• Elvihetlek? A buszre még sokat kellene várnod!

Hanna ösztönösen nemet akart mondani, de amikor kinyitotta a szemét, meggondolta magát.

• Miért gondolod, hogy beszállok egy vadidegen autójába? Egyébként is meleg az este, meg tudom várni a buszt.

A férfi erre leállította az autót és odament hozzá.

• Farkas Bence – mondta határozottan, miközben a kezét Hanna felé nyújtotta. Nem vagyok gyilkos típus, vagy legalábbis ma még nem végeztem senkivel; ellenben nem szívesen hagynék egyedül egy hölgyet éjjel egy buszmegállóban.

Hannának tetszett a férfi határozottsága és a humora is, de leginkább az a kis gödröcske, mely az arcán keletkezett, ahogyan nagy mosollyal nézett reá.

• Tudod mit, ma nekem sincs meghalós kedvem, így elvihetsz. Hanna vagyok!

Bence ekkor felsegítette a lányt, majd kinyitotta neki a kocsija ajtaját.

• Hová parancsolja a hölgy? – kérdezte a férfi, amikor kényelmesen elhelyezkedtek.
• Te merre tartasz, hová mész? – kérdezte a lány.
• Pont arra és oda, ahová Te kéred!
• Balatonfüred, ha arra mennél és belefér, hogy elvigyél.
• Ha nem így lenne, most nem itt ülnél! – vágta rá Bence és nagy gázzal elindult az éjszakába.

Hanna imádott éjjel autózni. minden olyan csendes, alig vannak az úton és kicsit nagyobb sebességre lehet kapcsolni; és Bence éppen ezt is tette.

A lány becsukta a szemét és élvezte, ahogy rohannak az éjszakába. Akkor riadt csak meg egy pillanatra, amikor a térdéhez ért a férfi keze.

• El ne aludj itt nekem! – súgta az határozottan.

Hanna észre sem vette, hogy az amúgy sem túl hosszú szoknyája szinte teljesen felcsúszott, ahogy beült az autóba. Lenézett a férfi kezére és szinte meglepte, hogy nem a teljesen fedetlen combjára tette a kezét, hanem csak a térdére. Nem tudta megfogalmazni, hogy miért, de az motoszkált benne, hogy ez egy rendes pasi, hiszen nem is a combjára tette a kezét. Ezek után már az sem volt kellemetlen, hogy a férfi nem vette el a kezét, hanem mintha csak véletlen lenne, ott felejtette. Hannának jól esett a férfi érintése, így rátette a kezére az ő kezét, majd fentebb húzta azt a combjára. Nem nézett a férfira, csak kifelé bámult az ablakon, mintha valami nagyon fontos látnivaló lenne az éjszaka sötétjében; nagyon zavarban volt. Úgy érezte, Ő kezdeményezett valamit. Érezte, hogy a férfi lopva rápillantgat, de Ő nem viszonozta. Bence keze ekkor feladta a mozdulatlanságot és simogatni kezdte a nő comját. Először csak kicsi köröket írt le, majd a körmeivel kicsit megkarmolgatta lágyan, de még midig nem mozdult a keze a comb más részeire. Hanna élvezte a simogatást és akaratlanul is kintebb nyitotta a lábait. A férfi erőteljesebben kezdte el simogatni. A hüvelykujja erősebb kört írt le a nő combján és a kéz végre elkezdett fentebb vándorolni. Bence szétnyitotta az ujjait és mint egy legyező Hanna belső combján át elérték a nő bugyijának vonalát. Hanna kicsit lentebb csúszott az ülésben, mire a szoknyája szinte a derekáig felcsúszott. A férfi odapillantott és látta, ahogy a lány megnyálazza a szája szélét, majd ahogyan lentebb siklott a szeme, láthatta azt, amit az imént csak éppen, hogy érintett. A nő fekete csipkebugyiját, mely alig takart valamit. Keze egy határozott mozdulattal a bugyi tetején termett, majd végigsiklott rajta, középső ujja némi erőteljesebb simítással a dombok közötti völgyet kutatta. Az ötödik simításánál érezte, hogy Hanna ismét változtat kicsit a testtartásán. Bence ezt bátorításnak vette és a következő simító körben már benyúlt a nő bugyijába, mely már kissé nedves volt. Lassan halad lefelé a sima, puha bőrön. Élvezte, hogy a középső ujja nedves lesz, amikor benyúlt a dombok közé. Hannának is tetszett a férfi játéka, mert megfogta annak kezét, hogy még mélyebbre vezesse Bence ujját. A férfi engedett az invitálásnak és amennyire csak lehetősége volt, teljesen benyomta középső ujját a nő hüvelyébe. Hanna kissé felnyögött, majd még inkább lentebb csúszott az ülésben, hogy a férfi jobban elérhesse őt. Bence simogatta a nő nedves punciját, majd kihúzta az ujját és a nő szájához tette. Hanna megnyalta a férfi ujját és érezte rajta saját testének nevét. A férfi ekkor saját szájába vette az ujját, de már nem csak a középsőt. Amikor visszatért a keze Hanna comjai közé, a nőn már nem volt bugyi, így könnyen becsusszant mindkét nyáltól és a nő nedvétől síkos ujja, miközben tenyere Hanna húsos nagyajkait dörzsölték. Bence ujjai ki-be mozogtak, majd körkörösen masszírozták a nő hüvelyét, miközben tenyere a csiklóját dörzsölte. Hanna izgett-mozgott, majd erősen a puncijára nyomta a férfi kezét, akinek az ujjai még mélyebbre siklottak benne, miközben felnyögött. Bence bennhagyta az ujjait, míg a nő zihálása alábbhagyott, majd mikor kihúzta, szétkente a nő nedvét a combjain, majd a többit lenyalta az ujjairól.

Amikor Hanna kinyitotta a szemét, már a Balatonparton jártak és az éjszaka sötétjét a város lámpáinak fénye törte meg.

• Elszenderedtél kicsit? – kérdezte a férfi. Miről álmodtál?
• Talán kicsit elringatott az autó. – válaszolta Hanna némi zavarral a hangjában. Itt éppen jó lesz, nem kell tovább vinned.

Az autó lassított, majd megállt.

• Köszönöm a fuvart! – mondta a nő és végre újra a férfira nézett, aki ugyanazzal a mosollyal nézett reá, mint amivel „elcsábította”.
• Bármikor leszek a taxisofőröd!

Ezzel váltak el ők azon a nyári éjszakán.

És hogy mi történt az autóban? Hanna csak elaludt és álmodott? Nem tudni, de Bence egy fekete csipkés bugyit talált másnap ott, ahol lány ült.

The post Taxizunk az éjszakában! first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

Nézzük, mi mindent szeretnék ma csinálni? – rendezte a gondolatait, miközben a meleg paplan alatt pihent. Lezuhanyozom, felöltözöm, egy reggeli a Duna-parti kávézómban, aztán bevásárolok, és kettő körül találkozom Katival egy könnyű ebédre, aztán talán beugrom az edzőterembe és este talán egy moziba is beülök.

Amint megtervezte a napját Alma, érezte, hogy sokkal több energiája van, hogy kibújjon az ágyból és elindítsa a napját. Nagyon nyújtózott és kihúzta a sötételőfüggönyt. Hírtelen bennakadt a levegő, amikor meglátta, hogy éjjel legalább 20 cm hó esett.

– A fene enné meg! –szaladt ki a száján, amikor a hóba burkolózó táját figyelte.

Szerette, hogy Budán élhet egy eldugott kicsi utcában, magasan a város felett, de télen a hó mindig gondot jelentett, főleg hétvégén, mert ilyenkor lehetetlen volt lejutni autóval a városba. Kényszeredetten bújt vissza a takaró alá és becsukta a szemét. Próbált újra nekiugrani, hogy mit is kezdjen a napjával, így, hogy a lakásában ragadt.

Merengéséből a csengő verte fel, mely mintha egyre hangosabban kiabálna.

Ki lehet ilyenkor? Talán a szomszéd szeretne valamit? Ha meg sem mozdulok, akkor biztosan elmegy! – gondolkodott Alma.

A csengő azonban, mintha beragadt volna, nem akart megszűnni a kiabálása. Alma dühösen mászott ki az ágyból és még a köntösébe is elfelejtett belebújni, olyan mérges volt, hogy ki kellett kelnie a meleg ágyból, mert valaki ráragadt a csengőre. Nagy lendülettel nyitotta ki az ajtót, hogy azon melegében leteremthesse a csengőnyomkodót, de még a levegője is bennakadt, amikor Robit pillantotta meg az ajtóban, kezében kávéval és péksüteményekkel.

A férfi most is olyan frissnek és makulátlan megjelenésűnek tűnt, mintha skatulyából húzták volna elő.

– Te mit keresel itt? – szaladt ki Alma száján.
– Így kell fogadni egy kedves látogatót, bár ami a rucidat illeti, nagyon is szeretem, amikor így vársz rám! – mosolygott a férfi és még mielőtt Alma magához térhetett volna, már benn is volt a lakásban.

Letette a reggelit a konyhapultra és visszafordult Almához, aki becsukta az ajtót és éppen egy pillantást váltott a tükörrel, hogy megnézze, hogyan is fogadta a férfit. Meglepetten vette észre, hogy csak egy szaténhálóing van rajta, pont az a vörös csoda, amit múlt karácsonyra kapott Robitól. Éppen csak végig mérte magát, amikor már megérezte a férfi hideg ajkát a nyakán. Megborzongott, ahogy meleg teste reagált a férfi ajkaira. Robi közben végigsiklatta kezeit a finom hálóruhán és már húzta is felfelé, miközben ajkai megszívták a nő nyakát.

Alma önkénytelenül az ajkaihoz kapta a kezét és nyálával benedvesítette ujjait, majd beletúrt a férfi hajába és közben engedett a férfi kezeinek és kissé terpeszre nyitotta a lábait, szabad utat engedve az erős kéznek, mely oly határozottan tört előre, hogy teljes megadásra késztette a nőt, aki mélyeket lélegzett és erős sóhajokat hallatott. Várta, hogy a férfi elérje aprócska csipkebugyiját, melyről biztosra vette, hogy már most nedves. Robi ujjai a nő combjának tetején az addigi határozottságot fimon simogatássá szelídítették, így jutva egyre közelebb a nő bugyijához és az alatta megbújó édes puncihoz.

Robi megkereste kezeivel a fehérnemű tetejét és húzni kezdte lefelé, majd, amikor kibújtatta belőle a nő lábát, akkor az arcához emelte az aprócska ruhadarabot és behunyt szemmel nagyot szippantott annak illatából. Alma közelebb hajolt és a fogaival próbálta meg visszaszerezni a ruhadarabot, de a férfi nem engedte, hanem finoman meghúzta és figyelte, ahogy a nő feje a bugyival együtt mozdul.  Mivel Alma nem engedett, a férfi keze elindult újra a combokon, egészen a dombocskákig, melyek olyan nedvesek voltak, hogy nyugodtan be tudta csúsztatni a középső ujját a nő nedves, meleg punijába.

Alma már teljesen átadta magát az élvezetnek és a bugyi is kiesett a fogai közül, aprócska nyálcsíkot hagyva ajkai mellett, amikor Robi ujjai visszatáncoltak, hogy egy újabb rohammal immár két ujja induljon hódításra. A férfi száján kaján mosoly jelent meg, ahogy gyönyörködött a nő élvezetén. Ujjait visszahúzta, majd a szájához emelte és lassan lenyalta a nő reá tapadt nedvét, majd Almához hajolt és a nő szájába tette ujját, aki nem csak lenyalta, hanem meg is harapta, végigfutatta rajta a nyelvét, majd szívni kezdte, pont úgy, mintha a férfi pénisze lenne a szájában.

Robi száján egyre jobban elmélyült mosolya, majd kiszabadította ujját a nő szájából és letérdelt elé. Kezei megindultak a nő combján felfelé, majd széthúzta a nagyajkakat, könnyebb hozzáférést biztosítva magának. Megnézte a nő rózsaszínbe játszó punciját, ahogy fénylett a nedvétől, majd nyelvét bedugta annak mélyébe. Körbesétáltatta, míg csak beért a rejtekbe, miközben ajkai a csiklót érintették. Alma megfogta a férfi haját és próbálta még közelebb húzni magához.

A férfi nyelve kintebb húzódott és ajkaival megkereste az egyre keményebben domborodó csiklót és megszívta azt. Alma egyre jobban kapaszkodott a férfi hajába és csak húzta magához egyre közelebb.

– Még, erősebben… erősebben, abba ne hagyd! – adta ki Alma az utasítást egyre hangosabban és sürgetőbben.

Robi, bár nem volt az a férfi, aki bírta az irányítást, most engedett a nőnek és addig szívta az egyre keményebb és dagadtabb szervecskét, míg az állán nem érezte, hogy a nő egyre nedvesebb és a teste egyre remegőbbé, merevebbé nem változik. Két kezével megfogta a nő fenekét és közelebb húzta magához a csípőjét, hogy már majdnem elzárta a levegő minden útját, de nem engedett szája szorításán, míg csak Alma fel sem sikkantott. Akkor elengedték ajkai a nő csiklóját és újra belemosolyogtak a rózsás punciba, mely nedves volt és húsosabb, mint általában. A férfi még utoljára megízlelte a nő nedvét, majd, mint aki jól végezte dolgát, felált és megtörölgette a ragacsos ajkait.

Alma kissé összeszedte magát, majd a konyhába sietett.

– Gyorsan felöltözöm és reggelizhetünk, jó lesz? – kérdezte a férfitól, aki éppen a kávét ellenőrizte, hogy nem hűlt-e el nagyon.
– Mi lenne, ha még azt is levennéd, ami rajtad van.
– Hogy képzeled? – tudakolta a nő, mintha nem értené, miről lenne szó.
– A terasznál akarok reggelizni, de úgy, hogy rajtad ne legyen semmi!

Alma elindult a terasz felé, miközben megszabadult a hálóingétől. A függönyt kihúzta és megállt az ablakkal szemben, kissé terpeszbe téve lábait, mezítelen mellét az ablaknak nyomva.

– Most mi lesz, jössz, vagy megvárjam, amíg átjön az egyik szomszéd, hogy segítsen kicsit…

The post Behavazva – mi mindenre jó egy havas téli reggel? first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

Elfordult és lassan kimászott az ágyból. Belebújt a széken lévő köntösbe és kiment a nappaliba. Kihúzta a függönyöket és kitárta a teraszra vezető ajtót, majd leült a hatalmas korlát mellé és a napba bámult. Figyelte, ahogyan a fényes, de még gyengécske sugarak játszanak a háztetőkön; erőt merítenek az ablaküvegekből és egyre magasabbra tornázzák magukat. Nem volt hűvös a hajnal, mint odahaza nyár végén, hanem kellemesen meleg volt. Becsukta a szemét és a nap felé fordította az arcát. Erős akart lenni a napsugaraktól, miközben teljes erejével mélyen magába szívta a levegőt.

Mit akarsz, mit keresel itt? Mi lesz reggel, ha a férfi is felébred? Próbált válaszokat adni a feltörő kérdéseire, kétségeire. Vajon ez az egész csak Áron miatt van? Olyan dühöt, haragot és elkeseredést érzett, ahogyan eszébe jutott a férfi, akinek nem volt elég jó, hogy biztosan nekiront, ha most ott van mellette. Szerette volna összekaparni, rúgni, pofozni a férfit, akire Ő várt, akiről elhitte, hogy szereti őt, hogy vele lesz, hogy közös életük, jövőjük van. Keserűség és tehetetlenség járta át, mintha fájdalom folyna az ereiben, pedig szerette volna visszaadni Áronnak azt a kínt, amit neki okozott.

Az elpazarolt éveket, a hazugságokat és a méltatlan viselkedést és az örök második helyet. Dühében kinyitott a szemét, de közben a nap olyan magasra emelkedett, hogy elvakította a fényesség, így előregörnyedt. Újra becsukta a szemét és halkan sírni kezdett. Siratta önmagát, a magányát, a kisiklott szerelmi életét. Sajnálta, hogy neki csak ez jutott. Halkan sírt, csak a vállai remegéséből lehetett tudni, hogy fájdalma utat tőr magának. Csendes volt, miközben leordított volna Róma utcáira, hogy mások is hallják a fájdalmát, hátha másnak se jobb, mint neki.
Felállt, letörölte könnyeit és a korlátnak dőlve a hajnali levegőben keresett felfrissülést. A dac, a csakazértis lassan betöltötte szívét és nem kereste a miértekre a válaszokat, hanem úgy döntött elenged mindent és hagyja, had sodorja az élet, Ő megadja magát Rómának és Fogas Zoltánnak. Szippantott még egy mélyet a levegőből, majd visszament a hálószobába. A férfi még mindig mozdulatlanul feküd és Annában egy szobor benyomását keltette.

Egy erős, a férfiasságot sugárzó alkotás benyomását. Kibújt a köntöséből és odafészkelte magát a férfi testéhez és hagyta, hogy az átölelje és szorosan hozzábújjon. Anna szerette volna, ha védelmezik, és ha szeretik. Fájó érzelmeitől nehéz lelke és a sírástól kimerült teste mély álomba vonta.

Álmában a Balatonon vitorlázott Áronnal. Meleg nyári nap volt és ő napozott, élvezte a meleget a vízen himbálózó hajóban. Hiába volt rajta napszemüveg, a szemét csukva tartotta, még akkor is, amikor Áron odaült mellé és lentről felfelé végigsimította a lábát. Akkor sem mozdult meg, csak halvány mosoly ült ki az arcára, amikor a férfi, mellének vonalát simította. Hogy mozdulatlanságából a férfi kimozdíts egy lágy csókot adott a köldökére. Nem a csók, hanem a férfi szakállának csiklandozása rántotta össze Anna testét és elnevette magát.

– Jól szórakozol? – kérdezte a férfi, de Anna nem válaszolt. Élvezte a pillanatot, melyhez hasonlóban ritkán volt része. Áronnal általában a lakásán, vagy eldugott motelekben találkozgattak, vagy a kocsiban voltak együtt, de olyan helyen, ahol mások is megláthatják őket, szinte soha és Anna akkor is üzleti partner, vagy a titkárnő szerepében tűnhetett csak fel. Most azt akarta, ha bárki is látja őket, akkor tudja, a férfi akarja őt és nem fordítva. Áron tovább csókolgatta Anna hasát, tudta, hogy ezt szereti a nő és nagyon csiklandozza. Játszott vele, hogy a nőből kicsikarjon valami „választ”, de ő tartotta magát. Kissé elhajolt a lánytól és mivel az még mindig próbált mozdulatlan maradni és az arcán sem látott semmit, így megfordította és kikapcsolta a fürdőruháját, mely eddig tartotta, de most szabadjára engedte Anna melleit.

