Barátság, (sz)extrákkal

Hanna zsörtölődve álldogált a tükör előtt, miközben körülötte szétdobálva hevertek a ruhái.

Hanna zsörtölődve álldogált a tükör előtt, miközben körülötte szétdobálva hevertek a ruhái. A nagy izgalom oka egy kedves barátja látogatása volt, akivel évek óta nem találkozott. Gergely és ő lassan már tíz éve tartották a kapcsolatot, mivel a férfi külföldön dolgozott. Egy véletlen hozta össze őket és azóta is barátok. Az utóbbi három év azonban nem kedvezett egyiküknek sem a találkozásra, így különösen boldog volt, hogy a férfi épp a születésnapján tért haza. A ruharengeteg közül végül egy sötétkék, szűk farmer és hozzá illő fehér ing mellett döntött. Egy magas sarkú cipővel talán nem tűnik majd annyira alacsonynak sem… Világosbarna haját copfba kötötte, lágy sminket tett fel és már rohant is a megbeszélt kávézóba.

Gergely élvezettel fürdött a tavaszi nap melegében, miközben fürkészőn tekintett körül. Hanna sosem késett és alig, hogy ezt kigondolta, megpillantotta őt. Nem tudta leplezni örömét és magához ölelve pörgette körbe a lányt.

– Nem látlak három évig, erre ilyen dögös irodistaként jelensz meg! – nevetett rá Gergely és megpuszilta az arcát.

– Te is hiányoztál. Jól nézel ki! – nézett végig a férfin, aki jó egy fejjel volt magasabb nála, fehér vitorlás cipőt, sötét farmert és hófehér pólóinget viselt, ami kiemelte napbarnított bőrét és fekete haját. Mint egy görög isten – gondolta Hanna.

– Jó végre megszabadulni az öltönytől.

Kávét rendeltek és belefogtak három év élményeinek elmesélésébe. Itták egymás szavait és jókat nevettek, mikor is egy nő lépett melléjük.

– Szia Hanna! – köszönt és tekintete végigsiklott a férfin.

– Szia Viki! Hadd mutassam be egy nagyon kedves barátomat.

Gergely a nő fölé magasodott és megvárta, hogy kezet nyújtson, miközben bemutatkoztak egymásnak. Viktória mélyen a férfi szemébe nézett, s szája érzéki mosolyra húzódott.

– Örülök, hogy megismerhetem, Gergely. Hanna állandóan megosztja velünk a kalandjait.

– Magam is örvendek a találkozásnak, Viktória. Úgy hallom, remek főnök.

– Csatlakozz hozzánk, én pedig azonnal jövök. – mosolygott Hanna és magukra hagyta őket.

Viktória rendelt egy tejes kávét, miközben le sem vette a szemét a férfiról.

– Egy igazi úriember, mint hallom.

– Senki sem tökéletes. – mosolygott Gergely és végigmérte a nőt. Fekete ruhát viselt, csábítóan kivillanó combokkal és dekoltázzsal.Félhosszú fekete haja vad, göndör fürtökben omlott a vállára, sötét szemei izzottak a vágytól.Nézte a nő bőrét és szinte egybeolvadt a tejeskávéval.

– Tudom, mi jár a fejében… – búgta a nő.

– Nem tudom, mire gondol…

– Ugyan Gergely… – dőlt kissé előre a nő.

– Hanna még fiatal ahhoz, hogy azonnal meglássa a vadállatot egy olyan férfiban, mint amilyen Ön is. Elvált nőként, no meg sok évnyi tapasztalattal a zsebemben nem volt nehéz kiszúrni, hogy Hanna egyáltalán nem tudja, kivel kezdett.

Gergely hátradőlt a székben és elismerően nézett a nőre.Valahogy ez a mediterrán szépség elvarázsolta, pedig nem ez a típus jött be neki.

– Hanna sokat jelent nekem, de mindig is óvtam magamtól. Gyönyörű, eszes, izgalmas lány, nem szeretném elveszíteni.

– De azért megdöntené, igaz?

Gergely csak mosolygott, mikor a lány újra helyet foglalt mellettük.

