Ki a legfontosabb nő az életükben?

Ki a legfontosabb nő az életükben? Olyan szép és leíró tud lenni a magyar nyelv, például akkor is, amikor az anyuktól elszakadni nem tudó, tehetetlen, egyhelyben toporgó, választani és sokszor elköteleződni képtelen férfiakat azzal a jelzővel illeti, hogy anyámasszony katonája.

Ki a legfontosabb nő az életükben? Olyan szép és leíró tud lenni a magyar nyelv, például akkor is, amikor az anyuktól elszakadni nem tudó, tehetetlen, egyhelyben toporgó, választani és sokszor elköteleződni képtelen férfiakat azzal a jelzővel illeti, hogy anyámasszony katonája.

A párterápiára érkezők egy csoportjánál visszatérő téma, hogy a nők nehezményezik, hogy a partnerük nem áll ki mellettük. A férfi, ha választási helyzetbe kényszerül, akkor inkább az anyja szoknyája mögé bújik, mintsem kiálljon a párja, a párkapcsolata mellett.

A felnőtté válás egyik fontos állomása az elszakadás a szülőktől , az önállóság megtapasztalása, megélése és majdan egy új család megteremtése. Ebbe a gépezetbe azonban manapság elég gyakran kerül homok. Már az első pontot, az elszakadást is egyre nehezebben kivitelezik a fiatalok. A hosszú tanulmányok, a nehezen megtalált életcélok és munkahelyek mind-mind a mamahotelben „marasztalják” a fiatal felnőtteket. Itt most sokan felmordulhatnak, hogy bizony nem csak fiúk maradnak otthon tovább, mint a korábbi geberációk, hanem a lányok is és ez talán igaz is, de a mamahotelben ragadtaknak mégis a jelentős része a fiúgyermekek közül kerül ki. Ők azok, akikre mos, főz anyuci még a 20-as éveik végén, 30-as éveik elején is, így aztán nem csoda, ha sokkal lojálisabbak, elkötelezettebbek ezek a gyermekek az anyjuk felé és képtelenek meghúzni a határokat akkor is, amikor esetleg sikerrel keresnek és találnak új párt, új nőt maguknak. Anyámasszony katonái ők, több szempontból is.

Egyrészt anyuka a parancsnokság vezetője, az ő szava a döntő, neki nem lehet ellent mondani, a kicsi fiú tehát az ő hűséges katonája, még akkor is, ha mindennek áldozatul esik a párkapcsolata, az új családja. A másik oldala az anyámasszonyságnak, amikor a fiú a nehezebb helyzetben az anyjához rohan segítségért, az ő szoknyája mellett, mögött talál megnyugvásra és válaszokra, ahelyett, hogy a partnere mellett keresné mindezt, így aztán nem csoda, ha egy-egy vitás helyzetben az anya felé fordul, az ő pártját fogja, ezzel hiteltelenítve a partnerét és a párkapcsolatukat. Mindezért persze lehet okolni a férfiakat, hogy miért nem állnak ki magukért, a párjukért, ám az elszakadás, leszakadás nem végbemenetele nem csak az ő hibájuk, hanem a szülőké is, akik benne tartják mindebben a gyermeküket, egy szorongó kapaszkodásba. Mindez persze nem segíti az önállósodást, de a párkapcsolat kialakítását sem vagy, ha az megy is, akkor a fenntartását.

A nők sokszor érzik ezekben a párkapcsolatokban, hogy nem ők az első számú nők a partnerük életében, hanem annak anyja, márpedig alapvető ösztön, hogy kivételesek, egyetlenek szeretnének lenni a párjuknak. A helyüket nem kívánjuk más nővel megosztani, különösen az anyóssal nem. Az anyámasszony katonáival azonban nem csak párterápiákon lehet találkozni, hiszen ez a kérdés nem csak a párkapcsolatban élőket érinti, hanem azt a sok egyedülálló férfit is, akik nem tudnak kapcsolatot keresni, teremteni az ellenkező nemmel, nem találják a párjukat.