Figyelte a nőt, de még mindig semmi. Eldobta a ruhadarabot és simogatni kezdte. Anna arca rezzenéstelen maradt, de mellbimbói megkeményedtek az érintésre. Áron elismerően nyugtázta, hogy hatással van a nőre. Ismerte Annát, tudta, hogy mire vágyna, de azt ez úttal nem adta meg neki. Lágyan simogatta és nem csókolta meg. Anna szerette volna érezni a férfi ízét a szájában, a mellein, a csiklóján, de nem mert mozdulni. Áron játszott még a nő testén egy kicsit, majd, mind aki megunta, felállt és otthagyta, de mentében még rádobta a korábban leoldott felsőt. Anna kinyitotta a szemét és követte Áron mozdulatait. Látta, ahogy a férfi távolabb húzódik tőle és rá sem néz. Anna felkönyökölt és füttyentett egyet, de a férfi nem reagált. Felemelkedett, lesöpörte magáról a reá dobott fürdőruhát és odasétált a férfihoz. Beletúrt a hajába és megcirógatta annak szakállát. Áron előtt kimondottan utálta a szakállas férfiakat, de mellette megszerette az arcszőrzetet.

– Nem jössz vissza hozzám? – kérdezte csábosan a férfitól, annak füléhez hajolva, miközben mellei súrolták Áron vállát.
– Nincs kedvem!

Anna a férfi elé állt, félig meztelenül, de az rá sem pillantott. A nő nézte egy pillanatig, ahogy a férfi elrévedt, szinte keresztülnézett rajta, mintha ott sem lenne, majd elé térdelt. Megfogta annak két térdét és kicsit közelebb húzta magához. Kezei megindultak felfelé a férfi lábán, be a nadrágja alá, egészen az ágyékáig. Érezte a férfi testének lüktetését, és hogy egyre jobban megfeszül. Áron hátrébb dőlt és megemelte csípőjét. Anna benyúlt a férfi nadrágjába és lehúzta róla a ruhát, utat engedve annak meredező férfiasságának.

Szemeivel Áron tekintetét kereste, hogy kiolvasson belőle valamit, de az nem nézett rá, csak újból megemelte csípőjét, hogy hangsúlyt adjon meredező farkának. Anna szeme a férfi arcáról annak ágyékára siklott és kezeivel simogatni kezdte a férfit. Lehúzta a fitymát és nyelvével körbetáncolta a férfi makkját, aki erre mélyet sóhajtott. Közel hajolt a férfihoz és a hasától futott végig az ajka a férfi testén, egészen meredező fallosza hegyéig, majd a szájába vette ezt. Áron ekkor megfogta a nő fejét és csípőjét emelve magához húzta. Anna arcát a férfi ágyékába temette, miközben kissé megszívta a férfi nemi szervét. Áron ekkor beletúrt a nő hajába és mozgatni kezdte a fejét igényeinek megfelelően. Anna felpillantott a férfira és látta annak arcán, hogy elégedett vele.

Áron engedett szorításán, így Anna nyelvével végigsiklott a péniszen, majd megszívta a makkot, mire a férfi élvezettel reagált. Teste megfeszült, majd elernyedt, miközben Anna csak ült előtte és kezeivel simogatta a férfi lábait. Még így maradtak néhány pillanatig, majd Áron felállt és felhúzta nadrágját.

– Indulhatunk? – kérdezte Annát, aki még mindig előtte térdelt maszatos mellekkel. Válaszképpen felállt, megtörölgette magát és megkereste fürdőruháját. Keserű mosollyal nézte a vizet, ahogy a cseppek felugrálnak a hajóra és elérik őt. Csalódottan figyelte a közeli hajókat, amíg valami ki nem szakított a balatoni képből. Zaklatottan, könnyes szemekkel ébredt az álomból. Már kilenc is elmúlt, amikor kibújt a takaró alól, ahol ekkor már csak egyedül feküdt. Kihúzta a függönyöket és szétnézett a lakosztályban. Zoltán nem volt sem a fürdőben, sem a hálókban, sem a nappaliban. Csupán egy újabb üzenet jelezte, hogy nem lépett le szó nélkül.
Várlak 11-kor a Terrina kútnál a Piazza del fiorin.

Anna érzései vegyesek voltak. Felzaklatta az álom, az intenzív képek Áronnal, de erőt adott neki a közelgő találkozó. Lezuhanyozott, majd kiválasztott egy kényelmes nyári ruhát, hozzá vászoncipőt. Megállt a nappaliban az óriási aranyozott keretbe foglalt tükör előtt és elégedetten jegyezte meg, hogy olyan, mint egy igazi olasz nő, aki piacra igyekszik, hogy megvegye a családi ebéd alapanyagait. A recepciónál böngészni kezdte a térképet és megkérte a portást, hogy mutassa meg a térre vezető utat. A fiatal, alig húszéves, Anna szemében fiúcskának tűnő férfi széles mosollyal a száján, némi olaszos angollal igazította útba.

A távolságot látva Anna kicsit elszontyolodott, de a fiúcska máris megnyugtatta, hogy Zoltán rendelt neki taxit, melyet azonnal ide is hív. Anna a szállodából kilépve a szűk utcácskába találta magát, ahol tegnap a taxi kitette őket. Gyors léptekkel kikanyarodott a Via di Ripettara, hogy inkább ott várja meg a taxit, mely közben meg is érkezett. A taxis nem szólt semmit csak útnak indult az ébredező római utcákon. Anna nézte, ahogyan elsuhannak mellette az ismeretlen házak és utcák, majd előre hajolt a taxishoz, hogy megtudja, milyen messze vannak a Piazza del fioritól.

Uno momento, uno momento – mondta a taxis, mely Annának egyet jelentett azzal, hogy közel járnak. Gyors döntéstől vezérelve kiszállt az autóból és gyalog folytatta útját. Áthaladt a Corso Vittorio Emauelle II utcán és a szűk Via del Paradison sietett a találkahelyre. A teret kávézók, éttermek vették körbe és középen lett volna a piac. Sajnos vasárnap lévén nem voltak árusok a téren, akik hangos alkudozással, portékájuk árulásával vonzották volna a vevőket.

Csupán egy néni árult némi virágot a tér túloldalán, így kissé csalódottan, de arrafelé vette útját Anna, ám mielőtt elérte volna a virágárust, egy asztalnál Zoltánt vélte felfedezni, bár kicsit bizonytalan volt, mert a férfi háttal ült neki. Ránézett az órájára, mely fél 11-et mutatott. Megtorpant kicsit, hogy most mi tévő legyen. Ha tovább sétál, talán még megsérti a férfit, ha az észreveszi őt, de oda sem mehetett hozzá, hiszen Zoltán egy magas, jól öltözött nővel beszélgetett. Gyors döntéstől vezérelve leült a szomszédos kávézó egyik közeli asztalához, hallótávolságon belül a párhoz, de háttal Zoltánnak.

The post Itália Ölelése – 4.rész first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

– Lenne kedved tenni egy aprócska sétát, mielőtt elérjük a birtokot? – kérdezetem a legcsengő-bongóbb hangomon.

Tom nem válaszolt, de még egy kicsit jobban a gázra lépett és a mosoly, mintha az arcára fagyott volna. A fasor végét jelző jobb kanyarban lassított, majd lekanyarodott a földútra és megállt néhány méter után. Leállította a motort, majd hozzám hajolt és megcsókolt. Kikapcsolta az övem és előttem áthajolva kinyitotta az ajtót.

– Irány az erdő! – adta ki kissé mókásan az utasítást.

Kiugrottam a kocsiból és futni kezdtem. A fák között kellemesen hűvös volt a levegő, de a nap szépen sütött és jól megvilágította az erdőt. A lábunk alatt ropogó falevelek hangjából tudtam, hogy a nyomomban van, de nem néztem hátra és meg sem álltam. Léptem kissé lassultak, ahogyan egyre bentebb kerültem a fák közé és felkacagtam, amikor Tom utolért és elkapta a derekam.

– Komolyan gondoltad, hogy el tudsz futni előlem? Semmi esélyed ellenem!

Válasz helyett játékosan a hasába bokszoltam, mire Ő engedett a szorításán, így újra ki tudtam szabadulni. Tettem néhány lépést előre, de mivel nem hallottam az utánam eredő léptei zaját, meg is álltam. Hátrafordultam és ott volt Ő, néhány méterre tőlem. Egy fának dőlve nézett rám és nevetett. Lesütöttem a szemem és onnan pislogtam csábítóan rá. Tom nem szólt, csak intett, hogy menjek oda hozzá. Mint egy bizonytalan kislány, aki minden lépését meggondolja és még így is bizonytalan, úgy lépdeltem felé. Szinte még fogtam is fél kezemben a képzeletbeli tüllszoknyámat.

Kicsit illegettem magam előtte, amit ő fülig érő mosollyal nyugtázott, majd átfogta a derekam és magához húzott. Kislányos húzódozásom akkor szűnt meg, amikor kigombolta a kabátom, hogy a vastag anyag nélkül ölelhessen magához, miközben hevesen csókolni kezdte a nyakam. Arca kissé borostás volt, mint minden hévégén, amikor az irodából kiszakadva nem kellett a reggelt borotválkozással kezdenie. Imádtam ezeket a napokat, többszörösen is. Mindig nyugodt és figyelmes, mert már csak rám kell összpontosítania, nincs semmi és senki, ami közénk állhatna.

Miközben ezen tűnődtem, Tom megfordított és keze már a gyapjúpulcsim alatt járt és éppen a melltartómtól próbált megszabadítani. Még fel sem ocsúdtam, amikor keze már a mellbimbóimon táncolt, míg szája vadul csókolta a fülem. Éreztem, ahogy a meleg levegőt kifújja és a nedves pára a lábujjamig bizsergetett. Ahogy kinyitotta a száját, ajkainak cuppogó, távolodó hangja teljesen megőrjített és akaratlanul is hozzászorítottam fenekem, hogy jobban érezzem őt. Mozdulatom elismeréseképpen Tom keze a farmeromra csúszott és csípőmet megragadva ágyékomat magához szorította.

Erősségét keményen éreztette velem, és nyomatékosítás gyanánt még felém is lökte altestét. Ahogy a mellem kiszabadult finom kezei közül, előre hajoltam, miközben arcom szinte súrolta az erdő színes leveleit. Tom keze végigsimította a hátam, a derekamtól a nyaramig, és közben reám hajolt. Teste követte az enyémet, így ágyéka szorosan simult a fenekemre. Először vállaimat fogta át, miközben erősen nekem feszült. Férfiasságát a fenekemen éreztem, és ahogy keze végigvándorolt a hátamon és megállapodott a derekamon, lüktetése csak erősödött.

Megpróbáltam felemelkedni, de csak addig engedett, míg kigombolta a nadrágom és lehúzta rólam, majd erős, de határozott mozdulattal újra a levelek felé irányította felsőtestem. A következő pillanatban már erős döfését éreztem lüktető ágyékomban, melynek intenzitása egyre gyorsult. Az erdő felerősítette hangos nyögésünket, mely aztán elhat és a fák jótékonyan magukba zárták gyönyörünket.

Tom ismét végigsimította a hátam, majd amikor felemelkedtem, arcát a hajamba túrta és éreztem, amint mélyet lélegzik a szőke fürtjeimbe, miközben én fürdőztem a fákon átsütő napsugarakban.

The post Sétálunk egyet az őszi erdőben? first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

Gyönyörű vagy, mint egy tavirózsa, mely elvarázsol. Kérlek, légy Te a víz tündére. Anyám, már megint valami giccsparádé, gondolta Anna, miközben a fanyar szájhúzás helyett némi mosoly jelent az arcán. Letette a papírt és a fürdő felé fordult. Most menjen be? Vajon Zoli benn van? És ha igen, akkor mi lesz? Dühös volt rá, hogy miért és hogyan hagyhatta fenn őt a tetőn.
A kíváncsisága végül nagyobb volt a dühénél.
A fürdő jóval tágasabb volt, mint az övé. Egy kisebb garzon simán elfért volna benne. Kicsit félhomály volt, mert csak a falakon lévő, fáklyát imitáló lámpák égtek halovány fel-fellobbanó fénnyel, mintha tényleg kisebb tűz lobogna. A márvány burkolaton és a sok aranyozáson megcsillant a fény és meleg sárgás fénnyel töltötte be a teret. A zene még itt sem volt olyan hangos, hogy zavarta volna. A fürdő közepén álló hatalmas kád tele volt vízzel, melynek a tetején rózsaszirmok és néhány virág formájú mécses úszott.
Anna csak állt a fürdő közepén és nézte a vizet, amikor észrevette a tükörre írt feliratot. Kérlek, fürödj meg! Továbbra is csak állt a fürdőszoba közepén és az egész szürreális napjára gondolt. Mit keres itt ő? Ki ez a férfi? Mi ez a fürdő? Miért nem akarta őt a tetőn? Ha otthon történik mindez vele, Budapesten, már biztosan hazament volna, de ez itt egy kicsit nehéz lenne és egyébként is, mi várja Őt otthon? Mordult egyet dühében, majd vetkőzni kezdett. Szétdobálta a ruháit, mintha legalábbis otthon lenne, majd bemászott a kádba. A víz meleg volt és kellemesen ölelte körbe. Furcsa volt, hogy nyugodtan ki tudta nyújtóztatni mindenét. Kényelmesen elfért. A meleg víz és a lágy zene ellazította és ő hagyta, hogy teljesen belecsússzon a kádba. Szerette hallgatni úgy a hangokat, hogy teljesen a víz alatt van. Utoljára otthon kislány korában tudott ennyire kinyújtózva a víz alá feküdni. Akkoriban mindig hajat akart mosni, mert akkor kapott olyan nagy vizet, hogy teljesen elbújhatott benne és látta, amint a haja lebeg mellette a kádban. Most ugyanúgy lebegett mellette, mint 30 évvel korábban és ugyanolyan tompán hallotta a zeneét, mint akkor régen édesanyja aggódó hangját. Anna, emeld fel a fejed! Nehogy megfulladj nekem. Nem hallod? Emeld fel a fejed!
– Anna! Anna! Anna! – csak a sokadik szólításra esett le, hogy nem édesanyját hallja, hanem egy férfi szólítja. Kiemelte a fejét, és ahogy kinyitotta a szemét, Zolit pillantotta meg.
– Már azt hittem, újra kell, hogy élesszelek. Bár a mesterséges lélegeztetés igazán jól megy. – mondta a férfi, miközben huncut mosoly játszott a szája sarkában.
Anna kitörölte a szeméből a vizet és a férfira nézett, aki alsónadrágban ült a kád szélén.
– Megengedi a hölgy, hogy megmossam a hátát? – kérdezte Zoli, ám a választ már nem várta meg, hanem finom mozdulatokkal mosni kezdte a nő vállát.
Anna kicsit elhúzódott és átült a kád túlsó végébe, szembe a férfival. Nem szólt semmit, de a szeme beszélt helyette. Düh és harag volt benne. Hiába volt a férfi modora olyan simulékony, már kezdett kicsit elege lenni belőle. Vele nem lehet így bánni!
Zoltán megérezte a nő dühét, de nem zavarta. Ismerte jól a szebbik nem reakcióit, olvasott a női arcokról, testekből. Fölállt a kád széléről, levette az alsónadrágját és belépett a kádba. Szemben ült le Annával, de figyelt rá, hogy ne érjen a nőhöz. Nézte egy percig a szemét, figyelte a tekintetét, hogy felenged-e. Anna tartotta magát. Szavak nélkül tett szemrehányást a férfinak.
– Mit szólnál egy igaz ötöshöz? –kérdezte a férfi, miközben a szemöldökét is kérdőre húzta.
– És az mi lenne? – érdeklődött Anna, talán kedvesebben, mint szerette volna.
– Öt kérdést tehetsz fel nekem és én is annyit neked és a válaszoknak igaznak kell lennie. Benne vagy? Te kezdheted a kérdezősködést és én őszintén válaszolok, bármit is szeretnél megtudni.
– Miért vagyok itt veled? – szalad ki a kérdés Annából, anélkül, hogy átgondolta volna.
A férfi, mintha tudta volna, hogy ez fog következni, magabiztosan húzódott közelebb a nőhöz. Kezével megkereste annak lábát, és hogy nagyobb hangsúlyt adjon a szavainak, finoman masszírozni kezdte a nő talpát.
– Az első pillanatban tudtam, hogy akarlak téged, amikor beléptél a bárba tegnap este. Olyan szép voltál és olyan szomorú. Azt éreztem, hogy vigasztalni, oltalmazni szeretnélek.
A férfi őszintének tűnt és Anna hinni akart neki. Becsukta a szemét, mert Zoli egyre intenzívebben masszírozta a talpát, pont a fájó, érzékeny pontokra találva, mintha pontosan tudná, hol és hogyan esik neki jól. A férfi hangja szakította félbe a pillanat varázsát.
– Én következem! Mit szeretnél kapni egy férfitól?
Anna habozott a válasszal. Valami egyszerűbbre számított. Talán a családjáról, vagy a munkájáról.
– Tudja, hogy mit akar, és nem adja fel soha a vágyait! Én legyek a mindene és harcoljon értem. A tenyerén hordozzon, de ne legyen anyámasszony katonája. Egy férfit akarok, nem egy gerinctelen kétéltűt. Vágyon a közelségemre, de hagyjon élni.
– Ó, szóval vigyen el egy lakatlan szigetre és a két kezével építsen neked házat és vadássza le az ebédnek valót, miközben minden nap elcsábít és kényeztet?
– Tudod mit? Igen, ilyen legye!
– Mi a Te második kérdésed?
– Ki az a Fogas Zoltán, mivel foglalkozik?
– Fogas Zoltán vagyok, egy 45 éves, rém sármos üzletember, aki bolondul egy édes lány után, aki olyan komisz vele.
Hogy nyomatékot adjon a humoros megjegyzésének, megmarkolta Anna lábát és egy határozott mozdulattal az ölébe húzta a lányt. A nő érezte az izmos karok határozottságát és a férfiasság keménységét. Büszke volt magára, hogy fel tudja tüzelni a férfit, hogy az vágyik rá. Engedte, hogy a férfi határozottan magához szárítsa és csókolja, megszívja a nyakát. Puhák voltak az ajkai és nagyon céltudatosa. Anna megpróbálta megcsókolni a férfit, de az a hajánál fogva hátrahúzta a fejét. Határozottan, de nem durván tartotta, miközben nyelvével végigfutott a nyakán, majd engedett a szorításon és hagyta, hogy a nő ránézzen. Magabiztosságot olvasott Anna a férfi szeméből, aki közelebb hajolt és megharapta a nő ajkát, de nem csókolta meg, hanem a füléhez hajolt és belesuttogott.
– Légy az enyém! Akarlak téged!
Anna érezte, ahogy a férfi kinyitja a száját és szól. A meleg, nedves levegő borzolta a fülét és erezte, hogy Ő is akarja. Érezni szeretné. Válasz helyett a férfi csípőjéhez dörzsölődött, miközben kis köröket leírva összesúrlódott testük. A férfi két kezét a nő feneke alá tette, majd kissé megemelve ráültette kemény péniszére és hagyta, hogy a nő lentebb csússzon, mígnem teljesen kitöltötte. Anna élvezte, ahogyan a férfi feszíti, és ahogyan a csiklója szabadon dörzsölődött a férfi testéhez.
– A mellem kérlek. Csókold! – kérte Anna a férfit.
Zoltán azonban nem hagyta, hogy irányítsák. Ujjait a szájába vette, hogy benedvesítse azokat és így körözött mutatóujja a nő mellbimbóján, majd erősen megcsípte azt, és amikor látta, hogy a nő élvezi, morzsolgatni kezdte az ujjai között a kemény mellbimbót. Anna közben finoman mozgott körbe, hogy érezze, élvezze, ahogy a férfi ágyéka, erős szőrzete simogatja a csiklóját. Megfogta a férfi kezét, ujjait összekulcsolta annak ujjaival és kissé hátrébb döntötte a férfit. Megtámasztotta kezét a kád oldalában, hogy még jobban rádőlhessen a férfira, hogy még jobban összeérjen a csípőjük és a csiklóját még jobban izgathassa a férfi teste, miközben ő finoman mozgott előre-hátra és körbe-körbe. Vágyott rá, hogy a férfi a szájába vegye a mellét és megszívja a mellbimbóját, így megfogta annak fejét és a mellére húzta, hogy nyomatékot adjon kérésének. A férfi végül engedett és erősen megszívta a nő mellét, majd fogai közzé szorítva harapta meg. Anna felsikoltott a kéjtől, mely elemi erővel hatott rá, ahogy teste legérzékenyebb pontjai a legintenzívebb ingereket kapták. Pont olyan volt az orgazmusa, amire nagyon vágyott. Kéje első hulláma után intenzívebb mozgásba kezdett és fel-le mozogva szorította, majd engedte hüvelye a férfi péniszét, aki behunyt szemmel, a kád oldalába kapaszkodva élvezte, hogy Anna teszi a dolgát. Hagyta, hogy a nő úgy mozogjon, ahogy neki jó, majd amikor már érezte ereje végét, akkor megfogta a nő csípőjét és erősebben mozgatni kezdte. Kiemelte, majd visszaengedte a finom női testet kemény hímvesszőjére, majd egy utolsó erős döféssel adott utat kéjének és nem volt rest hangosan felnyögni, hogy remegett bele a fürdőszoba.
Anna boldog és elégedett volt. A férfi mellkasán pihent és hagyta, hogy az simogassa a hátát és a fenekét. Tudta, nem csak neki volt csodás orgazmusa, de a férfi is kielégült.
– Jöhet a következő kérdés? – suttogta a férfi.
– Ha még van kérdésed, akkor igen.
– Velem maradsz?
– Persze, hogy mennék haza egyedül? –viccelődött a nő.
– Nem csak mára gondoltam!
Anna kissé eltolta magát a férfitól és a szemébe nézett. Megpróbálta kitalálni, mi járhat annak a fejében. Talán viccel, vagy teszteli őt? Hiszen nem is ismerik egymást.
– Hogy gondolod? – kérdezte kissé bátortalanul.
– Maradsz? Én szeretném!
– Kifejtenéd, mire gondolsz?
– Mi lenne, ha nem mennénk haza hétfőn? Ha velem maradnál? Én akarom!
Anna fejében cikáztak a gondolatok, de csupán egyetlen percig.
– Tudod mit, maradok! –adta meg a határozott választ.
– Felhívsz valakit a nagy hírrel?
– Ugyan kit? Nem nagyon van kinek elmondani!
A férfi magához húzta a nőt és erősen megölelte. Beletúrt a hajába és erősen tartotta, mintha nem akarná többet elengedni.

