Vajon hány óra lehet? – töprengett Alma, amikor kinyitotta szombat reggel a szemét.
Vajon hány óra lehet? – töprengett Alma, amikor kinyitotta szombat reggel a szemét. Kicsit hidegnek érezte a szoba hőmérsékletét, így még jobban magára húzta a takarót.
Nézzük, mi mindent szeretnék ma csinálni? – rendezte a gondolatait, miközben a meleg paplan alatt pihent. Lezuhanyozom, felöltözöm, egy reggeli a Duna-parti kávézómban, aztán bevásárolok, és kettő körül találkozom Katival egy könnyű ebédre, aztán talán beugrom az edzőterembe és este talán egy moziba is beülök.
Amint megtervezte a napját Alma, érezte, hogy sokkal több energiája van, hogy kibújjon az ágyból és elindítsa a napját. Nagyon nyújtózott és kihúzta a sötételőfüggönyt. Hírtelen bennakadt a levegő, amikor meglátta, hogy éjjel legalább 20 cm hó esett.
– A fene enné meg! –szaladt ki a száján, amikor a hóba burkolózó táját figyelte.
Szerette, hogy Budán élhet egy eldugott kicsi utcában, magasan a város felett, de télen a hó mindig gondot jelentett, főleg hétvégén, mert ilyenkor lehetetlen volt lejutni autóval a városba. Kényszeredetten bújt vissza a takaró alá és becsukta a szemét. Próbált újra nekiugrani, hogy mit is kezdjen a napjával, így, hogy a lakásában ragadt.
Merengéséből a csengő verte fel, mely mintha egyre hangosabban kiabálna.
Ki lehet ilyenkor? Talán a szomszéd szeretne valamit? Ha meg sem mozdulok, akkor biztosan elmegy! – gondolkodott Alma.
A csengő azonban, mintha beragadt volna, nem akart megszűnni a kiabálása. Alma dühösen mászott ki az ágyból és még a köntösébe is elfelejtett belebújni, olyan mérges volt, hogy ki kellett kelnie a meleg ágyból, mert valaki ráragadt a csengőre. Nagy lendülettel nyitotta ki az ajtót, hogy azon melegében leteremthesse a csengőnyomkodót, de még a levegője is bennakadt, amikor Robit pillantotta meg az ajtóban, kezében kávéval és péksüteményekkel.
A férfi most is olyan frissnek és makulátlan megjelenésűnek tűnt, mintha skatulyából húzták volna elő.
– Te mit keresel itt? – szaladt ki Alma száján.
– Így kell fogadni egy kedves látogatót, bár ami a rucidat illeti, nagyon is szeretem, amikor így vársz rám! – mosolygott a férfi és még mielőtt Alma magához térhetett volna, már benn is volt a lakásban.
Letette a reggelit a konyhapultra és visszafordult Almához, aki becsukta az ajtót és éppen egy pillantást váltott a tükörrel, hogy megnézze, hogyan is fogadta a férfit. Meglepetten vette észre, hogy csak egy szaténhálóing van rajta, pont az a vörös csoda, amit múlt karácsonyra kapott Robitól. Éppen csak végig mérte magát, amikor már megérezte a férfi hideg ajkát a nyakán. Megborzongott, ahogy meleg teste reagált a férfi ajkaira. Robi közben végigsiklatta kezeit a finom hálóruhán és már húzta is felfelé, miközben ajkai megszívták a nő nyakát.
Alma önkénytelenül az ajkaihoz kapta a kezét és nyálával benedvesítette ujjait, majd beletúrt a férfi hajába és közben engedett a férfi kezeinek és kissé terpeszre nyitotta a lábait, szabad utat engedve az erős kéznek, mely oly határozottan tört előre, hogy teljes megadásra késztette a nőt, aki mélyeket lélegzett és erős sóhajokat hallatott. Várta, hogy a férfi elérje aprócska csipkebugyiját, melyről biztosra vette, hogy már most nedves. Robi ujjai a nő combjának tetején az addigi határozottságot fimon simogatássá szelídítették, így jutva egyre közelebb a nő bugyijához és az alatta megbújó édes puncihoz.
