Az első whiskeyt még nyugodtan töltöm ki a pohárba.
Az első whiskeyt még nyugodtan töltöm ki a pohárba. Körbelöttyintem, megszagolom, belekortyolok. Marja a torkom. Az ajtóra pillantok. Hamarosan megérkezik. Megigazítom a nyakkendőm, aztán inkább leveszem. Beletúrok a hajamba. Megiszom az italom és a kanapéra ülök, de nem veszem le a tekintetem az ajtóról. Késik. Feszülten várok. Töltök ismét. Nagyot kortyolok. Köhögök. Még mindig nem nyílik az ajtó.
Leveszem a zakómat és gondosan összehajtva teszem a kanapé szélére. Járkálok. Kattanás és nyílik az ajtó. Huncut mosollyal az ajkán lép be. A fekete koktélruha jó választás volt. Dekoltázsa mágnesként vonzotta a tekintetem, de tudtam, a szemébe kell néznem. Azokba a csábító, kéjt ígérő szemekbe. Felém jött. Cipője sarka kopogott a márványon. Elkaptam a derekát, magamhoz vontam keményen és kiéhezve csókoltam ajkait. Szenvedélyesen túrt a hajamba, miközben nyelve az enyémhez ért.
A fenekébe markoltam. A nyelvembe harapott. Zihálva néztünk farkas szemet, miközben letépte az ingem. A mellkasomba vájta körmeit. A kanapé támlájának döntöttem, felhúztam a ruháját és mögé térdelve temettem arcom a nedves csipkébe. Finoman játszottam vele a vékony anyagon keresztül, majd lassan felálltam és teljesen elmerültem benne. Ujjai elfehéredtek a szorítástól, de állta a lökéseimet és én nem kíméltem.
Fénylett a nadrágom tőle és megbabonázva figyeltem, amint újra és újra elmerülök benne. Erősen markoltam a fenekét uralkodva magamon, hogy még csak ő kapjon gyönyört, s mikor megtörtént, felkaptam a még remegő testet és a hálószoba széles ágyára fektettem. Olyan hosszú percekig csókoltam, mintha órák teltek volna el. Ruháink szétdobálva hevertek a földön, mi pedig tobzódtunk a gyönyörben. Gátlástalanul, mindent akarva faltuk egymást.
Hajnalodott már, mikor az utolsó nyögések is elhaltak a szobában. Némán öltöztünk fel, s távozáskor egy halk “minden jót”mondtunk egymásnak. Különös, miként tud két ismeretlen között ilyen vágy kialakulni. Még a nevét sem tudom, pedig kétség kívül a legjobb éjszakát töltöttem vele.
Láttam, amint taxiba szállt és azonnal telefonálni kezdett. Jól ismertem azt a mosolyt, ami megjelent az arcán, miközben beszélt. Az anyák mosolyognak így, mikor meghallják a gyermekük hangját. Nem figyeltem, hordott-e gyűrűt. Nem is számít igazán. Kívántuk egymást, már az első pillanattól fogva, amint beléptünk a liftbe. Nem számítottam rá, hogy megszólít. “Le akarok feküdni magával.” Ez a mondat visszhangzott a fejemben, mikor megmondtam az időpontot és a szobaszámot. Érdekes, mit ki nem hoz az emberekből egy kis összezártság…