The post Itália Ölelése – 3.rész first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

– Ezek a britek…maradi népség! Otthon a legutolsó kocsmában is van rendes internet kapcsolat, itt meg napok óta semmi!

Emily csak mosolygott, miközben gondosan kipakolt a bőröndökből. Szegény szülei kezüket törték azért, hogy Stan ne szenvedjen hiányt semmiből, míg ott időztek néhány napot, de a férfit csak a telefonja érdekelte, hogy megtudja a meccsek állását. Merész kérés volt fociszezonban nyaralni, de valami visszautasíthatatlanul hívta őt haza.

– Volna kedved sétálni a közelben? – fordult a férfi felé.

– Menj csak. Engem kikészített az időeltolódás. Alszom egyet.

Emily kissé csalódottan ballagott ki a hotelből, de amint a szél felborzolta barna fürtjeit, elmosolyodott és útnak indult. Bár a hotel modern és új volt, körbeölelte egy tipikus brit kisváros, melyben zavartalanul folytatták a helyiek mindennapjaikat.

Emily perecet vásárolt és a langyos napsugarak ölelésében, egy parkban majszolta el. Mire visszaért a hotelbe már Stan is kipihentebb volt és szerencsére lemerült a telefonja, amihez Emily épp nem találta az átalakítót…

Másnap korán reggel a hotel éttermében ücsörgött Emily és teázott, amikor egy furcsa csapatra lett figyelmes. Mindenféle ruhák és színházi kelléket tűntek fel, melyeket nagy buzgón pakoltak a kamionokba. Emily közelebb ment, hogy jobban szemügyre vegye, de elvétett egy lépcsőfokot. Már felkészült a zuhanásra és az azzal járó fájdalmas landolásra a földön, amikor hirtelen valaki erősen megragadta és magához szorította.

– Minden rendben, elkaptam. – morogta a fülébe egy mély hang.

Emily kibontakozott az idegen karjaiból és egy gyors „köszönöm” után elrohant. Szíve vadul kalapált és fogalma sem volt róla, ki mentette meg, de zavarában el kellett futnia.

A recepciós egy meghívót adott a kezébe, miközben próbált megnyugodni és egy-kettőre felcsillantak a szemei. Stan épp akkor csatlakozott hozzá és csókot nyomott az ajkára.

– Egy nő szeme akkor csillog így, mikor egy bakancs… – vigyorgott kéjesen és magához húzta a feleségét.

– Mi? Mikor?

A férfi elnevette magát és Emily füléhez hajolt.

– Ha kefélik…

A férfi hahotázására többen feléjük fordultak és Emily pironkodva húzta férjét az asztalhoz, megpróbálva figyelmen kívül hagyni illetlen megjegyzését. A pincér kávét és reggelit tett eléjük, Stan pedig nagyot kortyolt a feketéből.

– Mi az a fecni a kezedben?

– Óh, igen, el is felejtettem… Képzeld, ma este jelmezes bált rendeznek fent a várban! A résztvevők a recepción igényelhetnek korhű ruhákat és arra gondoltam, igazán kellemes szórakozás lenne mindkettőnknek.

– Ühüm…

– Lehetnél lord vagy akár páncélos lovag, aki megküzd a kegyeimért.

– Épp eleget küzdök azért a kegyért, ami a lábaid között van. Még ebbe a ködös országba is eljöttem szerelmem jeleként és, mert agyon nyaggattál.

– Megbeszéltük, hogy több időt kellene együtt töltenünk, ha azt akarjuk, hogy jól működjön a házasságunk és szülők lehessünk végre… Kérlek.

Stan belenézett felesége szemébe és végül egy nagy sóhajjal beleegyezett az estébe. Ha a nő boldog, talán neki sem lesz szüksége más társaságra este.

Emilyvel madarat lehetett fogatni a nap folyamán. A recepciós segítségének hála igazi királynőként tündökölt a tükör előtt. Halványkék ruhája teste minden buja idomát kiemelte és úgy érezte magát, mintha mindig is ebbe a világba tartozott volna. Stan mögé lépett és a nyakába csókolt.

– Jól nézel ki. Tetszik, hogy innét jó a belátás, de azért ne legyen merész!

– Ne aggódj. – mosolygott rá. Férje pont úgy festett, mint egy zsarnok lord. Fekete-arany bársonyruhája kissé feszült a hasán, a csizmában pedig kifejezetten csámpásnak tűnt. Emily kézen fogta és a várba sétáltak. A reneszánsz kori Anglia elevenedett meg előttük, amint beléptek a vár ódon falai közé. Lépteiket fáklyák fénye kísérte, miközben hangosan szólt a zene és a bátrabbak már bormámorban táncoltak. Bár Stan nem lelkesedett, Emily megragadta és táncba vitte. Jóízűen nevetett férje botladozó léptein, aki a szűk harisnyára fogta esetlenségét. Stan a tánc végén magára hagyta feleségét. Emily ámulva figyelte a csodaszép ruhákat, miközben bort kortyolt egy kupából.

– Szinte szégyellem magam, amiért egy bátor férfi sem tolong a kegyeiért, szép hölgyem, de hát nézze el nekik, a bor eszüket vette.

Emily az ismerős hang irányába fordult és megpillantotta a férfit, aki reggel megmentette. Meleg, barna szemei huncutul csillogtak, barna haja keretezte markáns állát. Rövid szakálla nem illett ugyan a korhoz, viszont rettentően jól állt neki. Magas és erős testén egyszerű vászoning és szarvasbőr nadrág feszült, melyhez fekete csizmát viselt.

– Mielőtt megszólít, illendő volna bemutatkoznia, nemde?

– Chris vagyok, úrnőm, az ön egyszerű szolgája. – azzal látványos kézmozdulattal kísérve meghajolt. Emily elnevette magát, majd komolyságot erőltetve biccentett.

– Emily. Köszönöm, amit értem tett reggel.

– Örömmel tettem, úrnőm.

– Igazából, ebben a korban inkább a felség vagy királynő megszólítás volna a helyes, de kedves öntől.

– Ha már szerényen királynőnek öltözött, legyen is az! De, ha megbocsát ezért, felség, ön a leggyönyörűbb királynő, akit Anglia valaha látott!

Emily érezte, hogy elpirul és minden porcikája égett a férfi pillantásától.

Chris a kezét nyújtotta, hogy táncra kérje és mivel a nő Stant nem látta sehol, elfogadta. A férfi mosolya annyira ellenállhatatlan, szemei pedig oly tüzesek voltak, miközben táncoltak, hogy Emilyben különös vágyak törtek fel. A férfi száját nézte, mely egyre közelebb és közelebb került az övéhez, majd mikor felismerte, mire készül, újfent ellökte magától Christ és a terem melletti folyosóra futott. A hideg kőhöz nyomta a homlokát, majd hirtelen különös, ziháló hangokat hallott és megindult feléjük. A fáklyák halvány fényében Stant pillantotta meg, amint egy pincérlánnyal csókolózott, akinek már a blúza is nyitva volt. Emily szörnyülködve meredt rájuk, majd megfordult és kirohant a várból. Fogalma sem volt, mit csinál, csak felpattant egy lóra az épület mellett és az erdőbe vágtatott. Nem bírt gondolkodni, szinte lélegezni sem, miközben egyre beljebb került a sűrű erdőbe. Hirtelen zokogásba tört ki és sokévnyi fájdalmat kiáltott ki magából. Lova megcsúszott egy meredek lejtőn és ledobta magáról. Utolsó emléke a fejébe és bokájába hasító éles fájdalom volt, majd elájult.

Még sötét volt odakint, mikor Emily magához tért. Feje lüktetett a fájdalomtól és minden porcikáját ólomsúlyúnak érezte. Kényelmes, meleg helyen feküdt, nem messze tőle pattogott a tűz és tea illatot érzett. Kinyitotta a szemét és abba a pillanatban éles fájdalom hasított a homlokába. Felnyögött és rémület fogta el, mikor érezte, hogy valaki hozzá ér.

– Nyugodjon meg, Emily, nem lesz semmi baj. Biztonságban van. Vigyázok magára.

– Chris? – suttogta erőtlenül.

– Igen, felség. – mosolygott kedvesen a férfi és tovább tisztította a sebet a nő homlokán.

– Hol vagyok?

– Ne beszéljen, csak pihenjen.

A férfi mély, nyugtató hangja, a kényelmes ágy és a jóleső meleg együtt lökték vissza az álomba a nőt.

Reggel már összeszedettebben ébredt és meglepődve vette észre, hogy Chris ott fekszik mellette. A férfi békésen aludt, miközben egyik karjával átölelte. Emily feje már nem fájt annyira, mint az éjjel, viszont bal lába erős rögzítésben volt. Chris hirtelen kinyitotta a szemét és egy percig csak nézték egymást szótlanul.

– Jobban érzi magát? – törte meg a csendet végül a férfi, de karját még mindig Emily csípőjén pihentette.

– Igen. Köszönöm, amit értem tett, Chris.

– Butaság volt az erdőbe vágtatnia. Nagyon megijesztett.

Emily elmosolyodott és megfogta a férfi kezét.

– Hol vagyunk?

– Szerény hajlékomban. Nem olyan luxus, mint a hotel, de csendes helyen van, nem sokan találnak ide.

– Ön valamiféle modern lovag?

– Romantikus lenne, nemde? Azonban a csúf igazság, hogy ez egy menedékház, amit az én tisztem feltölteni tartós élelmiszerrel, takarókkal, tűzifával és rendben tartani, hogyha véletlenül egy meggondolatlan turista itt pihenné ki elkóborlásának félelmeit, kényelmesen tehesse mindezt.

– Tehát maga a gondnok. Már azt hittem, a lovászfiúhoz van szerencsém.

Chris felnevetett és kikelt az ágyból. Emily megnyugodott, hogy a férfi, ruhában feküdt mellette; majd megdöbbenve vette észre, hogy ő ellenben teljesen pucér.

– Levetkőztetett?!

– Kénytelen voltam, felség. Eltört a bokája, beütötte a fejét egy kőbe és alaposan összekoszolta a ruháját. Ne aggódjon, csak a sérüléseire koncentráltam.

Chris egy pohár vizet nyomott Emily kezébe, aki azonnal felhajtotta.

– Én mikor láthatom pucéran?

Szinte azonnal meg is bánta a kérdést és fogalma sem volt, miként sikerült szavakba öntenie ezt a gondolatot. Chris felnevetett és levette az ingjét, amit aztán Emily ölébe dobott.

– Nahát, felség! Hát már ön is csak a testemet akarja? – nevetett pajkosan és Emilynek hátat fordítva levette a nadrágját, majd elmerült a szobában álló dézsában.

Emily mosolyogva nézte, ahogy fürdött a férfi és Stan jutott az eszébe. Dühös volt és elhatározta, ez volt az utolsó nő, ezt már nem bocsátja meg az állandóan hűtlenkedő férjének. Elválik tőle. Sőt! Vissza se megy vele az Államokba! Valahol legbelül mérhetetlen szomorúság és csalódottság kerítette hatalmába. Annyi éven át küzdött, hogy jó feleség lehessen, és Stan még most sem tudta türtőztetni magát. Annyira elmerült gondolataiban, hogy észre sem vette Christ, aki mellé ült és úgy figyelte. Olyan meleg, szeretetteljes pillantással nézte Emilyt, hogy a nő hirtelen odahajolt és megcsókolta. Ami kezdetben csak egy ártatlan, hálás csóknak indult egyre nagyobb szenvedélyekbe csapott át. Chris érdes tenyerébe fogta a nő arcát és szájában megérezte sós könnyeit. Gyengéden letörölte őket, miközben rámosolygott. Gyengéden bánt vele, miközben erős karjaiba emelte és megfürdette. Tiszta, bár korántsem előnyös melegítőbe öltöztette és elindult vele a városba.

Chris bár nem tudta, mi történt a nővel, vagy kicsoda, mégis az első pillanattól, hogy meglátta, csak rá tudott gondolni. Ahogy éjjel a karjaiban aludt szinte megbabonázta a férfit és azt kívánta, soha ne jöjjön el a reggel. Nem akart egyetlen pillanatot sem Emily nélkül tölteni többet.

Chris egyenesen az orvoshoz vitte a nőt,majd a szállodában megkeresték Stant. Emily elmesélt minden a férjének és egyúttal közölte vele, hogy nem kíván többször megbocsátani, hanem válni szeretne, és nem tart vele, itt marad Angliában.

Chris eközben visszamenjen a menedékházba és próbált úrrá lenni dühös csalódottságán. Gondolhatta volna, hogy Emily férjnél van.

A tűz hangosan pattogott a kandallóban, ami előtt Chris ült egy széken. Kiitta poharából a maradék whiskey-t és készült újra tölteni, amikor kopogást hallott az ajtón. Meglepetésére Emily állt az ajtóban és mosolygott rá. A férfi először elcsodálkozott, majd félreállt és úgy, ahogy a bálon is tette, meghajolt.

– Királynőm! Hogy kerül ide?

– A bokám csak kificamodott és nem volt nehéz visszaemlékezni az útvonalra. – válaszolta a nő, miközben beljebb ment.

– Most már láthatom ruha nélkül? – kérdezte suttogva és végigsimított a férfi mellkasán.

Chris magához húzta és szenvedélyes csókokkal borította el a nő testét, miközben megszabadultak ruháiktól. Emily úgy érezte magát a férfi ölelésében, mint aki igazán hazatért. Nem csak szeretett országába, hanem a szeretett férfihoz is.

The post Le a jelmezekkel! first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

Nem ritka és nem is meglepő, ha a mai fiatal lányok mellett középkorú vagy idősebb nőknek is volt már szexuális kalandja nővel. Ez most amolyan divat lett. Hobby. Bizonyára okkal választotta magának minden korosztály ezt az újfajta szabadidős tevékenységet, én mindenesetre inkább a saját korcsoportomban (harmicasok klubja) találkoztam nagyobb számban velük. Könnyen felismerhetők, hiszen büszkén mesélik el baráti társaságban vagy teszik közzé közösségi oldalakon hódításaikat. Szinte már zavarba ejtően gátlástalanok. Miért ne? – kérdik ők. Nos, több okot is fel tudnék sorolni, hogy egy magamfajta leszbikus miért nem szereti, ha nyíltan, hobbyból, gátlások nélkül esnek egymásnak. Sokan próbáljuk úgy élni a hétköznapjainkat – egy alapvetően homofób országban – hogy ne lehessen ujjal mutogatni ránk. Vannak helyzetek, amikor zavar ez a bezártság. A moziban nem foghatom meg a barátnőm kezét, nem ölelhetem át, nyilvánosan nem csókolhatom meg. Ugyanakkor, amikor Bécsben járok, ott sem teszem meg ezeket, pedig lehetőségem lenne rá, hiszen maga a város nyíltan melegbarát és talán az emberek is toleránsabbak. Viszont jobban belegondolva, még a barátaink előtt sem teszünk ilyeneket, noha őket egy cseppet sem zavarná. Nem kívánok jobban belemerülni ebbe a témába, mindössze egyetlen gondolatot fűznék hozzá: mindenkire lehetne valamiért mutogatni.

