Már hajnalodott, amikor Anna megébredt mély álmából.
Már hajnalodott, amikor Anna megébredt mély álmából. Gyorsan nyitotta ki a szemét, de az elméje lassabban adta meg a választ a helymeghatározó gondolataira. Néhány pillanat múlva azonban összerakta fejben az előző nap eseményit és tudta, Rómában van. Lassan fordult meg, mert nem tudta, hogy egyedül van-e az ágyban. A hatalmas fekhelyen ott szuszogott mellette a Férfi. Az ébredező nap láthatóvá tette a néhány centire fekvő alakot. Anna nézte, ahogyan emelkedik és süllyed a mellkasa. Figyelte arcának vonásit. Nem tudott mit kezdeni az érzéssel, hogy szeretne közelebb bújni a férfihoz, szeretné megsimítani az arcát és szeretné magán érezni annak ölelő karjait. Szeretett volna biztonságot találni a férfi mellett.
Elfordult és lassan kimászott az ágyból. Belebújt a széken lévő köntösbe és kiment a nappaliba. Kihúzta a függönyöket és kitárta a teraszra vezető ajtót, majd leült a hatalmas korlát mellé és a napba bámult. Figyelte, ahogyan a fényes, de még gyengécske sugarak játszanak a háztetőkön; erőt merítenek az ablaküvegekből és egyre magasabbra tornázzák magukat. Nem volt hűvös a hajnal, mint odahaza nyár végén, hanem kellemesen meleg volt. Becsukta a szemét és a nap felé fordította az arcát. Erős akart lenni a napsugaraktól, miközben teljes erejével mélyen magába szívta a levegőt.
Mit akarsz, mit keresel itt? Mi lesz reggel, ha a férfi is felébred? Próbált válaszokat adni a feltörő kérdéseire, kétségeire. Vajon ez az egész csak Áron miatt van? Olyan dühöt, haragot és elkeseredést érzett, ahogyan eszébe jutott a férfi, akinek nem volt elég jó, hogy biztosan nekiront, ha most ott van mellette. Szerette volna összekaparni, rúgni, pofozni a férfit, akire Ő várt, akiről elhitte, hogy szereti őt, hogy vele lesz, hogy közös életük, jövőjük van. Keserűség és tehetetlenség járta át, mintha fájdalom folyna az ereiben, pedig szerette volna visszaadni Áronnak azt a kínt, amit neki okozott.
Az elpazarolt éveket, a hazugságokat és a méltatlan viselkedést és az örök második helyet. Dühében kinyitott a szemét, de közben a nap olyan magasra emelkedett, hogy elvakította a fényesség, így előregörnyedt. Újra becsukta a szemét és halkan sírni kezdett. Siratta önmagát, a magányát, a kisiklott szerelmi életét. Sajnálta, hogy neki csak ez jutott. Halkan sírt, csak a vállai remegéséből lehetett tudni, hogy fájdalma utat tőr magának. Csendes volt, miközben leordított volna Róma utcáira, hogy mások is hallják a fájdalmát, hátha másnak se jobb, mint neki.
Felállt, letörölte könnyeit és a korlátnak dőlve a hajnali levegőben keresett felfrissülést. A dac, a csakazértis lassan betöltötte szívét és nem kereste a miértekre a válaszokat, hanem úgy döntött elenged mindent és hagyja, had sodorja az élet, Ő megadja magát Rómának és Fogas Zoltánnak. Szippantott még egy mélyet a levegőből, majd visszament a hálószobába. A férfi még mindig mozdulatlanul feküd és Annában egy szobor benyomását keltette.
Egy erős, a férfiasságot sugárzó alkotás benyomását. Kibújt a köntöséből és odafészkelte magát a férfi testéhez és hagyta, hogy az átölelje és szorosan hozzábújjon. Anna szerette volna, ha védelmezik, és ha szeretik. Fájó érzelmeitől nehéz lelke és a sírástól kimerült teste mély álomba vonta.
