Igazi kis francia lett Franck Dubosc remeke, mely hozza azt a hangulatot, amelyet elvárhatunk eme nemzet filmjeitől.
Igazi kis francia lett Franck Dubosc remeke, mely hozza azt a hangulatot, amelyet elvárhatunk eme nemzet filmjeitől. Van itt minden: szerelem, félreértés és természetesen mindez némi humorral fűszerezve, amolyan franciásan. A szereplők nagyon szerethetőek, éppen úgy, mint a kicsit talán kiszámítható, olykor csacskának tűnő történet.
Mindezek mellett én azt is kedvelem a francia filmekben, hogy nem mindig holmi tökéletes huszonéves (vagy annak látszó) színészek lesznek benne szerelmesek, hanem amolyan ízig-vérig hétköznapi hősök, vagy esetünkben nem is annyira azok… Két középkorú párkereséséről és egymásra találásáról szól a szerelembe gurulva egy kis hendikeppel megspékelve. Franck Dubosc egyszemélyben írta, rendezte és főszerepelte a filmet, és ez utóbbi szerepkört megosztotta Alexandra Lamyval.
Tehát, Dubosc vett egy örökös hazudozó férfit, aki minden lehetőséget meglát és kihasznál, aki bárkinek a bőrébe belebújik, csakhogy megszerezze a neki tetsző nőt, egy alkalmi egymásba gabajodásra. De vajon mindez meddig kihívás és hogyan lehetne emelni a tétet? Az élet, a véletlen hozza, hogy bevet egy nehezítő tényezőt, hogy lássa, e mellett is elég-e a sármja. Mindez persze sok mosolyra okot adó jelenetet hoz, hiszen, akinek nem kellene, mégis gurulva jön, az kerülhet olykor meglepő helyzetekbe és már meg is van a filmhez a sok helyzetkomikus elem. Dubosc kissé idétlen karaktere mellett Lamy finomságot hoz a filmbe, igazi nőiességet. A szerep adta helyzetben is meg tudja mutatni a szépséget, az életszeretetet és bebizonyítja a nézőknek, hogy bármilyen helyzetben lehet varázslatos egy nő és élvezheti az életet.
Azt hiszem, a film messze áll az Életrevalók mélységétől és magasságától, de a maga kis franciás könnyedségében igen is tartogat mondandót, melyeket, ha akarunk, megláthatunk a mosolygós percek mögött. A főszereplőnk, Jocelyn egy Casanova, aki bár jóképű, sportautós nagydumás, de csupán ennyi és nincs tovább. Egy nap rámosolyog a szerencse és ad neki egy esélyt, hogy kicsit mélyebb életet éljen és ne csak a felszínt karcolja. Mindezt Florence hozza el vagy mondhatnánk gurítja elé humorával, hegedűjével, életszeretetével és természetesen egész lényével, személyével. Lassan befejezem, mert nem szeretném lelőni a történet sava-borsát, ezért ajánlom, hogy előzetes nézegetése nélkül vágjon bele a filmbe. A szerelembe gurulva tehát egy francia romantikus vígjáték, nem több és nem kevesebb, de a műfajkategóriát kihasználja, és nagyon is szerethető darab.