Tehát. Megjelentek azok a fiatal lányok, nők, asszonyok, akik hobbyból néha leszbikussá vállnak. Az én olvasatomban leszbikus nem akkor lesz valaki, ha egyszer-egyszer lefekszik egy nővel. Még biszexuálisnak sem nevezném. Nem hiszem, hogy csak a gyönyör vagy a női test megkívánása miatt teszi. Az első barátnőm dicsekedett azzal, hogy lefeküdt egy nővel. Velem. Dicsekedett, a férfi kollégáinak és bár ő csak dicsekedni akart, jóleső érzés volt felismerni, hogy valamennyit felizgatta ezzel és magára vonta a figyelmüket. Tehát menő a kóbor leszbikufirc. Érdekes. Lázadás és a korlátok ledöntése.

Tulajdonképpen mit jelent hobbyleszbikusnak lenni? Véleményem szerint, a fiatalabb generációnak a fent említetteket, az érettebb korú nőknek az önmegvalósítást. Kiváló példa erre a Chloe című film, melyben Julianne Moore idilli életébe (jó munka, férj, gyerek) betoppan a csábítás a gyönyörű Chloe személyében és az addig hetero életet élő doktornő átadja magát a vágyainak. Bár a filmben egyetlen (érzéki) éjszakát töltöttek csak együtt, a doktornő kész lenne többre is, amolyan hobby szinten. Talán amiatt is jó néha egy kis leszbikus kaland, hogy megtalálják, amit keresnek. Önbizalmat, erőt, dominanciát vagy épp alárendeltséget, intimitást. Talán nem arról szól az egész, hogy valóban csak unaloműzés, szabadidős tevékenység? Talán így kapják meg a bennük kavargó számtalan kérdésre a választ, az útmutatást, az új életet?  Talán…

The post Leszbikus vagyok vagy csak szexuálisan kalandozok? first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

A fenébe is! A legfiatalabb, legújabb kolléganőm az a démon! Bár erre igyekeztem nem gondolni, miközben a zuhany alatt hűtöttem le magam…

Ahogy beléptem az ajtón, azonnal találkozott a pillantásunk. Mint egy ír szépség. Vörös, hullámos haj, a kis bájos szeplők az arcán, olyan, mint egy komisz kölyök, amikor mosolyog és közben mégis őrültem izgató minden pillantása. Piros ajkairól eszembe jut, hogy nyomuk árulkodó folt lehetne az ingemen. Sötétszürke szemei rabul ejtettek, akárcsak az illata.

Asztalhoz ültünk és hiába a munkavacsora másról kellene, hogy szóljon, mi elmerültünk egymásban. Minden mozdulata nekem szólt. Ahogy az ajkaihoz emelte a poharat, ahogy buján megnyalta a száját… Körülöttünk hangos beszélgetés zajlott, de mi csak egymást hallottuk. Szavak nélkül is.

– … ugye, Alex?

Zavartan pillantottam egyik kollégámra, aki mosolyogós, nagy szemekkel nézett rám.

– Elnézést, Nóra, elmerültem a gondolataimban. Megismételnéd?

– Mit gondolsz a mai tárgyalás hatékonyságáról?

Diána lágyan végigsimított a mellkasán és alig észrevehetően az ajkába harapott.

– Minden bizonnyal sikerül a rendezvényt sínre tenni – feleltem komoly hangon és kiittam a maradék fehérboromat a pohárból. Próbálok komoly maradni, miközben őt nézve egy teljesen más project jutott az eszembe…

– Diána, hétfő reggel fáradjon be az irodámba és megbeszéljük, miként tudna segíteni nekem – szegezem komolyan a mondatot a vörös szépségre, aki köszönetképpen csak mosolyog.

Kénytelen voltam kimenni a fürdőbe, hogy véget vessek ennek a helyzetnek és hideg fejjel átgondoljam, mi is történik velem.

Bálint barátom még igényt tartott volna egy kis beszélgetésre, de későre járt és inkább utamra engedett. Diána fogott kezet velem utoljára és láttam, hogy zavar helyett valami egészen más van a szemében.

– Akkor hétfőn folytatjuk – néztem mélyen a szemébe és gyalog indultam haza. Jót tett egy kis séta. Ez a nő igencsak felforrósított. Nem éreztem magam a főnökének, csak egy egyszerű férfi voltam, aki meg akart kapni egy nőt. Nem az alkalmazottját, hanem egy gyönyörű, fiatal nőt.

Ahogy hétfő reggel végignéztem magamon, elégedettséggel töltött el az elém táruló kép. Narancssárga inget választottam a fekete öltönyömhöz és nyakkendőmhöz. Elegáns, mint mindig – gondoltam a tükör előtt.

Nyolckor már az asztalomnál ültem és feszülten vártam Diána érkezését.

– Jó napot, Alex!

Diána hangjára felkaptam a fejem és az órámra pillantottam. 10-et mutatott.

– Jó napot, Diána! Foglaljon helyet és váltsunk át a tegeződésre. Az irodában már mindenkivel tegeződünk. Segít közvetlenebb kapcsolatot kialakítani a munkatársakkal.

– Szívesen vagyok közvetlen. Talán észrevetted péntek este…

Köhintettem és elé raktam egy dossziét.

– Ebben találod a project részleteit, valamint a szerződésed és minden egyéb iratot.

Diána azonnal lapozgatni kezdett. Kosztümöt viselt és az olvasáshoz szemüveget tett fel. Eszméletlenül izgató volt. Mint egy szexfilmben a titkárnő, csak lehengerlő kisugárzással. A francba a szűk öltönyökkel…!

– Nem látom a rendezvény tematikáját.

– Hogy érted?

– Nos… – csukta össze a dossziét és az asztalomra támaszkodott. A finom nyaklánc medálja egyenesen a mellei közé simult és én követtem a tekintetemmel.

– Kétség kívül a jótékonykodásról szól az este, ugyanakkor szórakoztatni is kell azokat, akiktől a pénzt várjuk. Én azt javasolnám, hogy álarcos bált szervezzünk. Elvégre, jó móka lesz kitalálni ki nyársal fel egy eldugott kis zug falán…

Kiszáradt a torkom, ahogy elképzeltem mindezt. Már épp válaszolni akartam, mikor Diána megelőzött.

– Ne aggódj, nem ez a legjobb érvem, de látom, mennyire elfoglalt vagy, szóval megyek és nekilátok a rám bízott feladatoknak. – azzal egy pajkos kacsintással távozott és én ott maradtam az irodámban azzal a gondolattal, hogy jó-e ez az ötlet…

Annak ellenére, hogy Diána nekem dolgozott, szinte alig láttam. Mire észbe kaptam, eljött a bál napja. Átnéztem persze, mit alkotott, de mindenki elégedettséggel beszélt róla és magam is kíváncsi voltam, mit hozott ki az estből. Ez így nem igaz… Rá voltam kíváncsi és rohadtul ágyba akartam vinni. Vagy felnyársalni a folyosón, ahogy mondta… Mielőtt hazaindultam volna, egy bársonyborítású doboz várt az asztalomon. Egy kártya volt benne. Kapj el! – szólított fel az üzenet.

A bál hétkor kezdődött és meglepetésemre mindenki eljött, akikre számítottunk. Fürkészőn pillantottam körbe a hatalmas teremben, de sehol sem találtam Diánát. Ittam egy pohár pezsgőt és kezet fogtam mindenkivel, aki odajött. Mint a gyerekek, úgy örült az elit, amikor felismerték egymást a díszes álarcokban. Éreztem, hogy egy kéz végigsimít a karomon, de mire odafordultam, már üres volt mellettem a tér. Az adományok szépen gyűltek, mindenki bőségesen vette a tombola jegyeket, de nem tudtam figyelni. Itt-ott feltűnt egy vörös hajzuhatag és én mindannyiszor rohantam irányába. Éjfélkor kezdetét vette a tombola és a sokadik pohár pezsgő után megpillantottam Diánát.Mélyen dekoltált fekete estélyi ruhát viselt, mell alatt ezüstös övvel. Az álarca egyszerű fekete volt,vörös haját pedig fekete parókával rejtette el, az összkép pedig lélegzetelállító… Egy félreeső helyen állt, mintha csak engem várt volna. Óvatosan mögé léptem és a fülébe suttogtam.

– Elkaptalak. Az enyém vagy!

A testünk egymáshoz simult és érezhette, mennyire kívánom. Felkacagott és kissé oldalra fordította a fejét. Már épp készültem elragadni onnét, amikor a tombola mester bejelentett egy aukciót, amin Diánára lehetett licitálni.

– Normális vagy?! Hogy juthatott ilyen az eszedbe?!

– Kapj el, Alex! – nevetett tovább és kivonult a tömeg elé, ahonnét azonnal záporozni kezdtek az ajánlatok. Szerencsére csak egy vacsorát kínált fel a társaságában, de akkor sem hagyhattam, hogy más vigye el. Bár kissé keserű szájízzel tettem meg egy komoly ajánlatot rá. Eszelős egy nő, ráadásul megkopaszt. Mivel mindenkire triplán ráígértem, végül elkaptam.

– Látod? Mondtam, hogy jó kis este lesz! – mosolygott huncutul.

– Abban biztos lehetsz!

Hetek óta fantáziáltam róla, a csodás testéről, a hangjáról, hogy miként tépem le a ruháját és veszem birtokba, s mikor becsukódott mögöttünk a lakásom ajtaja, csak álltam és néztem őt. Magabiztosság lengte körül és olyan bujaság, ami megsürgette mozdulataimat. Szenvedélyes csókok kísérték lépteinket, de az ágyig már nem jutottunk el. Az asztalra ült és kitárt combjai közé húzott. Vadul szeretkeztünk, miközben kiéhezetten faltuk egymás testét. Zihálva ölelkeztünk a végén és én tudtam, hogy sokáig akarom még ezt érezni.

– Hogyan tovább? – kérdeztem, miközben elhúzódtam tőle.

– Csak nem gondolod, hogy ezzel vége? – nevetett őszintén és miközben levetkőzött, a hálószobába terelt. Az ágyra lökött és lovagló ülésben helyezkedett el rajtam. Vörös fürtjei az arcomba hullottak, smaragdzöld szemei mélyen belém vésődtek.

– Az enyém vagy, Diána…! – suttogtam, s tenyerembe fogtam az arcát.

– Meglátjuk, Alex, ez még csak az első közös project volt… – mosolygott kéjesen.

The post Munkahelyi szexmese first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

The post Itália Ölelése – 2.rész first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

Ahogy Anna beszállt a taxiba, ezer gondolat rohanta meg. Az autó gyorsan haladt a szinte kihalt utcákon és Anna még mindig egy álomban érezte magát. Tegnap még Áronnal készült randizni és azt tervezgette, hogy mi mindent csinálnak majd együtt. Nem számított rá, hogy Áron nem Őt választja, hiszen miatta hagyta el a feleségét néhány héttel korábban. Most pedig, hazafelé tart egy szinte ismeretlen férfitól, akivel csupán néhány órája találkozott, és aki mégis olyan, mintha mindig is ismerte volna. Talán olyan, mint egy szőke herceg a mesékből? A bolondos, lányregényekbe illő gondolata térítette észre és látta, hogy a taxi már az Erzsébet-hídon halad. Megcsörrent a telefonja. Ismeretlen volt a szám.
– Igen, Dabos Anna vagyok.
– Jó napot. Kovács Erika vagyok. Értesíteni szeretném, hogy a reptéri transzfer délután 3-ra megy Önért. Megadná, kérem a címet? – hadarta kedvesen az ügyintéző.
– Halacska utca 7. – válaszolta Anna, szinte gépisen, fel sem fogva, hogy mit is kérdeznek tőle. Miért is kérdezi?
– A transzfer miatt hölgyem.
– Milyen transzfer? – értetlenkedett Anna.
– Fogas Zoltán asszisztense vagyok. Én szervezem az Önök utazását.
Fogas Zoltán…hirtelen nem mondott a név semmit sem Annának. Ki az a Fogas Zoltán? Nincs ilyen üzleti partnerük és egyébként is, ő nem tervezett semmilyen utazást. A csöndet az asszisztens törte meg:
– A gép fél hatkor indul Rómába. Zoli a reptéren vár majd Önre.
– Zoli? – Annába hirtelen hasított a felismerés. Áron, Pear, koktélok, filmszakadás, Remete-hegy, paradicsomos omlett, ragyogó napfény és Zoli.
– Nincs itt valami félreértés, én Dabos Anna vagyok… – kérdezte Anna.
– Nem, kedves Anna. Még reggel szólt Zoli az utazásról. Amint már említettem, a gép fél hatkor indul Rómába. A szállásuk a Teveretől csupán néhány lépésre lesz a Villa Rome Hotelben.
– Köszönöm és viszlát– válaszolta Anna egyre bizonytalanabbul és kinyomta a telefont, anélkül, hogy bármi egyebet kérdezett volna.
Repülés, Olaszország, Villa Rome Hotel … Mi ez? Pörögtek a gondolatai, de nem sikerült értelmet találnia. Miért akar vele menni Rómába egy férfi, akivel csak tegnap este találkozott? Ki ez a Zoli egyáltalán? És mit akar tőle? Csak nem gondolja komolyan, hogy elmegy vele bárhová is? A taxi közben fékezett és megállt a Halacska utcában. Anna fizetett, majd kiszállva az autóból. Nagyot szippantott a késő nyári virágillatokkal teli levegőből. A lakásban lépve, lerúgta a cipőjét és éppen csak leült a kanapéra, amikor csöngettek.
– Ki az? – szólt bele a kaputelefonba.
– Dabos Annának hoztam küldeményt.
– Szombaton? Nekem?
– Igen hölgyem. – válaszolta a futár.
– Első emelet, balra. Nyitom.
Anna az ajtóhoz ment, és amikor kinyitotta egy csokor sárga orchidea nézett vele szembe.
Szinte szótlanul vette át a gyönyörű virágot és már bontotta is a mellékelt levelet.
Holnap a piazza del fiorin szeretném megvenni neked a legszebb virágokat. Ennyi állt csupán az üzenetben. Anna nem tudta mi tévő legyen. Szeme az órát nézte, fél egyet mutatott és azon töprengett, hogy mit is kellene csinálnia. Zolinak még a számát sem tudta és talán még a pontos címére sem emlékezett. Hogy is hívják? Fotos, Fogas, Fodros…Úristen, még a nevét sem jegyeztem meg. Aztán eszébe jutott a telefon. Gyorsan kikereste az asszisztens számát és már hívta is.
– Dabos Anna vagyok, meg tudná adni…- de ebben a pillanatban eszébe jutott, hogy hogyan is nézne ki, ha beismerné, hogy még a telefonszámát és a teljes nevét sem ismeri Zolinak.
– Igen, hölgyem, mit tehetek Önért?
Anna átgondolta gyorsan a helyzetet és taktikát váltott:
– Bocsánat, de az előbb autóban ültem, amikor hívott és nem tudtam pontosan figyelni, elismételné újra az utazás részleteit?
– Természetesen. Ma este fél hatkor indul a repülőjük Rómába. A szállásuk a Villa Rome Hotelben lesz. Hazautazás a tervek szerint: hétfőn.
Anna hallgatott. Szívesen elkérte volna Zoli számát, vagy legalább azt megkérdezte volna, hogy mit vigyen magával az útra, de nem lehet ilyet kérdezni egy asszisztenstől.
– Köszönöm a segítségét.
– Szívesen. Bármikor a rendelkezésükre állok, hívjon, ha bármiben segíthetek. – válaszolta kedvesen az asszisztens.
– Még egy pillanat. Bocsásson meg, de nem jegyeztem meg a nevét. – próbált Anna nagyon udvariasan utalni rá, hogy ezt sem sikerült az eszébe vésnie.
– Kovács Erika vagyok, Fogas úr asszisztense.
– Köszönöm, viszont hallásra.
– Viszlát. – mondta Erika és letette a telefont.
Legalább már a nevét tudom – gondolta Anna megkönnyebbülten – Fogas Zoltán. Nem gondolkodott tovább. Gyorsan lezuhanyozott, összepakolt egy pár napos útra, miden eshetőségre felkészülve, írt egy e-mailt a főnökének, hogy hétfőn nem tud menni dolgozni, családi problémák miatt. Három előtt 10 perccel mindennel készen volt és megállt egy pillanatra a tükör előtt. Úgy nézte magát, mintha nem is a sminkjét vagy a ruháját ellenőrizné, hanem saját magát, Dabos Annát a maga saját valóságában vizsgálná. Nem olyannak látta a tükörképét, mint tegnap, vagy tegnapelőtt. Mintha egy teljesen másik nő állt volna ott. Könnyűnek, határozottnak és szépnek érezte magát. Elégedett volt. Egy olyan harmincas nő nézett vissza rá, amilyen mindig is lenni akart. Megigazította a rúzsát és már csöngettek is…

The post Itália Ölelése – 1.rész first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

Gergely élvezettel fürdött a tavaszi nap melegében, miközben fürkészőn tekintett körül. Hanna sosem késett és alig, hogy ezt kigondolta, megpillantotta őt. Nem tudta leplezni örömét és magához ölelve pörgette körbe a lányt.

– Nem látlak három évig, erre ilyen dögös irodistaként jelensz meg! – nevetett rá Gergely és megpuszilta az arcát.

– Te is hiányoztál. Jól nézel ki! – nézett végig a férfin, aki jó egy fejjel volt magasabb nála, fehér vitorlás cipőt, sötét farmert és hófehér pólóinget viselt, ami kiemelte napbarnított bőrét és fekete haját. Mint egy görög isten – gondolta Hanna.

– Jó végre megszabadulni az öltönytől.

Kávét rendeltek és belefogtak három év élményeinek elmesélésébe. Itták egymás szavait és jókat nevettek, mikor is egy nő lépett melléjük.

– Szia Hanna! – köszönt és tekintete végigsiklott a férfin.

– Szia Viki! Hadd mutassam be egy nagyon kedves barátomat.

Gergely a nő fölé magasodott és megvárta, hogy kezet nyújtson, miközben bemutatkoztak egymásnak. Viktória mélyen a férfi szemébe nézett, s szája érzéki mosolyra húzódott.

– Örülök, hogy megismerhetem, Gergely. Hanna állandóan megosztja velünk a kalandjait.

– Magam is örvendek a találkozásnak, Viktória. Úgy hallom, remek főnök.

– Csatlakozz hozzánk, én pedig azonnal jövök. – mosolygott Hanna és magukra hagyta őket.

Viktória rendelt egy tejes kávét, miközben le sem vette a szemét a férfiról.

– Egy igazi úriember, mint hallom.

– Senki sem tökéletes. – mosolygott Gergely és végigmérte a nőt. Fekete ruhát viselt, csábítóan kivillanó combokkal és dekoltázzsal.Félhosszú fekete haja vad, göndör fürtökben omlott a vállára, sötét szemei izzottak a vágytól.Nézte a nő bőrét és szinte egybeolvadt a tejeskávéval.

– Tudom, mi jár a fejében… – búgta a nő.

– Nem tudom, mire gondol…

– Ugyan Gergely… – dőlt kissé előre a nő.