Álmában a Balatonon vitorlázott Áronnal. Meleg nyári nap volt és ő napozott, élvezte a meleget a vízen himbálózó hajóban. Hiába volt rajta napszemüveg, a szemét csukva tartotta, még akkor is, amikor Áron odaült mellé és lentről felfelé végigsimította a lábát. Akkor sem mozdult meg, csak halvány mosoly ült ki az arcára, amikor a férfi, mellének vonalát simította. Hogy mozdulatlanságából a férfi kimozdíts egy lágy csókot adott a köldökére. Nem a csók, hanem a férfi szakállának csiklandozása rántotta össze Anna testét és elnevette magát.
– Jól szórakozol? – kérdezte a férfi, de Anna nem válaszolt. Élvezte a pillanatot, melyhez hasonlóban ritkán volt része. Áronnal általában a lakásán, vagy eldugott motelekben találkozgattak, vagy a kocsiban voltak együtt, de olyan helyen, ahol mások is megláthatják őket, szinte soha és Anna akkor is üzleti partner, vagy a titkárnő szerepében tűnhetett csak fel. Most azt akarta, ha bárki is látja őket, akkor tudja, a férfi akarja őt és nem fordítva. Áron tovább csókolgatta Anna hasát, tudta, hogy ezt szereti a nő és nagyon csiklandozza. Játszott vele, hogy a nőből kicsikarjon valami „választ”, de ő tartotta magát. Kissé elhajolt a lánytól és mivel az még mindig próbált mozdulatlan maradni és az arcán sem látott semmit, így megfordította és kikapcsolta a fürdőruháját, mely eddig tartotta, de most szabadjára engedte Anna melleit.
Figyelte a nőt, de még mindig semmi. Eldobta a ruhadarabot és simogatni kezdte. Anna arca rezzenéstelen maradt, de mellbimbói megkeményedtek az érintésre. Áron elismerően nyugtázta, hogy hatással van a nőre. Ismerte Annát, tudta, hogy mire vágyna, de azt ez úttal nem adta meg neki. Lágyan simogatta és nem csókolta meg. Anna szerette volna érezni a férfi ízét a szájában, a mellein, a csiklóján, de nem mert mozdulni. Áron játszott még a nő testén egy kicsit, majd, mind aki megunta, felállt és otthagyta, de mentében még rádobta a korábban leoldott felsőt. Anna kinyitotta a szemét és követte Áron mozdulatait. Látta, ahogy a férfi távolabb húzódik tőle és rá sem néz. Anna felkönyökölt és füttyentett egyet, de a férfi nem reagált. Felemelkedett, lesöpörte magáról a reá dobott fürdőruhát és odasétált a férfihoz. Beletúrt a hajába és megcirógatta annak szakállát. Áron előtt kimondottan utálta a szakállas férfiakat, de mellette megszerette az arcszőrzetet.
– Nem jössz vissza hozzám? – kérdezte csábosan a férfitól, annak füléhez hajolva, miközben mellei súrolták Áron vállát.
– Nincs kedvem!
Anna a férfi elé állt, félig meztelenül, de az rá sem pillantott. A nő nézte egy pillanatig, ahogy a férfi elrévedt, szinte keresztülnézett rajta, mintha ott sem lenne, majd elé térdelt. Megfogta annak két térdét és kicsit közelebb húzta magához. Kezei megindultak felfelé a férfi lábán, be a nadrágja alá, egészen az ágyékáig. Érezte a férfi testének lüktetését, és hogy egyre jobban megfeszül. Áron hátrébb dőlt és megemelte csípőjét. Anna benyúlt a férfi nadrágjába és lehúzta róla a ruhát, utat engedve annak meredező férfiasságának.
Szemeivel Áron tekintetét kereste, hogy kiolvasson belőle valamit, de az nem nézett rá, csak újból megemelte csípőjét, hogy hangsúlyt adjon meredező farkának. Anna szeme a férfi arcáról annak ágyékára siklott és kezeivel simogatni kezdte a férfit. Lehúzta a fitymát és nyelvével körbetáncolta a férfi makkját, aki erre mélyet sóhajtott. Közel hajolt a férfihoz és a hasától futott végig az ajka a férfi testén, egészen meredező fallosza hegyéig, majd a szájába vette ezt. Áron ekkor megfogta a nő fejét és csípőjét emelve magához húzta. Anna arcát a férfi ágyékába temette, miközben kissé megszívta a férfi nemi szervét. Áron ekkor beletúrt a nő hajába és mozgatni kezdte a fejét igényeinek megfelelően. Anna felpillantott a férfira és látta annak arcán, hogy elégedett vele.