Viktória megköszönte a kávét, majd névjegyét a férfi pólójának zsebébe rakva távozott.

– Igazán kedves nő a főnököd. – tűnődött Gergely, miközben Viktória távozó lépteit figyelte.

– Randira hívott?

– Neeem, dehogy. Kiderült, hogy jó üzletet hozhatnánk össze. Tudod, a cégem bővülni szeretne és szükségem lenne jó pályázatírókra, hogy megkapjam a megfelelő támogatást.

– Értem. Lesz elég időd erre, míg itt leszel?

– Persze. Szokás szerint az indiai barátom lakását foglaltam el, úgyhogy közel leszek Hozzád és abban az egy hétben, amit itt töltök, mindenre igyekszem elég időt hagyni. Szóval este mehetünk vacsorázni abba a puccos étterembe, amiről áradoztál?

– Nem is puccos! – nevetett Hanna és különös melegség öntötte el, ahogy a férfi megfogta a kezét és megcsókolta.

Néhány nappal később Hanna üzenetet kapott Gergelytől és önkéntelenül elmosolyodott.

– Olyan vagy, mint egy szerelmes csitri. Csak nem a görög istened rosszalkodik? – kérdezte Viktória az iroda ajtajában állva, mappákkal a kezében.

– Gergely csak a barátom. Áthívott holnapra.

– Érezzétek jól egymást! – kacsintott a nő és távozott.

Hanna boldog volt, hogy végre eltölthet egy kis időt a barátjával. Kicsípte magát és maga alá húzott lábakkal ült a kanapén, miközben beszélgettek.

– Tényleg hiányzott, hogy megnevettess. Hallani sokkal jobb a szöveged, mint olvasni.

– Hidd el, nekem sem egyszerű, hogy csak ritkán találkozunk. Néha nagyon jó lenne kiülni Veled egy parkba és csak beszélgetni, míg ránk nem sötétedik.

Hanna kissé szomorkásan elmosolyodott, de abban a pillanatban valaki kopogott.

Gergely ajtót nyitott és üdvözölte Viktóriát.

– Óh! Ne haragudj, Gergely… Elnéztem volna az időpontot…?

– Nem, én vesztettem el az időérzékem, elnézést hölgyeim. De nem is baj, hogy mindketten itt vagytok, elvégre ragaszkodom hozzá, hogy Hanna legyen az emberem.

A lány felállt és kissé megingott az elfogyasztott pezsgőtől.

– Szólhattatok volna…

– Ne haragudj, édes, kiment a fejemből. Foglaljatok helyet, hozok még pezsgőt.

Viktória túl szexi, túl csábító volt egy egyszerű szombat délutáni megbeszéléshez és Hanna rájött, hogy a nyomasztó érzés, ami napok óta mardossa, a féltékenység. Gergely visszajött a konyhából és átadta a poharakat.

– A sikeres közös munkára! – zengte mély hangon és kiitta a pezsgőt. Hanna feszengve ült vissza a kanapéra, majd hirtelen magán érezte Viktória kezeit, amint a vállát és a nyakát masszírozta jólesően.

– Lazíts. Hamar végzünk. Gombolj ki egy gombot az ingeden és engedd el magad.

Hanna fáradtan sóhajtott és próbálta összeszedni gondolatait. Mivel elsősorban hazai cégeknek dolgoztak, alapos utána járást igényelt Gergely kérése. Viktória igazi profiként vázolta a lehetőségeket, teendőket, miközben meg-megérintette őt. Odakint lassan sötétedni kezdett, s Hanna úgy érezte, kezd elmúlni a pezsgő hatása. Gergely azonban egy újabb üveggel bontott s csokoládéba mártott hatalmas eprekkel tért vissza.