– Hanna még fiatal ahhoz, hogy azonnal meglássa a vadállatot egy olyan férfiban, mint amilyen Ön is. Elvált nőként, no meg sok évnyi tapasztalattal a zsebemben nem volt nehéz kiszúrni, hogy Hanna egyáltalán nem tudja, kivel kezdett.

Gergely hátradőlt a székben és elismerően nézett a nőre.Valahogy ez a mediterrán szépség elvarázsolta, pedig nem ez a típus jött be neki.

– Hanna sokat jelent nekem, de mindig is óvtam magamtól. Gyönyörű, eszes, izgalmas lány, nem szeretném elveszíteni.

– De azért megdöntené, igaz?

Gergely csak mosolygott, mikor a lány újra helyet foglalt mellettük.

Viktória megköszönte a kávét, majd névjegyét a férfi pólójának zsebébe rakva távozott.

– Igazán kedves nő a főnököd. – tűnődött Gergely, miközben Viktória távozó lépteit figyelte.

– Randira hívott?

– Neeem, dehogy. Kiderült, hogy jó üzletet hozhatnánk össze. Tudod, a cégem bővülni szeretne és szükségem lenne jó pályázatírókra, hogy megkapjam a megfelelő támogatást.

– Értem. Lesz elég időd erre, míg itt leszel?

– Persze. Szokás szerint az indiai barátom lakását foglaltam el, úgyhogy közel leszek Hozzád és abban az egy hétben, amit itt töltök, mindenre igyekszem elég időt hagyni. Szóval este mehetünk vacsorázni abba a puccos étterembe, amiről áradoztál?

– Nem is puccos! – nevetett Hanna és különös melegség öntötte el, ahogy a férfi megfogta a kezét és megcsókolta.

Néhány nappal később Hanna üzenetet kapott Gergelytől és önkéntelenül elmosolyodott.

– Olyan vagy, mint egy szerelmes csitri. Csak nem a görög istened rosszalkodik? – kérdezte Viktória az iroda ajtajában állva, mappákkal a kezében.

– Gergely csak a barátom. Áthívott holnapra.

– Érezzétek jól egymást! – kacsintott a nő és távozott.

Hanna boldog volt, hogy végre eltölthet egy kis időt a barátjával. Kicsípte magát és maga alá húzott lábakkal ült a kanapén, miközben beszélgettek.

– Tényleg hiányzott, hogy megnevettess. Hallani sokkal jobb a szöveged, mint olvasni.

– Hidd el, nekem sem egyszerű, hogy csak ritkán találkozunk. Néha nagyon jó lenne kiülni Veled egy parkba és csak beszélgetni, míg ránk nem sötétedik.

Hanna kissé szomorkásan elmosolyodott, de abban a pillanatban valaki kopogott.

Gergely ajtót nyitott és üdvözölte Viktóriát.

– Óh! Ne haragudj, Gergely… Elnéztem volna az időpontot…?

– Nem, én vesztettem el az időérzékem, elnézést hölgyeim. De nem is baj, hogy mindketten itt vagytok, elvégre ragaszkodom hozzá, hogy Hanna legyen az emberem.

A lány felállt és kissé megingott az elfogyasztott pezsgőtől.

– Szólhattatok volna…

– Ne haragudj, édes, kiment a fejemből. Foglaljatok helyet, hozok még pezsgőt.

Viktória túl szexi, túl csábító volt egy egyszerű szombat délutáni megbeszéléshez és Hanna rájött, hogy a nyomasztó érzés, ami napok óta mardossa, a féltékenység. Gergely visszajött a konyhából és átadta a poharakat.

– A sikeres közös munkára! – zengte mély hangon és kiitta a pezsgőt. Hanna feszengve ült vissza a kanapéra, majd hirtelen magán érezte Viktória kezeit, amint a vállát és a nyakát masszírozta jólesően.

– Lazíts. Hamar végzünk. Gombolj ki egy gombot az ingeden és engedd el magad.

Hanna fáradtan sóhajtott és próbálta összeszedni gondolatait. Mivel elsősorban hazai cégeknek dolgoztak, alapos utána járást igényelt Gergely kérése. Viktória igazi profiként vázolta a lehetőségeket, teendőket, miközben meg-megérintette őt. Odakint lassan sötétedni kezdett, s Hanna úgy érezte, kezd elmúlni a pezsgő hatása. Gergely azonban egy újabb üveggel bontott s csokoládéba mártott hatalmas eprekkel tért vissza.

– Egy kis desszert, hogy jobban menjen a munka. – mosolygott a lányokra és érzékien harapott a gyümölcsbe. Hanna már nyúlt is a finomságért, de Viktória megelőzte és az ajkaihoz tartotta. Különös volt, még tőle is ez a furcsa közeledés. Hanna egy pillanatra eljátszott a gondolattal, hogy miközben beleharap, végig a nő szemébe néz, de elpirult és lesütötte a szemeit. Viktória megcirógatta a lány arcát, az ajkait és folytatták a megbeszélést. Gergely is megpróbálkozott ezzel, s ekkor már Hanna megvalósította fantáziálását. Ekkor valami különös csillogást fedezett fel barátja szemében és érezte, hogy felizgult. Kétség kívül kívánta a férfit, hiába is hitegette magát, hogy csak a pezsgő miatt…

Gergely a lány mellé ült és egyik karját mögé tette. Hanna testén bizsergés futott végig és szinte fel sem tűnt neki, hogy a férfi hangját egyre közelebbről hallja, csak amikor már a fülébe suttogott.

– Gyönyörű belátást hagytál nekem, édes…

A lány hirtelen felé fordult és Gergely megcsókolta. Olyan szenvedélyesen, tüzesen és birtoklón, hogy Hanna egy pillanatra megfeledkezett a főnökéről is és mohón viszonozta, miközben a férfi arcát simogatta.  Gergely még egy gombot kiszabadított a ruhán, de Hanna lefogta a kezét.

– Elment az eszed…?! – suttogta és gyorsan összefogta magán az inget, majd Viktóriára nézett. A nő közelebb ült és megsimogatta a lány arcát.

– Semmi baj, ne zavartassátok magatokat. – mosolygott kéjesen.

Hanna végre kapcsolt, hogy mi történik és megborzongott.

– Ugye nem képzelitek, hogy ehhez asszisztálok?!

Viktória maga felé fordította a lány arcát és mélyen a szemébe nézett.

– Annyira gyönyörű vagy, Hanna… – suttogta és megcsókolta a lányt. Ezzel egy időben a nyakán érezte Gergely ajkait, amint lágy csókokkal halmozta el és meglepetten tapasztalta, mennyire felizgatta mindez. Viktória nagyon jól, érzékien csókolt és Gergely olyan pontokat ostromolt, melyek azonnal felkorbácsolták vágyait. Míg főnöke kitartóan ízlelgette ajkait, Gergely lassan kigombolta az apró, áttetsző gombokat és Hanna mellei közé fúrta a fejét. A lány kéjesen felsóhajtott, mikor Gergely szája a mellbimbójára tapadt, Viktória pedig a nyakát csókolta tovább.

– Folytassuk a hálóban. – mosolygott Viktória és Gergely keményen megcsókolta.

Hanna úgy érezte, egy másik világba készül belépni, ami idegen tőle, ugyanakkor vonzó és bűnösen csábító volt a lehetőség, amit barátja és főnöke kínált neki. Gergely a hálóba érve magához húzta és újra megcsókolta. Hanna érezte, amint ruhái lassan a földre hullottak, majd Viktória simogatni kezdte a testét a háta mögött állva, miközben Gergely is levetkőzött. A férfi izgalma kétség kívül láthatóvá vált, s Hanna meg akarta érinteni a kemény testet. Egyre hevesebben tört fel belőle az elfojtott vágy, míg végül utat engedett neki és a férfi elé térdelt. Gergely felsóhajtott, s Viktóriára nézett. A nő ledobta ruháit és Hanna fölött áthajolva merült el a férfi csókjaiban. Mindhárman az ágyra feküdtek és gátlások nélkül tobzódtak a gyönyörökben. Míg Hanna Gergely lágy mozdulatait élvezte, addig Viktória kiszabadította a vadállatot, és élvezte, ahogyan férfi erősen birtokba vette.

Késő éjszaka volt, mikor Viktória felébredt és csatlakozott az erkélyen ácsorgó férfihoz. Könnyedén kivette a kezéből a poharat és kiitta a tartalmát.

– Ne félj, ez a kis játék közelebb vitt hozzá.

– Talán.. – tűnődött Gergely az eget kémlelve.

– Mindenesetre örülnék, ha mindig ilyen fogadtatásban lenne részem, amikor hazalátogatok. – mosolygott a férfi és az ágyában fekvő gyönyörűséget nézte, miközben ölbe kapta Viktóriát.

The post Barátság, (sz)extrákkal first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

Megtörölte a száját a szalvétában,s miközben kiitta a rubinvörös kísérőt poharából,még alaposabban szemügyre vette a nőt. Valami megmagyarázhatatlan áradt belőle. Erő,szenvedély,intelligencia… A nő hirtelen rá nézett. Tekintetük hosszan kapcsolódott össze,majd újra a munkájába temetkezett. Szűk, fekete farmert,magassarkút és egy visszafogottan dekoltált fekete felsőt viselt. Iván határozott léptekkel indult el felé.

– Mit szólna,ha ahelyett a meleg lötty helyett kérnék önnek egy tökéletesre behűtöttet?

A nő lassan emelte rá a tekintetét és alaposan végigmérte.

– Nekem ez megfelel. – válaszolta és újra a munkájába temetkezett.

Iván nevetve ült le mellé,s miközben kitartóan nézte a nőt,az asztalon dobolt ujjaival.

– Mi köti le ennyire a figyelmét?

– Részben a munkám,részben az,hogy egy ismeretlen férfi próbálkozik. Megjegyzem,ez roppant szórakoztató,de feleslegesen fárad. Férjnél vagyok.

– Minden bizonnyal… – mosolygott kissé gúnyosan.

– Mivel foglalkozik egy ilyen elbűvölő hölgy?

– A saját dolgával. – mosolygott rá.

– Ön is kipróbálhatná.

Iván harsányan felnevetett,mire többen feléjük pillantottal.

– Mindig is imádtam a csípős nyelved, Anna.

– Kettőnk közül legalább én nem változtam semmit…

Iván áthajolt az asztal fölött és végigsimította a nő arcát. Anna megborzongott.

– Már nem tudsz hatni rám. Lezártam a múltat.

– Minden bizonnyal… – vigyorgott magabiztosan.

– Még mindig elképesztően gyönyörű és izgató vagy.

– Te pedig szemét,amiért újfent figyelmen kívül hagyod, hogy én mit akarok.

– Miért? Mit akarsz? – suttogta mély hangján Iván és Anna szemébe nézett.

A nő nyelt egyet. Iván még mindig hatással volt rá és annyira vonzónak találta,hogy alig bírt magával. Mégsem akarta megadni neki azt az örömöt,hogy elcsábítsa. Szakításuk, bár már 10 éve történt, mély nyomot hagyott benne.

– Iván, kérlek… Ne törd össze újra a szívem…

A férfi arca elkomorult és mérgesen ráncolta össze homlokát.

– Gyere fel a szobámba és beszéljük meg,újra.

– Nem akarok kettesben maradni veled… -suttogta,de nem mert a férfira nézni.

– Rendben,megértettem. – azzal felállt és kisétált az étteremből.

Anna remegve sóhajtott és letörölt egy könnycseppet az arcáról.

Iván kiment a hotel kertjébe és mélyet szívott a fekete Djarumból. A sok év alatt, míg nem látta Annát, számtalan nőbe volt szerelmes, de egyik sem volt olyan intenzív szerelem,  mint ami anno kettejük között. Különös, hogy újra találkoztak. Azt mondják, az emberek nem véletlenül jelennek meg az életünkben, mi hívjuk őket. Ő pedig azóta hívta Annát, hogy a nő elhagyta őt. Ha jobban belegondolt, tudhatta volna, hogy így lesz. Gyerekkori szerelem volt az övék. Túl fiatalon találkoztak és hamar vége let. Azóta viszont felnőttek és most, hogy újra látta őt, nem akarta ismét elveszíteni. Elnyomta a cigit és visszament. A recepciós némi kenőpénz árán megadta Anna szobaszámát, ő pedig elszántan kopogott be hozzá.

Anna ajtót nyitott és mielőtt hangot adhatott volna meglepettségének, Iván megcsókolta. Ebben a csókban benne volt minden vágy, minden szenvedély, ami az évek alatt kimaradt az életéből. Finom cirógatásokkal hárította a nő erőtlen tiltakozását, miközben megszabadultak ruháiktól. Nem jutottak el az ágyig, a szőnyegen fekve adták át magukat a gyönyöröknek, míg végül kimerülten aludtak el egymás karjaiban.

Iván másnap egyedül ébredt. Anna helyén csak cetlit talált, rajta a nő címével, telefonszámával és egyetlen mondattal: Ha ezúttal komolyan gondolod…

The post Légy a szerelmed szeretője! first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

– Nos… Ezt vártam, jó lett. – érkezett Gábortól a szűkszavú bírálat.

– Ajánlanál egy fiatal lakberendezőt?  – jött a nem várt kéréssel Gábor.

– A lányomat ajánlanám. Ő is az irodámban dolgozik. Igazán tehetséges. Akár már most megismerkedhetsz vele. Odaszólok, hogy várjon téged.

Gábor elegánsan parkolta le a Lexust az iroda előtt. Könnyed, magabiztos léptekkel indult el és elégedetten nyugtázta az elismerő tekinteteket. Pontosan tudta, mennyit ér a „húspiacon” és ezt nem is rejtette véka alá. Gondosan kidolgozott testén szépen feszült a farmer és a drága, olasz ing. Cipője tompa kopogása előre jelezte érkezését. Pillantása egy hófehér nadrágba bújtatott fenékre esett. Megállt és alaposan végigmérte. Fekete csizma, fehér nadrág és piros felső. Ki ez a nő? Így öltözködni?  Majdnem felnevetett, de visszafogta magát és köhintett. A nő megfordult és Gáborban elnémult a nevetés.

– Üdvözlöm, Gábor. Édesapám szólt az érkezéséről és már hozzá is láttam a tervekhez. – szólt nyugodtan Dóra és kezet nyújtott közben.

Gábor némán nézett a ragyogó kék szemekbe és tekintetével fogva tartotta őket. A nő meleg tenyere még akkor is erős kezében volt, mikor Dénes csatlakozott hozzájuk.

– Az én gyönyörű lányom! – mosolygott büszkén a férfi és egy atyai csókot nyomott a nő arcára.

– Dóra, ha jól emlékszem. – somolygott Gábor és a nő nyakának szép ívén pihent tekintete.

– Igen. Nos, az alábbi elképzeléseim lennének a berendezésekkel kapcsolatban. Tekintse meg őket és, ha sikerül választania, már ma elkezdem a beszerzésüket.

Gábor leült és megpróbált koncentrálni, de közben fél szemmel Dórát nézte. Fiatal volt és formás. Pont olyan, ahogy Gábor szerette.

– Ha nem bánja, Dóra, szeretnék csatlakozni Önhöz beszerző körútja során. Számomra fontos a kényelem, ezért szeretném először kipróbálni a bútorokat, mielőtt megveszem.

– Természetesen. Részemről indulhatunk.

Gábor kinyitotta a kocsi ajtaját, ezzel jelezve a nőnek, hogy együtt mennek. Kíváncsi volt Dóra illatára, de semmit sem érzett, mikor elhaladt előtte. Némán indultak útnak, csak a rádióból szólt halkan a jazz. Dóra egy füzetet vett elő és jegyzetelni kezdett.

– Van már elképzelése a stílusról?

– Természetesen. Pontosan tudom, mit akarok, ugyanakkor érdekelne, Ön mely stílust, színt és formákat ajánlaná nekem. Lényeges szempont, hogy tükrözze a személyiségem.

Dóra nem nézett a férfira. Szorgalmasan írt és bosszúsan ráncolta össze homlokát.

– Gábor, lehetek őszinte Önnel? – emelte váratlanul mélykék szemeit a férfira.

– Hogyne. Csak az őszinteséget fogadom el. Hallgatom.

– A minimál stílust tartom a legmegfelelőbbnek, ha Önről van szó. Szürke, acélkék, fehér, esetleg valami zöld…

Gábor hosszú percekig hallgatott, mire válaszolt.

– Kiváló. Remélem, minden gondolatomat ilyen pontosan fogja kitalálni… – nézett mélyen a nő szemébe, majd az ajkaira.

Dóra zavarba jött, mert érezte a férfi perzselő pillantását, és tudta mire gondol…

Az üzletbe érve a tulaj meleg mosollyal fogadta őket, majd kávéval kínálta a párost. Dóra évek óta jó üzletekhez segítette hozzá és most is hasonlóban bízott.

– Mivel szeretne kezdeni, Gábor?

A férfi körülnézett zsebre tett kézzel.

– Az ággyal. Válasszon nekem egy ágyat, Dóra.

A nő valamiért megborzongott. Gábor hangja erotikusan csengett a fülében… Összeszedte magát, de valahogy nem tudott tökéletesen koncentrálni. Egyszer csak megérezte a férfi illatát a háta mögül, majd az a furcsán erotikus hang közvetlenül a fülébe suttogott.

– Képzelj el egy ágyat, amin meztelenül fekszel, vonaglasz a kéjtől, a tested lángol, különösen a combjaid közt és te belemarkolsz a hófehér lepedőbe. Képzeld el azt az ágyat, amiben újra és újra részed lenne a tökéletes gyönyörben, amin izzadtan, pihegve feküdnél kielégülten. Képzeld el és válaszd ki nekem, Dóra… – suttogta Gábor és tenyerével végigsimított a nő hátán, egészen a csípőjéig.

Dóra remegő lábakkal futott ki az autóhoz. Arca égett, szíve vadul kalapált és úgy érezte, felizgult. Ahogy Gábor beszélt.

– Vigyél vissza az irodába, kérlek. Most rögtön! – förmedt rá a férfira, amikor csatlakozott hozzá.

– Megcsinálom a rám bízott munkát, de nem lehetsz jelen. Ha valami nem felel meg, jelezd és kicserélem, de nem akarom, hogy a közelemben legyél.

Megijedt a férfitól. Gyűlölte azt a típust, melyet Gábor is képviselt. Az arrogáns, magabiztos fellépést, a mindenkin átgázoló, lehengerlő modort, a minden pólusából sugárzó nárcizmust. Megijedt, mert ezt a férfit most mégis vonzónak, sőt izgatónak találta.

Olyan tűz lobogott a szemében, amilyet Gábor már jól ismert és most Dóra szemében akart látni, a szenvedély tüzét.

