A tizenévesek, de még néhányan a huszonévesek közül is, szinte bárhol képesek átadni magukat az önfeledt csókolózásnak.
A tizenévesek, de még néhányan a huszonévesek közül is, szinte bárhol képesek átadni magukat az önfeledt csókolózásnak. Egy buszmegállóban, az iskola előtt, étteremben, moziban, reggel, délben és este, valóban bárhol és bármely napszakban láthatunk egymásba feledkező fiatalokat önfeledten csókolózni. Csak az övék lenne ezen kifejezése a szerelemnek, a vágynak? Miért nincsenek ugyanott és ugyanakkor harmincas, negyvenes vagy bármilyen korú párok „összeragadva”? Miért van az, hogy a kamasz és ifjúkoron túl nyíltan csak a kapcsolat elején, amikor még bimbózik egy szerelem, csak akkor csókoljuk egymást hevesen?
Anna harmincas nő, aki két kicsi gyermek édesanyja és 8 éve él házasságban. Jónak érzi a párkapcsolatát, boldog gyermekeivel, de valami hiányzik. Nem tudja megfogalmazni, hogy mi és szinte bűntudata van, hogy elégedettnek kellene lennie, hogy mindenük megvan, de valami mégsem kerek. Szeretné, ha olyan lehetne minden, mint régen volt. Például ha néha szenvedélyesen megcsókolná a férje és ez a fajta közelség ne a szexuális együttléteikhez kapcsolódjon. Szeretné, ha férje nem csak egy puszival köszönne el reggelente, hanem csókot adna. Igen, ő egy hosszú, vad csókot szeretne, nem egy megszokott és megunt puszit, amit a rokonoknak is adunk. Ő nem egy unokahúg, ő a feleség!
Anna története nem kirívó, sőt szinte szokványos. Nagyon sokan észre sem veszik, hogy a csók kikerül a mindennapjaikból és jobb esetben a hálószoba falai közzé szorul, de olyan is akad, akiknél teljesen feledésbe merül. Hol vannak már azok a szenvedélyes pillanatok, amikor csak úgy összeérnek az ajkak és a nyelvek táncba kezdenek. Olyan mintha nem lenne jó, ha meglátná más, mintha titkolni kellene például a gyerekek előtt, hogy anya és apa ilyen módon is kifejezi egymás iránti szeretetét, vágyát. (Nem csoda, ha ezek után sok gyerek még felnőtt fejjel sem tudja elfogadni, felfogni, hogy a szülei között lehet egymás mellett élésen kívül bármilyen más kapcsolat is.) A csókhoz senki sem lehet túl öreg, vagy fáradt, de egyetlen kapcsolatnak sem lenne szabad annyira megszürkülnie, hogy a csók már ne legyen „vállalható”. Akkor mégis, mi történik, elfelejtenek csókolózni a párok?
Képzeljük el, hogy mennyire más lenne az a reggel és az a nap, amikor kicsit másképpen indítanánk. Mindenki elkészül, összepakol, megbeszéljük a napi elintéznivalókat és az ajtóban nem a nesze neked, fogd meg jól a nagy semmit puszi jönne, hanem egy vad csók. Igen, akkor bizony Sárika és Ferike is egész nap azon fantáziálna, hogy milyen jó volt és kapni akarna még belőle és mikor lesz már délután 5, amikor rohanhatnak haza, hogy még többet kapjanak abból a kis szeretetmorzsából, szenvedélyből, szexuális szikrából, amit reggel adtak-kaptak. Egy igaz csóktól egész nap játszhat a fantázia, ébredezhet a vágy és kívánatosabb lehetek én is és jobban megkívánhatom a partneremet is. Mindemellett a stressz kezelésében is jó hatása van a csóknak, hiszen csökkenti a stressz-hormon (kortizol) szintjét, ha valakihez tartozunk, ha valaki szeretetére, támogatására számíthatunk, melyet a csókkal ki is fejezünk.
A csók az előjáték része, de nem csak szex közben. Előjáték, mely a nap bármely pillanatában felkeltheti és fenntarthatja a vágyat, az egymás iránti vágyakozást. Ne féljünk, hogy kritika ér minket bárkitől is, ha csókra „vetemednénk”. Inkább mutassunk jó példát, és ha bárki kritikusan is szemlél minket, akkor jobb ha tudjuk, hogy belőle is csak a féltékenység beszél, mert Ő is szeretné azt a boldogságot érezni, amit a hormonok beindulása okoz egy szenvedélyes csók hatására.
Így hát nincs más tennivalójuk, mint fonják át kedvesük derekát és csókolják meg úgy, azzal a szenvedéllyel, mint ahogy a kapcsolatuk elején tették, hogy tudja, még most is vágynak rá és ilyen módon is ki szeretnék fejezni romantikus szerelmi és szexuális vonzódásukat.