– Egy kis desszert, hogy jobban menjen a munka. – mosolygott a lányokra és érzékien harapott a gyümölcsbe. Hanna már nyúlt is a finomságért, de Viktória megelőzte és az ajkaihoz tartotta. Különös volt, még tőle is ez a furcsa közeledés. Hanna egy pillanatra eljátszott a gondolattal, hogy miközben beleharap, végig a nő szemébe néz, de elpirult és lesütötte a szemeit. Viktória megcirógatta a lány arcát, az ajkait és folytatták a megbeszélést. Gergely is megpróbálkozott ezzel, s ekkor már Hanna megvalósította fantáziálását. Ekkor valami különös csillogást fedezett fel barátja szemében és érezte, hogy felizgult. Kétség kívül kívánta a férfit, hiába is hitegette magát, hogy csak a pezsgő miatt…

Gergely a lány mellé ült és egyik karját mögé tette. Hanna testén bizsergés futott végig és szinte fel sem tűnt neki, hogy a férfi hangját egyre közelebbről hallja, csak amikor már a fülébe suttogott.

– Gyönyörű belátást hagytál nekem, édes…

A lány hirtelen felé fordult és Gergely megcsókolta. Olyan szenvedélyesen, tüzesen és birtoklón, hogy Hanna egy pillanatra megfeledkezett a főnökéről is és mohón viszonozta, miközben a férfi arcát simogatta.  Gergely még egy gombot kiszabadított a ruhán, de Hanna lefogta a kezét.

– Elment az eszed…?! – suttogta és gyorsan összefogta magán az inget, majd Viktóriára nézett. A nő közelebb ült és megsimogatta a lány arcát.

– Semmi baj, ne zavartassátok magatokat. – mosolygott kéjesen.

Hanna végre kapcsolt, hogy mi történik és megborzongott.

– Ugye nem képzelitek, hogy ehhez asszisztálok?!

Viktória maga felé fordította a lány arcát és mélyen a szemébe nézett.

– Annyira gyönyörű vagy, Hanna… – suttogta és megcsókolta a lányt. Ezzel egy időben a nyakán érezte Gergely ajkait, amint lágy csókokkal halmozta el és meglepetten tapasztalta, mennyire felizgatta mindez. Viktória nagyon jól, érzékien csókolt és Gergely olyan pontokat ostromolt, melyek azonnal felkorbácsolták vágyait. Míg főnöke kitartóan ízlelgette ajkait, Gergely lassan kigombolta az apró, áttetsző gombokat és Hanna mellei közé fúrta a fejét. A lány kéjesen felsóhajtott, mikor Gergely szája a mellbimbójára tapadt, Viktória pedig a nyakát csókolta tovább.

– Folytassuk a hálóban. – mosolygott Viktória és Gergely keményen megcsókolta.

Hanna úgy érezte, egy másik világba készül belépni, ami idegen tőle, ugyanakkor vonzó és bűnösen csábító volt a lehetőség, amit barátja és főnöke kínált neki. Gergely a hálóba érve magához húzta és újra megcsókolta. Hanna érezte, amint ruhái lassan a földre hullottak, majd Viktória simogatni kezdte a testét a háta mögött állva, miközben Gergely is levetkőzött. A férfi izgalma kétség kívül láthatóvá vált, s Hanna meg akarta érinteni a kemény testet. Egyre hevesebben tört fel belőle az elfojtott vágy, míg végül utat engedett neki és a férfi elé térdelt. Gergely felsóhajtott, s Viktóriára nézett. A nő ledobta ruháit és Hanna fölött áthajolva merült el a férfi csókjaiban. Mindhárman az ágyra feküdtek és gátlások nélkül tobzódtak a gyönyörökben. Míg Hanna Gergely lágy mozdulatait élvezte, addig Viktória kiszabadította a vadállatot, és élvezte, ahogyan férfi erősen birtokba vette.

Késő éjszaka volt, mikor Viktória felébredt és csatlakozott az erkélyen ácsorgó férfihoz. Könnyedén kivette a kezéből a poharat és kiitta a tartalmát.

– Ne félj, ez a kis játék közelebb vitt hozzá.

– Talán.. – tűnődött Gergely az eget kémlelve.

– Mindenesetre örülnék, ha mindig ilyen fogadtatásban lenne részem, amikor hazalátogatok. – mosolygott a férfi és az ágyában fekvő gyönyörűséget nézte, miközben ölbe kapta Viktóriát.