Légy a szerelmed szeretője!

Az eső halkan kopogott az ablakon,s odakint már sötétedett.

Az eső halkan kopogott az ablakon,s odakint már sötétedett. A nyirkos,gyönyörű ősz kétség kívül megérkezett,magával hozva az avar és a sült gesztenye illatát. A rusztikus hotel nem tartozott Iván kedvencei közé,de üzleti útja miatt ideális volt egy hétvégére. A kandallóban pattogott a jóleső meleget adó tűz,mikor megérkezett vacsorázni. Még ilyenkor is öltönyt viselt. Sosem tagadta,mennyire hiú és még egy egyszerű vacsorához is a legjobb megjelenést preferálja. Szőkés barna haj frissen,divatosra vágva, sötétkék öltöny hófehér inggel, fekete, olasz bőr cipő, fürkésző barna szemek, enyhe szakáll, érzéki ajkak…ez volt ő. Vörösbort rendelt a vacsorája mellé a remegő kezű pincér lánytól, s minden falatot kiélvezve fogyasztott. Mikor egy pillanatra felnézett, teste megremegett. Illetve, csak egy helyen… Nem érdekelte már sem a vacsora,sem a bor,csak a desszert. A finom,nap barnított bőr, a karcsú,nőies domborulatok, a komor arcot keretező sötét haj és a pajkos szemek a szemüveg mögött. Izgató,érzéki látványt nyújtott számára a kandalló közelében dolgozó nő. Ujjai cikáztak a laptopján és látszott rajta,hogy a saját világában van. Az asztalán egy pohár bor pihent,valószínűleg már megmelegedett.

Megtörölte a száját a szalvétában,s miközben kiitta a rubinvörös kísérőt poharából,még alaposabban szemügyre vette a nőt. Valami megmagyarázhatatlan áradt belőle. Erő,szenvedély,intelligencia… A nő hirtelen rá nézett. Tekintetük hosszan kapcsolódott össze,majd újra a munkájába temetkezett. Szűk, fekete farmert,magassarkút és egy visszafogottan dekoltált fekete felsőt viselt. Iván határozott léptekkel indult el felé.

– Mit szólna,ha ahelyett a meleg lötty helyett kérnék önnek egy tökéletesre behűtöttet?

A nő lassan emelte rá a tekintetét és alaposan végigmérte.

– Nekem ez megfelel. – válaszolta és újra a munkájába temetkezett.

Iván nevetve ült le mellé,s miközben kitartóan nézte a nőt,az asztalon dobolt ujjaival.

– Mi köti le ennyire a figyelmét?

– Részben a munkám,részben az,hogy egy ismeretlen férfi próbálkozik. Megjegyzem,ez roppant szórakoztató,de feleslegesen fárad. Férjnél vagyok.

– Minden bizonnyal… – mosolygott kissé gúnyosan.

– Mivel foglalkozik egy ilyen elbűvölő hölgy?

– A saját dolgával. – mosolygott rá.

– Ön is kipróbálhatná.

Iván harsányan felnevetett,mire többen feléjük pillantottal.

– Mindig is imádtam a csípős nyelved, Anna.

– Kettőnk közül legalább én nem változtam semmit…

Iván áthajolt az asztal fölött és végigsimította a nő arcát. Anna megborzongott.

– Már nem tudsz hatni rám. Lezártam a múltat.

– Minden bizonnyal… – vigyorgott magabiztosan.

– Még mindig elképesztően gyönyörű és izgató vagy.

– Te pedig szemét,amiért újfent figyelmen kívül hagyod, hogy én mit akarok.

– Miért? Mit akarsz? – suttogta mély hangján Iván és Anna szemébe nézett.

A nő nyelt egyet. Iván még mindig hatással volt rá és annyira vonzónak találta,hogy alig bírt magával. Mégsem akarta megadni neki azt az örömöt,hogy elcsábítsa. Szakításuk, bár már 10 éve történt, mély nyomot hagyott benne.

– Iván, kérlek… Ne törd össze újra a szívem…

A férfi arca elkomorult és mérgesen ráncolta össze homlokát.

– Gyere fel a szobámba és beszéljük meg,újra.

– Nem akarok kettesben maradni veled… -suttogta,de nem mert a férfira nézni.

– Rendben,megértettem. – azzal felállt és kisétált az étteremből.

Anna remegve sóhajtott és letörölt egy könnycseppet az arcáról.

Iván kiment a hotel kertjébe és mélyet szívott a fekete Djarumból. A sok év alatt, míg nem látta Annát, számtalan nőbe volt szerelmes, de egyik sem volt olyan intenzív szerelem,  mint ami anno kettejük között. Különös, hogy újra találkoztak. Azt mondják, az emberek nem véletlenül jelennek meg az életünkben, mi hívjuk őket. Ő pedig azóta hívta Annát, hogy a nő elhagyta őt. Ha jobban belegondolt, tudhatta volna, hogy így lesz. Gyerekkori szerelem volt az övék. Túl fiatalon találkoztak és hamar vége let. Azóta viszont felnőttek és most, hogy újra látta őt, nem akarta ismét elveszíteni. Elnyomta a cigit és visszament. A recepciós némi kenőpénz árán megadta Anna szobaszámát, ő pedig elszántan kopogott be hozzá.

Anna ajtót nyitott és mielőtt hangot adhatott volna meglepettségének, Iván megcsókolta. Ebben a csókban benne volt minden vágy, minden szenvedély, ami az évek alatt kimaradt az életéből. Finom cirógatásokkal hárította a nő erőtlen tiltakozását, miközben megszabadultak ruháiktól. Nem jutottak el az ágyig, a szőnyegen fekve adták át magukat a gyönyöröknek, míg végül kimerülten aludtak el egymás karjaiban.

Iván másnap egyedül ébredt. Anna helyén csak cetlit talált, rajta a nő címével, telefonszámával és egyetlen mondattal: Ha ezúttal komolyan gondolod…