Szorosan magához vonta a nőt és megcsókolta. Dóra hiába ütötte a mellkasát, ő kitartóan csókolta azokat a szomjas ajkakat és amint a nő szája jobban szétnyílt, nyelve követelőzően nyomult befelé. Dóra hajába túrt és erősen tartotta a tarkóját. A nő ellenállása gyengült, míg végül megadta magát, átadva testét a vágynak. Visszacsókolt és óráknak tűnt, ahogy ott a parkoló közepén, fényes nappal egy idegen férfival élete legjobb csókját éli át. Gábor finoman megharapta az ajkát, nyelvével megérintette az ajkait és szüntelenül ostromolta. Egymáshoz simult testük és átölelte Gábor nyakát. Kívánta a férfit, akarta, hogy ott a parkolóban, mindenki szeme láttára essenek egymásnak.

– Tűnj a szemem elől! – zokogott fel Dóra és elrohant.

Gábor a hüvelykujjával lassan letörölte ajkait és Dóra távolodó alakját nézte. Megszerzi a nőt, tudta, és a legjobb, hogy Dóra fogja keresni a társaságát.

Egy héttel később már elégedetten kortyolta kávéját új lakása teraszán. Dóra végül kiváló munkát végzett. Minden egyes bútor Gábor kényelmét szolgálta, a színek pedig tökéletes árnyalattal kerültek a helyükre. Gábor kedvence a fűzöld szőnyeg lett, ami remekül illett a nappali szürkeségéhez. Élvezettel fürdött a tavasz első napsugaraiban, miközben olvasott és üzleti ügyeit intézte. Szinte várta, mikor szólal meg a csengő és nyugodt léptekkel ment ajtót nyitni. Dóra valósággal berobogott a lakásba és azonnal a lényegre tért.

– Elhoztam a számlákat és az elszámolást. Szeretném, hogy pont kerülne a közös munkánk végére.

Gábor lassan gombolta ki a nő ingét, miközben Dóra kiabált vele. A földre dobta, akárcsak a sajátját. A nadrágját is levette és végül egy szál boxerben állt a nő előtt. Dóra zihált, ugyanakkor éhes szemekkel nézte a felkínált testet.

– Én csak meg akarlak dugni úgy, ahogy még soha senki. – szólt határozott hangon Gábor, miközben a nő mögé sétált. Egyik karjával erősen átölelte derekát és megcsókolta a nyakát. Ajkai nedves nyomot hagytak a finom bőrön, csókjai útját kéjes sóhajok kísérték. Ujjai Dóra nadrágjába siklottak, majd fehérneműje alá, ahol lassú, kínzó simogatásba kezdett. Megmarkolta a nő mellét, aki erre felsikkantott és megpróbált Gáborra nézni, felkínálva ezzel ajkait, amire a férfi lecsapott. Ezúttal Dóra azonnal viszonozta a csókot és úgy érezte, elolvad a férfi ölelésében. Felnyögött, mikor magában érezte ujjait és valahol mélyen biztos volt abban, hogy Gábor megadja számára azt a gyönyört, amiről álmodni sem mert. Agya kikapcsolt és hagyta, hogy a férfi kedvére ízlelje őt. Érezte meztelen bőrén a nyitott ablakon beáramló hűvös levegőt, majd teste alatt a férfi ágyának puhaságát, ahogy ráfektette. Az erős test melegítette, miközben elveszett a csókjaiban. Gábor a feje fölé emelte kezeit és lefogta őket, míg a mellei közé fúrta fejét. Érzékien nyalogatta, harapdálta a kőkemény bimbókat, majd elengedte és szája egyre lejjebb és lejjebb okozott gyönyört. Extázisba repítette az a sok orgazmus, amire szomjazott a teste. Gábor feltérdeltette és lassan hatolt belé. Dóra fájdalmasan grimaszolt. Feszítette testét a férfi, mégis ő mozdult először. Gábor türelmesen megvárta, míg a nőt újra hatalmába keríti a kéj és határozott lökésekkel juttatta el a csúcsra újra és újra, míg végül a nő zokogott, hogy elég. Dóra magára húzta a takarót és könnyes szemmel bámult ki az ablakon. Minden annyira érzéki és csodálatos volt számára, de hogy pont ettől a férfitól kapta meg mindezt…

Gábor kikelt az ágyból, lezuhanyozott és rágyújtott a teraszon. Sokfajta nővel találkozott már, de Dóra olyan volt, mint egy szűzlány. Minden érintésére hevesen reagált és kiéhezve követelte azt, amit csak ő adhatott meg neki. Szép dolog a szerelem, de bárhogy cifrázzuk, a jó szex az alapja mindennek. Eszében sem volt beleszeretni a nőbe. Nem jelentett kihívást számára, viszont tudta, hogy könnyedén megkaphatja és ez kivételesen felizgatta. Gyönyörűnek találta és megszerezte. Ábrándozásából az ajtó csapódó hangja zökkentette ki. Dóra köszönés nélkül távozott és ő csak mosolygott.

– Visszajön! – nevetett magában és messzire pöccintette a csikket.

The post A fűzöld szőnyeg – egy legénylakás felavatása first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

– Szia, szívem, megjöttem! – mosolygott rá Josh.

– Sok a duma, cowboy, késtél! Van mentséged? – vonta kissé játékosan kérdőre a nő, miközben szorosan simult az erős férfitesthez.

Josh a lábával csapta be az ajtót, majd karjaiban a nővel a hálószoba felé vette az irányt.

– Hiányoztál…- suttogta a nő barna fürtjeibe.

– Érzem… – mosolygott kacéran a nő.

Josh keze a póló alá siklott és érdes tenyerével megmarkolta a nő mellét. Hetek óta vágyott rá, hogy érezze a nő finom, bársonyos bőrét. Ujjain a megvastagodott bőr nem sértette a nő érzékeny mellét, hanem fokozták izgalmát, amint mellének kitüremkedő bimbóját szorították. A férfi ledobta Evelynt az ágyra és fejét a nő pólója alá fúrta. Megrészegítette a nő vanília illata. Egyetlen pillanatig sem bírt várni, minden porcikája szexre vágyott. Letépte a nő bugyiját és mélyen belehatolt. Egymás szemébe néztek és a nő boldogan hagyta, hogy Josh birtokba vegye az egész testét.

Evelyn imádott szexelni ezzel az ösztönlénnyel, aki az igazi férfit testesítette meg számára. Különös vágyat jelentett neki, hogy Josh hetekig róla fantáziál, és amikor végre találkoznak, akkor őserővel teszi magáévá.  Megrészegítette az erős test, mely birtoklón falta az övét, a férfi illata és zihálása a fülében, hogy tudta, érezte, hogy a férfit a kielégülés utáni vágy hajtja minden mozdulatában.

– Mégsem tetszik a szakállad, bár a combomat édesen tudja, bizsergeti. Öregít.

Josh felnevetett és kielégülten terült el az ágyon.

– Ne aggódj, mindjárt megszabadulok tőle. Most négy napot tudok maradni. Remélem, minden percet velem tudsz tölteni!

– Szabadságot vettem ki és remélem, a lakásból sem kell kilépnünk vasárnapig.

– Hmm, szeretem, amikor felkészült vagy!- búgta mély hangon és csókolgatni kezdte a nő vállát.

A nő kissé megborzongott és meztelenül kipattant az ágyból, miközben kacéran visszanézett azokba a meleg, barna szemekbe.

Josh és Evelyn egy éve találkozgattak, amit megnehezített, hogy a férfi San Francisco-ban élt. Evelyn senkinek nem beszélt kettejük viszonyáról. Az ő világában Josht csak lenézték volna, hiszen csak egy építőmunkás volt; arról nem is beszélve, hogy ő is kemény bírálatokra számíthatott volna, ha kiderül.

A férfi sokat jelentett neki. Legfőképp lázadást és jó szexet. Mindent, amire titkon vágyott, és amit szeretett volna megélni, átélni, de nem lehetett. Nem gondolta volna, hogy a barátjával való szakítás után a legjobb, ami vele történhet az Josh, akivel a vak véletlen hozta össze egy elhagyatott kocsmába. Már nem is emlékszik rá, hogy hogyan keveredett a világvégi ivóba, de a kiskosztümjével igen kirítt a társaságból és Josh volt az, aki megmentette az érces kritikáktól. Már a pultos kötözködésénél közbelépett és egy perc alatt megváltoztatta Evelyn életét, mert azt kapta akkor és azóta is a férfitól, mikről álmodni sem mert. Bármikor felelevenítette ezeket a pillanatokat, máris elfogta a férfi iránti vágy és szinte magán érezte annak érdes tenyerét, amint bejárja meztelen a testének minden centiméterét…

Evelyn megborzongott egy pillanatra.

– Hol jársz, széplány? – kérdezte Josh

– Csak merengtem. Dekantálnád a bort, míg terítek?

– Édes… én nem értek ilyenekhez. Bontok egy sört, a kántálást pedig meghagyom a népnek.

Evelyn gyertyát gyújtott, halk zenét kapcsolt, majd leült a kanapéra és élvezettel figyelte a férfi minden mozdulatát. Josh habot tett az arcára, majd simára borotválta pont úgy, ahogyan Evelyn szerette. Tudta, hogy a nő minden mozdulatát követi és jóleső büszkeség töltötte el, hogy valaki így figyel rá. Már hónapok óta azon gondolkodott, miképpen tudna változtatni a kapcsolatukon. Az együtt töltött napok fantasztikusak volta és Evelynnel a szex is tökéletes volt, így szerette volna kicsit szorosabbra fűzni az ismeretségüket.

Josh magabiztosan lépett ki a fürdőből és nem volt kétsége a felől, hogy Evelyn milyen választ ad. A kanapéhoz sétált és karjaiban vitte be a nőt a hálóba. Minden porcikáját csókolni, simítani, birtokolni akarta. Tudta, hogy nem akarja többet elengedni, csak még jobban magához vonni, még erősebben szorítani, még inkább szeretni. Oly élvezettel habzsolta a nő testét, hogy az magába feledkezve merült el az összeolvadásba. Mintha minden egymás nélkül töltött percet be akarnának pótolni, mintha kéjjel akarnák megtölteni a szoba minden szegletét, mintha az élvezet mámorító érzetét nem mernék elengedni.

Négy napig jóformán ki sem keltek az ágyból. Josh megrészegülten állt a zuhany alá a részegítő hosszú hétvégéjük végén.

Evelyn a nappaliban pihent, amikor a férfi tisztán és illatosan visszatért hozzá.

– Arra gondoltam – kezdett bele Josh – hogy itt keresnék munkát. Két jó munkáskézre, mindenhol szükség van.

Evelyn kiszabadította magát az erős férfitest öleléséből és tanácstalanul nézett Josh-ra.

– Miért tennéd? – kérdezte.

– Talán mert szeretnék veled lenni! – bizonytalanodott el kicsit a férfi.

– Szerintem nem jó ötlet. Maradjon minden úgy, mint eddig!

Ez nem az a válasz volt, amit Josh elképzelt. Nagyon nem az volt.

– Azt hittem, jól megvagyunk. Talán tévedtem?

– Igen, jól megvagyunk, de így, ahogy most. Én nem akarok semmin sem változtatni, hiszen nem is lehetne, nem vagyunk egy súlycsoportban.

Evelyn mosolyogni próbált saját erőltetett poénján, de Josh átlátott a szavain.

– Szóval, szégyellsz, csak egy munkás vagyok.

– Josh… ez bonyolult.

– Aha.

A férfi csalódottan fordított hátat a nőnek. Ő nem érezte, hogy fontos lenne, hogy a nő ügyvéd és sokkal többet keres, mint ő. Számára ezek nem voltak fontosak. Ő szeretett volna büszke lenni az imádott nőre. Nem a gazdag ügyvédre, hanem a Nőre!

Csendesen öltözködni kezdett.

Evelyn végignézte, amint az izmos test lassan eltűnik a ruhák alatt, és ahogyan a férfi összepakol. Azt is némán figyelte, ahogy lassan becsukódik álmai férfija mögött az ajtó. Nem szóltak egyetlen szót sem. Josh várta, hogy a nő maradásra kéri, de az nem tette, így búcsú nélkül távozott.

Négy nap. Ennyi jutott számára. Se több, se kevesebb. Négy nap a mennyországban.

The post Négy nap a mennyország first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

Miközben a vad szex jeleneteket vizionáltam a cég két tulajdonosa is megérkezik, és már mondták is az eredményeket. A fülemig ugyan eljutottak szavaik, de az elmémet a szőkeség töltötte ki, akit fél szemmel még mindig néztem.  Újra nyílik az ajtó, és egy törékeny nő lép be rajta, fejét lehajtva, mappákkal a kezében. A főnökök rámordulnak a késés miatt, és remegő hangja alig hallatszott:

• Csak most készültek el a fénymásoló javításával – mentegetőzött.

A termen kacagás suhant át, és sajnálkozó tekintetek tüzében indult körbe, hogy szétossza a papírhalmot. Én újra a szöszire néztem, és láttam, ő is engem figyelt. Mikor a mappa landolt előttem egy köszönömöt azért oda böktem.
Ahogy ellépett mellőlem a kis barna, ismerős illat csapott meg. Nem tudtam hova tenni hirtelen, de kellemesen belém nyílalt a felismerés, hogy ez valami más, ez valami ismerős. Levettem a tekintetem a szőke bombázóról, hogy jobban megnézzem magamnak a titkárnőt, de nem volt ismerős, csak a nyakában lévő kendő. Akkor hirtelen beugrott minden emlékkép. Fél évvel ezelőtt, egy munkahelyi találkozó.  Ahogy meghívom egy italra a bárban, ő pedig felhív magához. Ugyanaz az illat, ugyanaz a csipkekendő, ugyanaz a haj, csak most feltűzve. A bor íze az ajkán, mikor az ajtóban hevesen megcsókolt, a teste, ahogy hozzám dörgölőzött és érzem, ahogy az éjszaka emléke vágyamat egyre jobban felé irányítja. A nadrágom feszülni kezd, és már csak a titkárnőt figyeltem. Mikor az ajtóhoz lépett, rám pillantott, és már nem az a törékeny, félénk nőt láttam, aki pár pillanattal korábban a terembe lépett, hanem azt a vad, heves vágyaktól hajtott asszonyt, akit többször is magamévá tehettem néhány hónapja egy vad éjszakán. Ahogy visszatekintett rám egy elégedett mosoly jelent meg az arcán, mely biztos voltam benne, csak nekem szól. A torkom összeszorult, hogy nyelni is képtelen voltam.
Az ülés azonban folytatódott tovább, de már csak annak az éjszakának a kéjre tudtam figyelni. Még jobban meglazítottam a nyakkendőm, és ez a mozdulat még több emlékképet hozott a szemem elé. Ahogy vadul vetkőztettük egymást. Magán hagyta a fehérneműjét, engem pedig meztelenül ültetett le a fotelbe.

• Benne vagy egy kis játékban?- kérdezte buján.

Beleegyezően bólintottam, ő pedig a csipkekendője után nyúlt, hogy bekösse a szemem. Elismerően sóhajtottam, miközben átöleltem a derekát és magamhoz húztam, úgy csókoltam tovább. Én már készen álltam, de ő még játszani akart. Elhúzódott tőlem és sétálgatott a szobában. A következő pillanatban a hátam mögött volt és megkötözte a kezeimet. Frusztráló és egyben izgató volt a helyzet. Éreztem, ahogy vágyam fokozódik, de nem tehettem semmit, ő irányított. Hátrahajtotta a fejem és vadul csókolt, miközben mellének vonalát magamon éreztem. Megkerülte a fotelt és az ölembe ült, hozzám dörgölte magát, mint egy jobb sztriptízes egy privát partin. A farkam lüktetett, már majd szétrobbant, behatolni vágyott, de a csipke nem engedte. A melleit elhúzta a szám előtt és én mohón kaptam utánuk. Hogy éreztessem vágyam hőfokát – ha a látszat nem lenne elégséges – a fokaim közzé szorítottam kemény mellbimbóját és megharaptam, majd engedve a szorításon, kissé megszívtam. Jól végzett munkám eredményeképpen hangosan felnyögött, megrázkódott a teste és még erősebben nyomta magát az ölembe. Majd hirtelen kiszabadította mellét a számból és felállt, otthagyott. Próbáltam kirántani a kezeim, hogy végre magamra húzhassam, hogy átvegyem az irányítást, de túl ügyesen kötött meg.

• Ne légy türelmetlen nagyfiú, csak most jön a java! – suttogta távolról, de én szinte az arcomon éreztem a leheletét.

Felém térdelt a fotelben, és csókolni kezdett. Édes volt az íze, mint meleg nyári estéken az érett epernek. Még mindig próbáltam szabadulni, szerettem volna a kezembe venni az irányítást, de nem engedte. Mennél jobban szabadulni akartam, annál erősebbre húzta a kezemen a kötést. Újra epret éreztem a számban, de ez most más volt; selymesebb, lágyabb, mint mikor nyári zápor frissít fel mindent. A lányságával engem is megtört. Miközben feladtam az irányításért való harcot, férfiasságom – ha még lehetséges – még keményebb lett, így szinte megváltás volt, hogy beléhatolhattam. A nyári eső nedvessége árasztotta el őt is és némi mosoly játszott a szám szélében, mert elégedett voltam, hogy így is ilyen izgalomba tudtam hozni. Hangosan kacagott miközben kioldotta a kezemen lévő csomót. Letéptem a szememről a csipkekendőt,egy mozdulattal betakartam a szemét, majd teljes gőzre kapcsoltam. A kacagásból hangos nyögés lett, ahogy odanyúltam ahol a testünk összeért, és erős lökéseim közben ujjam a csiklóját dörzsölte. A kezem a számhoz emeltem, és ugyanazt az ízt éreztem, azt az édes eperszemet.  Szinte megbabonázva fokoztam a tempót, míg bele nem feszültem az élvezetbe.

A taps szakított ki gondolataimból. Főnökeim a beszámoló végéhez értek és körülöttem mindenki felállt, elindult kifelé, mert szünet jött. Fészkelődtem a székemen egy kicsit, de nadrágom teltsége nem engedte, hogy felálljak az asztaltól. Amint biztonságosnak éreztem a helyzetet, én is elindultam kifelé. Az ajtóban láttam, hogy a kis titkárnő éppen a konyhába siet. Muszáj volt utána mennem. Remegett a testem, de még a hangom is, amikor hátulról hozzá simultam és a fülébe súgtam:

• Meghívhatlak ma este egy italra?

Az ő testén is remegés futott át a hangomra, és megfordult. Ugyanaz a buja tűz égett a szemeiben, mint azon az éjszakán.

• Azt hittem a szőke után fogsz indulni – szólt incselkedően, majd ismét elfordult.

Mellé léptem, és újra éreztem az illatát, annak a vad éjszakának az ízével együtt. Már tudtam, hogy a parfüm, a csipkekendő, mind csak nekem szólt, annak az éjszakának az emlékeimbe idézésére.

