Megérkezett a nyár egy májusi reggelen, és mint mindig ilyenkor nemcsak a virágok, hanem a nő test is bontakozni kezd.
Megérkezett a nyár egy májusi reggelen, és mint mindig ilyenkor nemcsak a virágok, hanem a nő test is bontakozni kezd. Lekerülnek a vastag kabátok, csizmák, harisnyák és fentebb húzódnak a szoknyák és kintebb a dekoltázsok. Alma aznapra egy virágos selyemruhát választott magának, mely finoman követte karcsú vonalait, de telt kebleinek felső vonalát láttatni engedte az érdeklődő szemeknek. 11-re egy bemutató volt a naptárjában, majd egy késői üzleti ebéd.
Már korán reggel az irodában volt, hogy kellően felkészüljön a megbeszélésre. Éppen az utolsó simításokat végezte gondolatban a beszámolóján, amikor megszólalt a telefon. Robi – akivel rendszeresen összefutott némi szexre –hívta. Almának nem volt kedve most vele beszélni. Haragudott a férfira, mert már majd két hete nem is kereste. Nem akart hisztizni és szemrehányást tenni, így inkább nem fogadta a hívását. Majd este ráír – gondolta, addigra úgyis fáradt lesz és biztosan higgadtabb.
Alma bár független szingliként tekintett magára, mégis szerette volna, ha Robi csak az övé, ha csak neki kedveskedne, ám nem akarta ezen vágyát megosztani a férfival, mert úgysem lenne ideje egy komolyabb kapcsolatra. A telefon újra megcsördült és mintha hangosabb lett volna, mint az előbb. Alma levette a hangot és a táskájába tette, hogy ne hallja és ne lássa a férfi hívását.
Az iroda ajtaja még nyitva volt, hiszen rajta kívül még nem volt benn senki sem. Csend volt és Alma szerette ezeket a nyugodt perceket. Merengéséből a lift csengetése riasztotta fel. Azt hitte a titkárnője érkezett meg, de csak egy hatalmas virágcsokor bukkant ki az ajtón, melyet Robi tartott a kezében. A korai óra ellenére is a férfi friss és elegáns volt, mint mindig. Alma sosem jött még rá, hogy vajon mikor borotválkozhat, mert mindig finom apró borosta volt az arcán, ami nem szúrt, csak végtelenül szexi volt.
– Otthon hagytad a telefonod Csibém! – köszöntötte Robi.
Alma más szájából bugyutának, megalázónak érezte volta ezt a megszólítást, de Robinak mindent elnézett.
– Eltévesztetted az emeletet, vagy az irodát? – mart Alma a férfiba.
Kicsit beharapta a száját, mert tudta, nem kellene így beszélnie Robival. Milyen jogon kérem számon? – emlékeztette magát.
– Ugyan Csibe, ne harapj már? –hízelgett a férfi és átfogta Alma derekát.
Határozott karjai mintha csak egy babát tartanának, oly biztosan fonták körül a nőt. Alma fejében megfordult, hogy eltolja a férfit, de nem volt hozzá sem kedve, sem ereje.
– Miért jöttél? –érdeklődött inkább.
– Ugyan miért? Látni szerettelek volna. Gondoltam, reggelizhetnénk együtt, de nem vetted fel a telefont?
– Ezért idejöttél?
– Csibe! Hiszen már itt voltam az iroda előtt.
Alma kibontakozott a férfi karjaiból és asztala mögött keresett menedéket.
– Most nem érek rá, fontos megbeszélésünk lesz. Majd eset felhívlak és meglátjuk, mikor tudunk összefutni.
A férfi határozott mosolya, melyről tudta Alma, hogy lassan lefegyverzi, nem akart szűnni.
– Jól van Csibe, akkor majd este beszélünk.
Alma felengedett, és ahogy a férfi megfordult az ajtó felé, elindult, hogy kikísérje. Robi az ajtóból azonban visszafordult és újból átkapta Alma derekát. A finom selyemruha megfeszült. Alma gyorsabban szedte a levegőt és a melle pihegni kezdett. Robi mosolya egyre erősebb és határozottabb lett és vadul csókolni kezdte Almát. A nő tiltakozni akart, de nem tudott. Robi sármja egy pillanat alatt eldöntötte a csatát és Ő megadta magát. Robi egyre erősebben harapta a nő száját és egyre jobban szorította magához.
Megemelte Almát és az iroda ajtaját kissé behajtotta és ő a nővel együtt az ajtó mögötti résbe került. Alma hátát a falnak támasztotta, miközben engedett kicsit a nő szorításán, de csak egyik kezével, mely először végigsiklott a nő még mindig pihegő mellén, majd finom vonalait követve a selymen át haladt lefelé, egészen a ruha aljáig. Ott a selymet az ujjai közé fogta és elindult felfelé a ruhával együtt. Közben ajkai a nő nyakára vándoroltak és arra gondolt olyan erősen szeretné megszívni, hogy ott virítson szájának, fogainak nyoma Alma nyakán, mint egy skarlátbetű, de nem akarta a nőt kellemetlen helyzetbe hozni, így inkább a fülét harapdálta. Alma erősebben lélegzett és kis nyögések hagyták el a száját.
Az iroda közben kinn élettel kezdett megtelni, így Robi rátette jobb kezét a nő szájára, hogy tompítsa annak halk nyögdécselését. Alma először végigfutott nyelvével a férfi középső ujján, majd szájába vette és szívta, majd megharapta. A férfi eközben már elérte Alma bugyiját, melyet egy határozott mozdulattal félrehúzott. Ágaskodó hímtagja gyorsan hatolt be Almába. Bár sikítani nem engedte a nőt, de annak vad tánca időnként mozdított az ajtón, miközben Ő határozottan mozgatta a könnyű női testet fel és alá vágyainak megfelelően.
A nő gerince kissé meghajlott, a szemét egyetlen percre sem nyitotta ki és továbbra is harapta a férfi ujját, aki tudta, hogy nem csak Ő élvezi a helyzetet. Ismerte Alma testének jelzéseit és tudta a nő legalább annyira élvezi, ahogy kitölti testét és átjárja, mint Ő. Robi egészen addig mozgatta a nőt, míg meg nem feszült minden tagja és ki nem adta minden feszültségét a nőbe, aki könnyeden mozgott minden döfésére.
Kissé leengedte a nőt, akinek a feje némileg hátra hanyatlott és Ő is elengedte a férfi ujját egy sóhaj kíséretében. Robi keze végigfutott nő nyakán és mellének vonalán a virágos ruhában, majd fehérneműjét a helyére igazította és megcsókolta a nőt. Ezúttal lágyan, mintha egy krémesbe harapna.
– Akkor este fölhívsz Csibe? – kérdezte kaján mosollyal a száján a férfi, miközben megigazította öltözetét és indulni készült.
– Majd meglátjuk! – szedte össze magát Alma, miközben a liftig kísérte a szemével a férfit.