Áron engedett szorításán, így Anna nyelvével végigsiklott a péniszen, majd megszívta a makkot, mire a férfi élvezettel reagált. Teste megfeszült, majd elernyedt, miközben Anna csak ült előtte és kezeivel simogatta a férfi lábait. Még így maradtak néhány pillanatig, majd Áron felállt és felhúzta nadrágját.
– Indulhatunk? – kérdezte Annát, aki még mindig előtte térdelt maszatos mellekkel. Válaszképpen felállt, megtörölgette magát és megkereste fürdőruháját. Keserű mosollyal nézte a vizet, ahogy a cseppek felugrálnak a hajóra és elérik őt. Csalódottan figyelte a közeli hajókat, amíg valami ki nem szakított a balatoni képből. Zaklatottan, könnyes szemekkel ébredt az álomból. Már kilenc is elmúlt, amikor kibújt a takaró alól, ahol ekkor már csak egyedül feküdt. Kihúzta a függönyöket és szétnézett a lakosztályban. Zoltán nem volt sem a fürdőben, sem a hálókban, sem a nappaliban. Csupán egy újabb üzenet jelezte, hogy nem lépett le szó nélkül.
Várlak 11-kor a Terrina kútnál a Piazza del fiorin.
Anna érzései vegyesek voltak. Felzaklatta az álom, az intenzív képek Áronnal, de erőt adott neki a közelgő találkozó. Lezuhanyozott, majd kiválasztott egy kényelmes nyári ruhát, hozzá vászoncipőt. Megállt a nappaliban az óriási aranyozott keretbe foglalt tükör előtt és elégedetten jegyezte meg, hogy olyan, mint egy igazi olasz nő, aki piacra igyekszik, hogy megvegye a családi ebéd alapanyagait. A recepciónál böngészni kezdte a térképet és megkérte a portást, hogy mutassa meg a térre vezető utat. A fiatal, alig húszéves, Anna szemében fiúcskának tűnő férfi széles mosollyal a száján, némi olaszos angollal igazította útba.
A távolságot látva Anna kicsit elszontyolodott, de a fiúcska máris megnyugtatta, hogy Zoltán rendelt neki taxit, melyet azonnal ide is hív. Anna a szállodából kilépve a szűk utcácskába találta magát, ahol tegnap a taxi kitette őket. Gyors léptekkel kikanyarodott a Via di Ripettara, hogy inkább ott várja meg a taxit, mely közben meg is érkezett. A taxis nem szólt semmit csak útnak indult az ébredező római utcákon. Anna nézte, ahogyan elsuhannak mellette az ismeretlen házak és utcák, majd előre hajolt a taxishoz, hogy megtudja, milyen messze vannak a Piazza del fioritól.
Uno momento, uno momento – mondta a taxis, mely Annának egyet jelentett azzal, hogy közel járnak. Gyors döntéstől vezérelve kiszállt az autóból és gyalog folytatta útját. Áthaladt a Corso Vittorio Emauelle II utcán és a szűk Via del Paradison sietett a találkahelyre. A teret kávézók, éttermek vették körbe és középen lett volna a piac. Sajnos vasárnap lévén nem voltak árusok a téren, akik hangos alkudozással, portékájuk árulásával vonzották volna a vevőket.
Csupán egy néni árult némi virágot a tér túloldalán, így kissé csalódottan, de arrafelé vette útját Anna, ám mielőtt elérte volna a virágárust, egy asztalnál Zoltánt vélte felfedezni, bár kicsit bizonytalan volt, mert a férfi háttal ült neki. Ránézett az órájára, mely fél 11-et mutatott. Megtorpant kicsit, hogy most mi tévő legyen. Ha tovább sétál, talán még megsérti a férfit, ha az észreveszi őt, de oda sem mehetett hozzá, hiszen Zoltán egy magas, jól öltözött nővel beszélgetett. Gyors döntéstől vezérelve leült a szomszédos kávézó egyik közeli asztalához, hallótávolságon belül a párhoz, de háttal Zoltánnak.