Robi megkereste kezeivel a fehérnemű tetejét és húzni kezdte lefelé, majd, amikor kibújtatta belőle a nő lábát, akkor az arcához emelte az aprócska ruhadarabot és behunyt szemmel nagyot szippantott annak illatából. Alma közelebb hajolt és a fogaival próbálta meg visszaszerezni a ruhadarabot, de a férfi nem engedte, hanem finoman meghúzta és figyelte, ahogy a nő feje a bugyival együtt mozdul. Mivel Alma nem engedett, a férfi keze elindult újra a combokon, egészen a dombocskákig, melyek olyan nedvesek voltak, hogy nyugodtan be tudta csúsztatni a középső ujját a nő nedves, meleg punijába.
Alma már teljesen átadta magát az élvezetnek és a bugyi is kiesett a fogai közül, aprócska nyálcsíkot hagyva ajkai mellett, amikor Robi ujjai visszatáncoltak, hogy egy újabb rohammal immár két ujja induljon hódításra. A férfi száján kaján mosoly jelent meg, ahogy gyönyörködött a nő élvezetén. Ujjait visszahúzta, majd a szájához emelte és lassan lenyalta a nő reá tapadt nedvét, majd Almához hajolt és a nő szájába tette ujját, aki nem csak lenyalta, hanem meg is harapta, végigfutatta rajta a nyelvét, majd szívni kezdte, pont úgy, mintha a férfi pénisze lenne a szájában.
Robi száján egyre jobban elmélyült mosolya, majd kiszabadította ujját a nő szájából és letérdelt elé. Kezei megindultak a nő combján felfelé, majd széthúzta a nagyajkakat, könnyebb hozzáférést biztosítva magának. Megnézte a nő rózsaszínbe játszó punciját, ahogy fénylett a nedvétől, majd nyelvét bedugta annak mélyébe. Körbesétáltatta, míg csak beért a rejtekbe, miközben ajkai a csiklót érintették. Alma megfogta a férfi haját és próbálta még közelebb húzni magához.
A férfi nyelve kintebb húzódott és ajkaival megkereste az egyre keményebben domborodó csiklót és megszívta azt. Alma egyre jobban kapaszkodott a férfi hajába és csak húzta magához egyre közelebb.
– Még, erősebben… erősebben, abba ne hagyd! – adta ki Alma az utasítást egyre hangosabban és sürgetőbben.
Robi, bár nem volt az a férfi, aki bírta az irányítást, most engedett a nőnek és addig szívta az egyre keményebb és dagadtabb szervecskét, míg az állán nem érezte, hogy a nő egyre nedvesebb és a teste egyre remegőbbé, merevebbé nem változik. Két kezével megfogta a nő fenekét és közelebb húzta magához a csípőjét, hogy már majdnem elzárta a levegő minden útját, de nem engedett szája szorításán, míg csak Alma fel sem sikkantott. Akkor elengedték ajkai a nő csiklóját és újra belemosolyogtak a rózsás punciba, mely nedves volt és húsosabb, mint általában. A férfi még utoljára megízlelte a nő nedvét, majd, mint aki jól végezte dolgát, felált és megtörölgette a ragacsos ajkait.
Alma kissé összeszedte magát, majd a konyhába sietett.
– Gyorsan felöltözöm és reggelizhetünk, jó lesz? – kérdezte a férfitól, aki éppen a kávét ellenőrizte, hogy nem hűlt-e el nagyon.
– Mi lenne, ha még azt is levennéd, ami rajtad van.
– Hogy képzeled? – tudakolta a nő, mintha nem értené, miről lenne szó.
– A terasznál akarok reggelizni, de úgy, hogy rajtad ne legyen semmi!
Alma elindult a terasz felé, miközben megszabadult a hálóingétől. A függönyt kihúzta és megállt az ablakkal szemben, kissé terpeszbe téve lábait, mezítelen mellét az ablaknak nyomva.
– Most mi lesz, jössz, vagy megvárjam, amíg átjön az egyik szomszéd, hogy segítsen kicsit…