The post Egy csipkekendő, egy illat…egy vad éjszaka emléke first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

– Jól hangzik. Hat körül érkezem, ha Önnek is megfelel, főnök.

A nő lágyan elmosolyodott és intett kedves beosztottjának, mikor elváltak útjaik.

Mindig is kedvelte Tamást. Illedelmes, udvarias, kissé zárkózott ifjúnak ismerte meg, aki imádta a munkáját és szabadidejében a könyveket bújta. Jól fésült rövid, fekete hajú, kíváncsi kék szemű, kissé sápadt bőrű, magas, erős testű 20 éves ifjú volt, aki rendszerint egyszerű farmert és pólót viselt. Olyan tiszta lelkesedés csillogott még a szemében, mely a nőből már régen eltűnt.

A nő mindig szeretettel gondolt rá és talán némi vággyal is, már a munkába állása első napjától. Kimondottan örült, mikor kiderült, hogy egy utcában laknak a fiúval. Szerette áthívni magához, amikor is késő éjszakáig beszélgettek. Ő maga a harmincas évei elején járt. Csinos nő volt, szőke hajjal és csillogó kék szemekkel.

Tamás pontosan érkezett, mint mindig. A nő kitöltötte a teákat és ajtót nyitott.

– Jó estét, főnök! – volt valami kis cinkosság abban, ahogy mindig főnöközte, de a tisztelet is érezhető volt.

A nő majdnem elájult a látványtól. Egy férfi állt előtte szélfútta hajjal, csábító parfümillattal, érzéki mosollyal a száján. A sötétkék farmer felett fekete zakót viselt V nyakú, fehér pólóval, ami az izmos testére simult.

– Tamás?! Jaj nekem… Megváltoztál!

– De ezért ugye beenged, főnök…?

A fiúból lett férfi búgó, mély hangon beszélt.

– Per…persze! Gyere csak be.

Tamásból áradt a magabiztosság és a szex utáni vágy, annak ígérete. Részegítő volt már a közelében lenni is.

– Nagyon csinos ma is, főnök. Reméltem, hogy ma is tűsarkút fog viselni.

Tekintete égette a nő testét, ahogy lassan végigmérte.

– Te is igazán elegáns vagy… – némi zavar érződött a nő hangjában.

– Teát? Gyorsan az asztal felé sietett és próbált úrrá lenni kézremegésén.

Ő a beosztottam és olyan fiatal – siklottak át már ezredjére is a gondolatain.

– Javasolhatnék inkább egy pohár bort, főnök?

A nő megborzongott attól a kéjtől, ahogy az ifjú kimondta az utolsó szót. Tamás rutinosan mozgott a lakásban, két poharat vett elő, majd könnyedén kibontotta a bort és töltött. A nő kezébe adta az egyik poharat és sokat sejtetően nézett a szemébe.

– Az orosz romantikára! – mosolygott és koccintottak.

A bor finom édes íze jól esett a nőnek és sikerült megtalálnia gondolatait.

– Tehát kitaláltad, mit szeretnék mutatni?

– Nem volt nehéz főnök, mivel az asztalon hagyta a könyvet. – válaszolt Tamás mosolyogva.

– Szólìts nyugodtan a keresztnevemen.

– Így izgalmasabb… – suttogta és közelebb lépett a nőhöz.

A nő dermedten állt. Megbénította Tamás mély, erotikus hangja, a közelsége, a pillantása. A férfi közelebb hajolt és ajka szenvedélyes csókban forrt össze a puha női ajakkal, miközben szorosan magához vonta. Érezte a nő remegését, az ész és a vágy küzdelmét; érezte vérének lüktetését, miközben a nyakát csókolta; és érezte tétova érintését a tarkóján, a testén. Erős keze lassan húzta fel a finom anyagot a szétnyílni vágyó combokon és az asztalra ültette. Zakója a földön landolt, amit a póló követett és hagyta, hogy a nő végigsimítson a mellkasán. Hanyatt fektette az asztalon és combjai közé fúrta fejét. Csókolta, szívta a vékony anyagot, majd félrehúzta és hosszú percekre beletemetkezett. A nő nyögése visszhangzott a lakásban. Felhúzta magához és megcsókolta. A férfi lassan hatolt belé, kiélvezve a nő döbbenetét, ahogy kitölti és feszíti őt, majd határozott mozdulatokkal újra és újra megmártózott a nedves forróságban. Hol testük találkozását, hol a nő félig lehunyt szemeit figyelte zihálva. Aztán elhúzódott és megfordította a nő kecses testét.

– Nyújtsa előre a kezeit és olvasson fel nekem a könyvből! – hallatszott Tamás határozott kérése.

A nő megtette és szinte extázisban olvasott, miközben Tamás vad rohamot diktálva mozgott mögötte. Reszketett az átélt gyönyöröktől, s mikor már úgy érezte, nem bírja tovább, a férfi követte őt. Az erős test ráborult az övére és ő édesnek érezte magán a férfi súlyát. Percekig feküdtek így, majd Tamás felállt és őt is felhúzta magához. Szorosan ölelte a nőt és beszívta az illatát.

– Azt hiszem, megszerettem az orosz romantikát! –mondta Tamás pajkosan, miközben megsimogatta a nő arcát.

The post Puskin az asztalon first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

Mellé bújtam és cirógatni kezdtem. Először csak az arcát, majd a karját, a melleit, a hasát. Érzékien siklottak puha bőrén az ujjaim.  Megkívántam, és birtokba akartam venni minden porcikáját. Nem is hallottam a vágytól, hogy be nem áll a szája, az este látott filmről csacsog. Egyetlen gondolat járta át elmémet, hogy csókolni akartam mindenhol. Megízlelni a bőrét, a vállába harapni, beletemetkezni a testébe.

Felnevetett.

– Tudod, hogy csiklandós vagyok! Mindenhol! – nézett rám pajkos mosollyal.

Határozottabban kezdtem simogattam, miközben ő a hátán feküdt és finoman az ajkaiba harapott és a plafont fürkészte.

Megcsókoltam. A nyelvünk nem érintkezett, hiába igyekeztem, így egyre vadabbul haraptam a száját. Próbáltam uralni, de valahogy mégis az Ő akarata kerekedett felül.

Próbáltam megfordítani, de nem engedelmeskedett a teste. Egy pillanatra eltoltam, hogy jobban értsem, mire vágyik.

Találkozott a pillantásunk, majd megcsókolt. Szenvedélyesen, birtoklón, s bennem feltámadt a remény, hogy végre sínen vagyok, most már az enyém lesz!

Ám minél lelkesebben közeledtem, ő egyre hűvösebb lett és miközben ujjaival a hátamon dobolt, egy pillanat alatt elillant a vágyam.

– Untatlak? – néztem dühösen a szemeibe.

– Nem! – hallottam határozott válaszát, miközben egyre jobban elhúzódott tőlem.

– Mit akarsz?   – szegeztem neki a kérdést, kissé talán dühösebben, mint szerettem volna.

– Csak dugj meg! – érkezett határozott válasza.

Idegenen csengett a hangja, de illett hozzá. Jéghidegen nézett rám, szinte kifejezéstelen arccal. Éreztem, megint Ő hajt uralma alá. Nem, nem fogom megengedni – döntöttem el abban a pillanatban és erővel megfordítottam a testét. Lábait terpeszbe toltam és határozottan combjai közzé siklottam. Megemeltem a csípőjét, miközben illatos haját hátrahúztam. Nyaka kecsesen hajlott hátra és illatával elbódított.

Keményen, haragból szerettem volna magamévá tenni, de erőszakos kérése finom bájjá szelídült kezeim között, de nem hagytam magam. Erős, határozott mozdulataim szinte törékeny madárrá változtatták, ahogyan ringott teste, hullámoztak mellei előttem. Erős voltam, de illata, vonalai, bája uralmuk alá hajtottak és már csak arra figyeltem, hogy jó legyen neki. És jó volt. Jól érezte magát. Hallottam, szaggatott légzésén, éreztem teste feszülésén és láttam szeme csillogásán…

The post Uralkodni vágyom rajtad first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

Leveszem a zakómat és gondosan összehajtva teszem a kanapé szélére. Járkálok. Kattanás és nyílik az ajtó. Huncut mosollyal az ajkán lép be. A fekete koktélruha jó választás volt. Dekoltázsa mágnesként vonzotta a tekintetem, de tudtam, a szemébe kell néznem. Azokba a csábító, kéjt ígérő szemekbe. Felém jött. Cipője sarka kopogott a márványon. Elkaptam a derekát, magamhoz vontam keményen és kiéhezve csókoltam ajkait. Szenvedélyesen túrt a hajamba, miközben nyelve az enyémhez ért.

A fenekébe markoltam. A nyelvembe harapott. Zihálva néztünk farkas szemet, miközben letépte az ingem. A mellkasomba vájta körmeit. A kanapé támlájának döntöttem, felhúztam a ruháját és mögé térdelve temettem arcom a nedves csipkébe. Finoman játszottam vele a vékony anyagon keresztül, majd lassan felálltam és teljesen elmerültem benne. Ujjai elfehéredtek a szorítástól, de állta a lökéseimet és én nem kíméltem.

Fénylett a nadrágom tőle és megbabonázva figyeltem, amint újra és újra elmerülök benne. Erősen markoltam a fenekét uralkodva magamon, hogy még csak ő kapjon gyönyört, s mikor megtörtént, felkaptam a még remegő testet és a hálószoba széles ágyára fektettem. Olyan hosszú percekig csókoltam, mintha órák teltek volna el. Ruháink szétdobálva hevertek a földön, mi pedig tobzódtunk a gyönyörben. Gátlástalanul, mindent akarva faltuk egymást.

Hajnalodott már, mikor az utolsó nyögések is elhaltak a szobában. Némán öltöztünk fel, s távozáskor egy halk „minden jót”mondtunk egymásnak. Különös, miként tud két ismeretlen között ilyen vágy kialakulni. Még a nevét sem tudom, pedig kétség kívül a legjobb éjszakát töltöttem vele.

Láttam, amint taxiba szállt és azonnal telefonálni kezdett. Jól ismertem azt a mosolyt, ami megjelent az arcán, miközben beszélt. Az anyák mosolyognak így, mikor meghallják a gyermekük hangját. Nem figyeltem, hordott-e gyűrűt. Nem is számít igazán. Kívántuk egymást, már az első pillanattól fogva, amint beléptünk a liftbe. Nem számítottam rá, hogy megszólít. „Le akarok feküdni magával.” Ez a mondat visszhangzott a fejemben, mikor megmondtam az időpontot és a szobaszámot. Érdekes, mit ki nem hoz az emberekből egy kis összezártság…

The post A várakozás pillanata first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

Az ajkába harapva nézett kihívóan a szemeimbe, s én közelebb húzódva simogattam az arcát. Végighúztam a hüvelykujjam az ajkain, válaszul először finoman megnyalta, majd ráharapott. Tekintete eközben mélyen fúródott az enyémbe. Magamhoz húztam és megcsókoltam. Forró, szenvedélyes játék kezdődött kettőnk között. Hosszú, szinte végtelennek tűnő percekig csókoltuk egymást. Az ajkába haraptam, válaszul eltűrte hosszú haját nyakának szép ívéről, s én szomjaztam az illatát, bőrének ízét.

Apró, érzéki csókokkal, simogatásokkal halmoztam el. A fülébe súgtam, mennyire kívánom, mennyire gyönyörű… Ajka mohón tapadt az enyémre, mikor az ölembe ült. A fenekébe markoltam, simogattam, öleltem. Egyetlen ügyes mozdulattal szabadította ki melleit a ruha alól, s én imádtam közéjük fúrni a fejem, markolni, nyalni, harapni őket… Türelmetlenül gombolta ki az ingem. Felállt rólam, s mint akik nem tudnak egymás teste nélkül élni, ölelkezve botorkáltunk a háló felé.

Az ágyra löktem, s fekve folytattuk tovább a vetkőzést. Gyors mozdulatokkal hámoztam ki a ruháiból, s egyszer csak ott feküdt előttem a maga teljes tökéletességében. Pucéran, buján, kéjtől csillogó szemekkel, merészen felvont szemöldökkel, s én felöltözve csodáltam őt. Mozdulatlanul figyeltem minden apró mocorgását, ahogy elkezdte végigsimítani a testét. Egyik kezével a mellébe markolt, hogy aztán megnyalja a keményen meredő bimbót, míg a másikkal lassan haladt combjai találkozása közé. Megbabonázva néztem, miként izgatja magát. „Tudom, hogy ezt szereted.”- hallatszott valahonnét messziről a hangja. Igen, szeretem. Elképesztően izgató és megtisztelő egy ilyen pillanat.

Átveszem az irányítást tőle, mikor ujjaim megérintik. Pontosan tudom, mitől élvezne el néhány pillanat alatt, de most nem ennek van itt az ideje. Combjai közé fekszem, s finoman nyalni kezdem. Teste összerándul az első érintésektől, felsóhajt, majd teljesen átadja magát nekem. Határozott, ugyanakkor finom mozdulatokkal kényeztetem. Hüvelye kissé szorít, mikor két ujjal hatolok belé. Nem mozdulok. A nyelvem kitartóan ostromolja, de az ujjaim mozdulatlanul maradnak benne.

Néha azt érzem, szétroppantja őket, mikor elélvez. Megragadja a fejem és a hajamba markolva nyög fel. Hol csak a nyelvem, hol csak az ujjaim sodorják újabb és újabb orgazmusok felé, hol egyszerre mind a kettő. Szám fénylik a nedvétől, mikor megcsókolom. Mellé fekszem. Egyik karom a feje alatt a kényelmét, míg a másik a gyönyörét szolgálja. A számba nyög a heves rohamtól és lihegve suttogja „Dugj meg keményen…!” Minden erőmet összeszedve teljesítem kívánságát. Érzem, amint az ingem izzadtan tapad a hátamra, testem megfeszül, karom görcstől ég.

Szinte beleremegnek az ablakok a gyönyörébe, de nem hagyom abba… Ameddig erőtlenül meg nem fogja a kezem, keményen dugom, ahogy kérte. Teste még remeg, mikor hagyom megpihenni egy kicsit, ezért utasítom, hogy forduljon hasra. Tettetett vonakodással teszi meg, én pedig elhelyezkedek a combja mellett. Csiklója még lüktet a vágytól, ezért kissé szétnyitom a lábait és alig észrevehető mozdulatokkal, erősebben nyomva szorítom neki az ujjam. Hogy tudományosan mit csinálok? Fogalmam sincs, de azt tudom, hogy hosszú percekig élvez így teljes önkívületben, s ez nekem elég.

Kimerülten bújunk végül egymás karjaiba. Simogatom, csodálom a testét, míg álomba nem szenderül.

The post Ragyogó mosoly az őszi napsugarakban first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

Már korán reggel az irodában volt, hogy kellően felkészüljön a megbeszélésre. Éppen az utolsó simításokat végezte gondolatban a beszámolóján, amikor megszólalt a telefon. Robi – akivel rendszeresen összefutott némi szexre –hívta. Almának nem volt kedve most vele beszélni. Haragudott a férfira, mert már majd két hete nem is kereste. Nem akart hisztizni és szemrehányást tenni, így inkább nem fogadta a hívását. Majd este ráír – gondolta, addigra úgyis fáradt lesz és biztosan higgadtabb.

Alma bár független szingliként tekintett magára, mégis szerette volna, ha Robi csak az övé, ha csak neki kedveskedne, ám nem akarta ezen vágyát megosztani a férfival, mert úgysem lenne ideje egy komolyabb kapcsolatra. A telefon újra megcsördült és mintha hangosabb lett volna, mint az előbb. Alma levette a hangot és a táskájába tette, hogy ne hallja és ne lássa a férfi hívását.

Az iroda ajtaja még nyitva volt, hiszen rajta kívül még nem volt benn senki sem. Csend volt és Alma szerette ezeket a nyugodt perceket. Merengéséből a lift csengetése riasztotta fel. Azt hitte a titkárnője érkezett meg, de csak egy hatalmas virágcsokor bukkant ki az ajtón, melyet Robi tartott a kezében. A korai óra ellenére is a férfi friss és elegáns volt, mint mindig. Alma sosem jött még rá, hogy vajon mikor borotválkozhat, mert mindig finom apró borosta volt az arcán, ami nem szúrt, csak végtelenül szexi volt.

– Otthon hagytad a telefonod Csibém! – köszöntötte Robi.
Alma más szájából bugyutának, megalázónak érezte volta ezt a megszólítást, de Robinak mindent elnézett.
– Eltévesztetted az emeletet, vagy az irodát? – mart Alma a férfiba.
Kicsit beharapta a száját, mert tudta, nem kellene így beszélnie Robival. Milyen jogon kérem számon? – emlékeztette magát.
– Ugyan Csibe, ne harapj már? –hízelgett a férfi és átfogta Alma derekát.
Határozott karjai mintha csak egy babát tartanának, oly biztosan fonták körül a nőt. Alma fejében megfordult, hogy eltolja a férfit, de nem volt hozzá sem kedve, sem ereje.
– Miért jöttél? –érdeklődött inkább.
– Ugyan miért? Látni szerettelek volna. Gondoltam, reggelizhetnénk együtt, de nem vetted fel a telefont?
– Ezért idejöttél?
– Csibe! Hiszen már itt voltam az iroda előtt.
Alma kibontakozott a férfi karjaiból és asztala mögött keresett menedéket.
– Most nem érek rá, fontos megbeszélésünk lesz. Majd eset felhívlak és meglátjuk, mikor tudunk összefutni.
A férfi határozott mosolya, melyről tudta Alma, hogy lassan lefegyverzi, nem akart szűnni.
– Jól van Csibe, akkor majd este beszélünk.

Alma felengedett, és ahogy a férfi megfordult az ajtó felé, elindult, hogy kikísérje. Robi az ajtóból azonban visszafordult és újból átkapta Alma derekát. A finom selyemruha megfeszült. Alma gyorsabban szedte a levegőt és a melle pihegni kezdett. Robi mosolya egyre erősebb és határozottabb lett és vadul csókolni kezdte Almát. A nő tiltakozni akart, de nem tudott. Robi sármja egy pillanat alatt eldöntötte a csatát és Ő megadta magát. Robi egyre erősebben harapta a nő száját és egyre jobban szorította magához.

Megemelte Almát és az iroda ajtaját kissé behajtotta és ő a nővel együtt az ajtó mögötti résbe került. Alma hátát a falnak támasztotta, miközben engedett kicsit a nő szorításán, de csak egyik kezével, mely először végigsiklott a nő még mindig pihegő mellén, majd finom vonalait követve a selymen át haladt lefelé, egészen a ruha aljáig. Ott a selymet az ujjai közé fogta és elindult felfelé a ruhával együtt. Közben ajkai a nő nyakára vándoroltak és arra gondolt olyan erősen szeretné megszívni, hogy ott virítson szájának, fogainak nyoma Alma nyakán, mint egy skarlátbetű, de nem akarta a nőt kellemetlen helyzetbe hozni, így inkább a fülét harapdálta. Alma erősebben lélegzett és kis nyögések hagyták el a száját.

