Semmit a szemnek, mindent a kéznek!

Egy kicsit szomorkás volt ez a szeptemberi péntek délután. Már érezni lehetett a hideg közeledtét és bár még sütött a nap, de már nem volt oly ereje, hogy melegek legyenek az esték is. Alma az irodája ablakán nézte, amint az alkonyat közelít és azon töprengett, vajon mivel üsse el az estét. Robi – kivel minden héten összefutnak egy kóbor találkára – nem kereste a napokban. Talán mást talált? Az ablaküvegben meglátta saját arcát és el is hessegette az előző gondolatot. Bár már nem volt túl fiatal, de a negyvenhez közelítve is rendkívül vonzó nő volt és erre vigyázott is. Igen, Ő egy harmincas szingli, aki tudja, hogy mit akar. Vetett még egy utolsó pillantást a tükörképére és újra a messzi távolba merengett, amikor a titkárnője belépett az irodába.

– Ez most érkezett, egy futár hozta. –adta át a csomagot az alig 25 éves, szemüveges lány, aki hazafelé indult.
Alma elvette a csomagot, elköszönt a lánytól és bontogatni kezdte a küldeményt. A csomagban egy kis levélke fogadta, melyen csupán egy cím állt, valamint az aznapi dátum és az este tíz órás időpont. Alma szája mosolyra húzódott. Szóval nem találtál mást, valami meglepetéssel rukkolsz elő? – gondolta, miközben felhajtotta az levendulaillatú fimon papírt, mely alól egy bíborszínű kombiné bukkant ki. Lassan kiemelte a finom fehérneműt és máris az estén kalandoztak a gondolatai. Már látta, amint felhúzza a fekete tűsarkúját a Robitól kapott csipke mellé, amikor a pillantása újra a dobozra esett és meglátta, hogy egy szemkötő is lapul a dobozban és egy újabb levélke.

Semmit a szemnek, mindent a kéznek! Csupán ennyi állt a papíron. Alma estéjének újra volt értelme. Megszokta és szerette Robi ilyen meglepetéseit és sohasem utasította vissza. Tudta, hogy a férfi pont e miatt vonzódik hozzá. Bár nem szeretne megállapodni és tartós kapcsolatra sem vágyott, de Almával rendszeresen találkoztak, mely mindkettőjük független életében a legmegfelelőbb volt. Alma hazasietett, megfürdött, gondosak kiválasztotta az „estélyiéhez” illő rúzst, szemfestéket és parfümöt és készülődni kezdett. Már fél órával is túl volt a megadott időponton, amikor kiszállt a taxiból a levélben szereplő címen.

A hűvös esti levegő kicsit megcsípte, amikor elindult a kapuhoz és érezte, amint a szél a ballonkabátja alá settenkedik. Talán kellett volna még valamit magára vennie? A kabát alatt csupán az ajándékba kapott szépség rejtőzött és most érezte, hogy mellbimbói nekifeszülnek a csipkének a hűvös levegőtől. Az ajtó előtt már hallotta a zenét és éppen azon gondolkodott kinek a lakása lehet, amikor Robi nyitotta ki az ajtót, de csak résnyire. Kérlek, tedd fel a szemfedőt és bízd magad rám. Alma nem ellenkezett. Előhúzta kabátja zsebéből a finom selyem anyagot és a szemére tette. Sötétség borult rá, de érezte Robi illatát és a kezét, amint bevezette az ajtón. A lakást halk zene töltötte be, de Alma érezte, hogy egy nagy szobába, talán nappaliba érkeznek meg. Robi egy kanapéhoz vezette és lassan kioldotta a kabátját. Végigsimította Alma nyakát és szétnyitotta a kabátot, mely alatt csak a fehérnemű volt, melyet Ő választott aznap délután.

– Tudtam, hogy nem okozol nekem csalódást! – suttogta a lány fülébe, miközben a nyakát simogatta finoman.
Ekkor Alma egy másik érintést érzett magán. Valaki a lábát simította végig, a bokájától, egészen a combja tövéig. Beleremegett az érintésbe, mely oly ismeretlen volt és finoman, és oly lassan kúszott fel a lábán. A szemfedőhöz kapott, de Robi megállította a kezét.

– Nem vagyunk egyedül. Ez egy semmit a szemnek, mindent a kéznek est. Ne félj, csupa szépséges nő és jó pasi van a szobában és az össze nőn szemfedő van.

Alma egy pillanatra bizonytalanná vált, nem volt biztos benne, hogy szeretne más érintéseket. Robira számított és egy közös vad éjszakára. A férfi megérezte Alma kétségeit.

– Nem kell tartanod semmitől. Ezen az éjszakán csak a kezek játszanak és csak úgy, ahogy Te szeretnéd.
Alma kicsit felengedett és egy nyugtató csókra áhítozott Robitól, de azt már nem kaphatta meg, mert a férfi már nem volt mellette, ám ugyanaz az kéz, mely az előbb végigsimított a lábát, ismét hozzáért. Körbesétált a bokáján és elindult felfelé belülről finoman érintve a bőrét. A kombiné vonalánál megállt egy pillanatra, majd követte annak vonalát. Alma felhúzta a lábát és kissé hátradőlt a kanapén. Visszafojtotta a lélegzetét, mert olyan ismeretlen és mégis olyan izgató volt az érintés, hogy félt egy sóhaj hagyná el a száját, ha engedné. A simogató kéz lágyan érintette a vénuszdombját, de csak éppen úgy, hogy érezhető legyen a csipkén át a finom érzéki érintés, és azonnal tovább is indult, a derekán át felvándorolt a melléig.

Oly óvatosan járta körbe a tökéletes melleket, hogy Alma egyre lentebb csúszott a kanapén, az ismeretlen irányába. A simogató most felemelte a kezét és belül, a melleitől elindulva végigsimította azt, hogy az ujjainál visszaforduljon és már határozottabban, de elinduljon lefelé, ugyanazon az útvonalon, melyet már egyszer bejárt. Alma szerette volna vadabb érintésre ösztönözni a simogató kezet, de nem mert szólni, mert már újra a melle körül járt és a körök lassan egyre kisebbek lettek és a mellbimbója talán már ki is szakította a bíborszínű csodát. Érezte, hogy csípője megemelkedik, mintha hívogatná a simogatót, hogy gyere, itt is ismerkedj meg testem vonalaival.

Nem kellett soká várnia. A mellbimbói határozott szorításán engedve a férfi kezét a kombiné csipkéjének vonalán érezhette a combja tövénél. „Körbesétált”, majd kissé elemelve a rugalmas anyagot, becsusszant alá. Először lágyan ismerkedett a vonalakkal, majd egy határozott mozdulattal szinte belemart Alma puncijába. Úgy markolta, mintha a ragadozó a zsákmányát ejtette volna el. Alma vadul kapkodta a levegőt, amikor a szorítás engedett és a simogató kéz a nedves hüvelybe hatolt. Almát már nem érdekelte, hogy ki van még a szobában, hangosan felnyögött és hagyta, hogy a csípője úgy ringjon, ahogy neki jól esik. Talán csak egy perc, vagy egy óra telt el, nem tudta, csak azt, hogy vad zihálásán túl nem hall már mást és teste, mely oly vadul táncolt az előbb, most visszahullva a kanapéra elernyed és a kéz, mely feltérképezte lassan elindul lefelé a combján, majd tesz egy kört a bokáján és végleg búcsút int neki.