Az iroda közben kinn élettel kezdett megtelni, így Robi rátette jobb kezét a nő szájára, hogy tompítsa annak halk nyögdécselését. Alma először végigfutott nyelvével a férfi középső ujján, majd szájába vette és szívta, majd megharapta. A férfi eközben már elérte Alma bugyiját, melyet egy határozott mozdulattal félrehúzott. Ágaskodó hímtagja gyorsan hatolt be Almába. Bár sikítani nem engedte a nőt, de annak vad tánca időnként mozdított az ajtón, miközben Ő határozottan mozgatta a könnyű női testet fel és alá vágyainak megfelelően.

A nő gerince kissé meghajlott, a szemét egyetlen percre sem nyitotta ki és továbbra is harapta a férfi ujját, aki tudta, hogy nem csak Ő élvezi a helyzetet. Ismerte Alma testének jelzéseit és tudta a nő legalább annyira élvezi, ahogy kitölti testét és átjárja, mint Ő. Robi egészen addig mozgatta a nőt, míg meg nem feszült minden tagja és ki nem adta minden feszültségét a nőbe, aki könnyeden mozgott minden döfésére.

Kissé leengedte a nőt, akinek a feje némileg hátra hanyatlott és Ő is elengedte a férfi ujját egy sóhaj kíséretében. Robi keze végigfutott nő nyakán és mellének vonalán a virágos ruhában, majd fehérneműjét a helyére igazította és megcsókolta a nőt. Ezúttal lágyan, mintha egy krémesbe harapna.

– Akkor este fölhívsz Csibe? – kérdezte kaján mosollyal a száján a férfi, miközben megigazította öltözetét és indulni készült.
– Majd meglátjuk! – szedte össze magát Alma, miközben a liftig kísérte a szemével a férfit.

The post Jó reggelt május! first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

– Ez most érkezett, egy futár hozta. –adta át a csomagot az alig 25 éves, szemüveges lány, aki hazafelé indult.
Alma elvette a csomagot, elköszönt a lánytól és bontogatni kezdte a küldeményt. A csomagban egy kis levélke fogadta, melyen csupán egy cím állt, valamint az aznapi dátum és az este tíz órás időpont. Alma szája mosolyra húzódott. Szóval nem találtál mást, valami meglepetéssel rukkolsz elő? – gondolta, miközben felhajtotta az levendulaillatú fimon papírt, mely alól egy bíborszínű kombiné bukkant ki. Lassan kiemelte a finom fehérneműt és máris az estén kalandoztak a gondolatai. Már látta, amint felhúzza a fekete tűsarkúját a Robitól kapott csipke mellé, amikor a pillantása újra a dobozra esett és meglátta, hogy egy szemkötő is lapul a dobozban és egy újabb levélke.

Semmit a szemnek, mindent a kéznek! Csupán ennyi állt a papíron. Alma estéjének újra volt értelme. Megszokta és szerette Robi ilyen meglepetéseit és sohasem utasította vissza. Tudta, hogy a férfi pont e miatt vonzódik hozzá. Bár nem szeretne megállapodni és tartós kapcsolatra sem vágyott, de Almával rendszeresen találkoztak, mely mindkettőjük független életében a legmegfelelőbb volt. Alma hazasietett, megfürdött, gondosak kiválasztotta az „estélyiéhez” illő rúzst, szemfestéket és parfümöt és készülődni kezdett. Már fél órával is túl volt a megadott időponton, amikor kiszállt a taxiból a levélben szereplő címen.

A hűvös esti levegő kicsit megcsípte, amikor elindult a kapuhoz és érezte, amint a szél a ballonkabátja alá settenkedik. Talán kellett volna még valamit magára vennie? A kabát alatt csupán az ajándékba kapott szépség rejtőzött és most érezte, hogy mellbimbói nekifeszülnek a csipkének a hűvös levegőtől. Az ajtó előtt már hallotta a zenét és éppen azon gondolkodott kinek a lakása lehet, amikor Robi nyitotta ki az ajtót, de csak résnyire. Kérlek, tedd fel a szemfedőt és bízd magad rám. Alma nem ellenkezett. Előhúzta kabátja zsebéből a finom selyem anyagot és a szemére tette. Sötétség borult rá, de érezte Robi illatát és a kezét, amint bevezette az ajtón. A lakást halk zene töltötte be, de Alma érezte, hogy egy nagy szobába, talán nappaliba érkeznek meg. Robi egy kanapéhoz vezette és lassan kioldotta a kabátját. Végigsimította Alma nyakát és szétnyitotta a kabátot, mely alatt csak a fehérnemű volt, melyet Ő választott aznap délután.

– Tudtam, hogy nem okozol nekem csalódást! – suttogta a lány fülébe, miközben a nyakát simogatta finoman.
Ekkor Alma egy másik érintést érzett magán. Valaki a lábát simította végig, a bokájától, egészen a combja tövéig. Beleremegett az érintésbe, mely oly ismeretlen volt és finoman, és oly lassan kúszott fel a lábán. A szemfedőhöz kapott, de Robi megállította a kezét.

– Nem vagyunk egyedül. Ez egy semmit a szemnek, mindent a kéznek est. Ne félj, csupa szépséges nő és jó pasi van a szobában és az össze nőn szemfedő van.

Alma egy pillanatra bizonytalanná vált, nem volt biztos benne, hogy szeretne más érintéseket. Robira számított és egy közös vad éjszakára. A férfi megérezte Alma kétségeit.

– Nem kell tartanod semmitől. Ezen az éjszakán csak a kezek játszanak és csak úgy, ahogy Te szeretnéd.
Alma kicsit felengedett és egy nyugtató csókra áhítozott Robitól, de azt már nem kaphatta meg, mert a férfi már nem volt mellette, ám ugyanaz az kéz, mely az előbb végigsimított a lábát, ismét hozzáért. Körbesétált a bokáján és elindult felfelé belülről finoman érintve a bőrét. A kombiné vonalánál megállt egy pillanatra, majd követte annak vonalát. Alma felhúzta a lábát és kissé hátradőlt a kanapén. Visszafojtotta a lélegzetét, mert olyan ismeretlen és mégis olyan izgató volt az érintés, hogy félt egy sóhaj hagyná el a száját, ha engedné. A simogató kéz lágyan érintette a vénuszdombját, de csak éppen úgy, hogy érezhető legyen a csipkén át a finom érzéki érintés, és azonnal tovább is indult, a derekán át felvándorolt a melléig.

Oly óvatosan járta körbe a tökéletes melleket, hogy Alma egyre lentebb csúszott a kanapén, az ismeretlen irányába. A simogató most felemelte a kezét és belül, a melleitől elindulva végigsimította azt, hogy az ujjainál visszaforduljon és már határozottabban, de elinduljon lefelé, ugyanazon az útvonalon, melyet már egyszer bejárt. Alma szerette volna vadabb érintésre ösztönözni a simogató kezet, de nem mert szólni, mert már újra a melle körül járt és a körök lassan egyre kisebbek lettek és a mellbimbója talán már ki is szakította a bíborszínű csodát. Érezte, hogy csípője megemelkedik, mintha hívogatná a simogatót, hogy gyere, itt is ismerkedj meg testem vonalaival.

Nem kellett soká várnia. A mellbimbói határozott szorításán engedve a férfi kezét a kombiné csipkéjének vonalán érezhette a combja tövénél. „Körbesétált”, majd kissé elemelve a rugalmas anyagot, becsusszant alá. Először lágyan ismerkedett a vonalakkal, majd egy határozott mozdulattal szinte belemart Alma puncijába. Úgy markolta, mintha a ragadozó a zsákmányát ejtette volna el. Alma vadul kapkodta a levegőt, amikor a szorítás engedett és a simogató kéz a nedves hüvelybe hatolt. Almát már nem érdekelte, hogy ki van még a szobában, hangosan felnyögött és hagyta, hogy a csípője úgy ringjon, ahogy neki jól esik. Talán csak egy perc, vagy egy óra telt el, nem tudta, csak azt, hogy vad zihálásán túl nem hall már mást és teste, mely oly vadul táncolt az előbb, most visszahullva a kanapéra elernyed és a kéz, mely feltérképezte lassan elindul lefelé a combján, majd tesz egy kört a bokáján és végleg búcsút int neki.

The post Semmit a szemnek, mindent a kéznek! first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

A gondolatot gyorsan elhessegetem és nagyot szippantottam a meleg, de mégis frissítő levegőből és újra lehunytam a szemem. Talán csak egy perc, vagy egy óra is eltelt, újra ugyanazt éreztem. Lágy bizsergést a karomon. Először lentről indult, egészen a csuklómtól, majd a vállamnál visszafordult és finoman csúszott le az ujjamig. Ott egy pillanatra megállt és mintha egy nedves ajkat éreznék, mely lágyan végigcsókolja a legkisebbtől a hüvelykujjamig mindet, majd újra megindul felfelé. Olyan lassan finoman érint, mintha lopva settenkedne.

A vállamnál ezúttal tovább halad és a nyakam érintésébe az egész testem beleremeg. Szeretném kinyitni a szemem és megfordulni, hogy lássam, ki érint ilyen finoman, de nem merek mozdulni. Félek, hogy újra elillan a széllel és nem érezhetem tovább. A finom kéz már a hajamba túr; lassan, mintha minden hajszálamat át szeretné egyenként simítani. Valami céltudatos vadság keveredik a sejtelmes ismeretlennel.

Közben érzem a leheletét a nyakamon. Nedves az ajka, mintha chardonnay-t ivott volna az imént és annak a zamatát élvezné tovább a bőröm érintésével. Remeg a testem, de mozdulatlanul. Félek a legapróbb rándulástól is, hogy tovaillan az érzés. Hagyom, hogy tovább borzolja a hajam, egyre hevesebben és a csókja is intenzívebbé válik. Az ajka már a merlot idézi, és szinte látom, ahogy vöröslik tőle a nyakam.

A keze hirtelen megmarkolja a hajam és hátra húzza a fejem. Már mozdulnék, amikor a fülembe harap, és a nyelve körbetáncol, alig érintve. Hallom, ahogy beszívja és kifújja a meleg, párás levegőt. A keze elengedi a hajam, melynek szinte fáj, hogy magára hagyják.

Az ismeretlen kéz lassan lecsúszik a nyakamon, körbefut a vállamon és lesiklik a lapockámon. Nem tudom visszatartani a remegésem, de a keze már a gerincem mentén halad lefelé. A fenekem domborulatain újra lelassít és finoman jár körbe. Amikor már újra lassabban vettem volna vele egy ritmusban a levegőt, akkor megharapja a fülem és csípőmet teljes erőből magához húzza. Érzem, ahogy enged az ajkának szorítása és szavak áramlanak felém.

–          Fordulj meg! – szinte némán utasított, de eszembe sem jutott ellenkezni.

Amint érezte, hogy engedelmeskedem szavai hallatán, engedett a szorításon, de csupán egyetlen pillanatra. Amíg megérezte a szándékom, hogy felé forduljak, erősen taszított egyet a csípőmön és fordítva egyet egész testemen, hevesen csókolni kezdte a nyakam, mely megfeszült és miközben levegő után kapkodtam volna, inkább visszatartottam azt egy pillanatra. Csókjai ajkamon még hevesebbé váltak.

Szinte harapta, szívta és a szívem már a torkomban kalapált, de olyan vággyal szorított, hogy nem tudtam, a sajátom, vagy az ő szívének a heves dobbanásit hallom. Keze közben erősen markolta a fenekem és olyan hévvel húzott magához, hogy belefeledkeztem a nyári éjszakába. Kívántam, hogy még, és még hevesebben vonjon magához és csókoljon, harapjon.

Mit bánom már én, ha az ajkam felhasad, ha szájának erős szívása nyomot hagy a mellemen, csak még többet akartam és most azonnal. Érezni akartam teste minden porcikáját, együtt akartam mozdulni erős testének ritmusával. Vad mámoromban elfelejtettem a legtöbb szabályt – szerettem volna nem csak érezni, hanem látni is, ki korbácsolja ilyen mohón vágyaimat – és kinyitottam a szemem.

A szívem kalapált, levegő után kapkodtam és láttam, éreztem, ahogy a szél mozgatja a függönyt és borzolja a bőröm. A szorítás, az erős férfi test tartása, a bor illatú zamatos ajkak eltűntek. Egész testem verejtékben és vágyban úszott és a hajnali levegő sem akart enyhülést hozni a forró nyári éjszakára.

The post Nyári éjszaka first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

– Örülök, hogy újra eljöttél! Hiányoztál már.

A kissé őszbe hajló férfi fáradt arcán halvány mosoly, ideges tekintetében némi fény gyúlt a szavak hallatán. Kissé behúzta a hasát, miközben a nő felé sétált. Minden lépésével egyre biztosabb lett.

– Vodka-szóda. Ahogy szereted.

A férfi egyetlen mozdulattal felhajtotta az italt.

A nő körülfonta az érkezőt, és mint egy doromboló kiscica bújt a férfi mellkasára. Végigsimogatta kissé már borostás arcát, mely finoman bizsergette ujjait. Az állánál lassan visszafordultak ujjai és nem engedte el a férfi tekintetét. A férfi élvezte a borzongató finom érintést, de egy pillanatra kibontakozott a nő karjaiból.

– Tölts még egyet!

A férfi megfordult és az ablakhoz lépett. Kinézett az esti kert fáira és vett egy mély levegőt. Nem fordult meg, mintha a kerthez beszélne.

– A lányom lediplomázott a hétvégén. Külföldre megy. Azt mondja, az kifizetődőbb manapság. Okos lány, rám ütött. Remélem, boldogul az életben. Jobban, mint az anyja meg én. Sok pénz az egyetem. Nagyon sok. Évek óta nyaralni sem voltunk a nejemmel. Mondjuk, időnk sem lett volna. Hitel van a házon, kell a pénz. Minden fillérnek meg van a helye.

A férfit szorító feszültség oldódni kezdett, ahogyan az ital egyre lentebb ért, és ahogyan a kert meghallgatta. Leült az ágyra.

– Jut eszembe, húszezer, ugye?

A nő válasz nélkül elvette a pénzt és a férfi mögött térdelve masszírozni és simogatni kezdte a vállait.

– Tudod, csak a szopást kérem.

A nő engedelmesen elé térdelt és gyors mozdulatokkal hámozta ki a férfi farkát. Nagy rutinja volt benne, hogyan kell pillanatok alatt bekeményíteni, de hiába volt minden igyekezete, csak félkeményre sikerült a művelet. A férfi úszott a verejtékben és erősen koncentrált. Tudta, hogy már csak néhány perc és kimegy majd a fürdőbe, beveszi a pirulát és úgy tér vissza, mint egy bika – úgy maximum tizenöt percig. Aztán gyorsan vége és fásultan öltözni kezd. Mindig így csinálták…

Egy vérbeli prostituált ezt nem hagyhatta. Mikor a férfi visszajött, széttett lábakkal térdelt az ágyon, felkínálva magát és új élményt szerezve vendégének. A férfi megbabonázva nézte, simogatta, ízlelgette az új helyzetet.

– A feleségem sosem engedte… Azt mondta, túl megalázó.

– Itt a nagy lehetőség. Csináld így. Megérdemled, hogy megkapd, ami jár.

A férfi kissé esetlenül térdelt mögé, néhány percig izgatta magát, míg végül lassan beléhatolt. Heves rohammal próbálkozott, de folyton kicsúszott. A nő színlelt élvezettel bíztatta. Segített neki, odahelyezte a hímtagot, ahol annak lennie kellett. Rászorított, együtt mozgott vele, sikoltozott, ahogy az elvárható szerinte; hogy a férfinak jó legyen.

Egy örökkévalóságnak tűnő negyed óra után a férfi elélvezett. Hangosan, szinte üvöltve. Mintha egy őrjöngő medve hallatta volna a hangját. Egy-két gyors levegővétel után, megpaskolta a nő fenekét és elégedett, talán kissé gúnyos, a ki ha én nem érzés vigyorával látott hozzá a felöltözéshez.

– Csodálatos voltál. Egy igazi csődör!- biztatta a nő szenvtelenül.

A férfi csak vigyorgott, levakarhatatlan, büszke vonásokkal, aztán még kétezret dobott az ágyra.

– Megérdemled.

A nő nem mozdult, csak a számára csábos tekintettel nézte a férfit.

– Remélem, hamarosan újra meglátogatsz.

– Számíthatsz rám! – azzal kilépett az ajtón, és visszahúzta az addig a zsebében pihenő karika gyűrűjét. Elsimította őszülő, ritkuló haját és elindult haza, a feleségéhez.

The post Mennyit ér az illúzió? first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

– Jó ég! Halkabban.

A férfi próbált nem figyelni a megjegyzésre és magához ölelte.

– Édesem,éjszaka elképzeltelek,ahogy az  asztalra döntelek… – súgta a fülébe.

– Felejtsd el. Mindjárt felébred a kicsi és meg kell etetnem.

– Valami nagy is épp felébredt és ő is kérne reggelit… – próbálkozott tovább.

– Nincs kedvem, ne haragudj. – azzal magához vette a tápszert és besietett a gyerekszobába.

A férfi csalódottan és dühösen nézett felesége után. Bezzeg a gyerek születése előtt… Bármikor és bárhol egymásnak tudtak esni. Szenvedélyes kapcsolatukat még a barátaik is irigyelték. Fél éve azonban szinte semmi idejük egymásra. A felesége megváltozott és mikor próbált vele beszélni, mindig fontosabb volt, hogy ránézzen a gyerekükre. Megalázónak érezte a zuhany alatti önkielégítést, amire néhány hónapja kényszerült rá. Pedig ő türelmes volt. Minden reggel elmondta a nőnek, mennyire gyönyörű és még mindig szereti, de felesége egyszerűen hallani sem akart arról, hogy házastársként viselkedjenek az ágyban. Vagy ezt jelentené házasnak lenni…?

A munkahelyén próbált valami újdonságot kitalálni, hogy hazaérvén kettesben lehessenek végre. Dadát fogadott és üzent a feleségének, hogy este vacsorázni mennek, kettesben.

– Szia Szivem! Lezuhanyozok és már indulhatunk is! – mosolygott a nőre.

– Nincs kedvem menni, ne haragudj. Fáradt vagyok és jön a gyerek foga.

– A dada majd megnyugtatja. Kérlek! Olyan régen voltunk már együtt… Kettesben.

– Tudom, de most a gyermekünk az első. Amúgy sincs ruhám, amit felvehetnék és szüksége van rám.

– Ahogy nekem is…

– Hamarosan túl leszünk rajta. Akkor majd bepótoljuk.

A nő egy halvány csókott adott férjének és a gyerek felsírt.

A férfi csüggedten ült a kanapéra, elővette telefonját és dühösen nézegette a telefonkönyvét.

The post Vágytalanság first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.