– Ezek a britek…maradi népség! Otthon a legutolsó kocsmában is van rendes internet kapcsolat, itt meg napok óta semmi!

Emily csak mosolygott, miközben gondosan kipakolt a bőröndökből. Szegény szülei kezüket törték azért, hogy Stan ne szenvedjen hiányt semmiből, míg ott időztek néhány napot, de a férfit csak a telefonja érdekelte, hogy megtudja a meccsek állását. Merész kérés volt fociszezonban nyaralni, de valami visszautasíthatatlanul hívta őt haza.

– Volna kedved sétálni a közelben? – fordult a férfi felé.

– Menj csak. Engem kikészített az időeltolódás. Alszom egyet.

Emily kissé csalódottan ballagott ki a hotelből, de amint a szél felborzolta barna fürtjeit, elmosolyodott és útnak indult. Bár a hotel modern és új volt, körbeölelte egy tipikus brit kisváros, melyben zavartalanul folytatták a helyiek mindennapjaikat.

Emily perecet vásárolt és a langyos napsugarak ölelésében, egy parkban majszolta el. Mire visszaért a hotelbe már Stan is kipihentebb volt és szerencsére lemerült a telefonja, amihez Emily épp nem találta az átalakítót…

Másnap korán reggel a hotel éttermében ücsörgött Emily és teázott, amikor egy furcsa csapatra lett figyelmes. Mindenféle ruhák és színházi kelléket tűntek fel, melyeket nagy buzgón pakoltak a kamionokba. Emily közelebb ment, hogy jobban szemügyre vegye, de elvétett egy lépcsőfokot. Már felkészült a zuhanásra és az azzal járó fájdalmas landolásra a földön, amikor hirtelen valaki erősen megragadta és magához szorította.

– Minden rendben, elkaptam. – morogta a fülébe egy mély hang.

Emily kibontakozott az idegen karjaiból és egy gyors „köszönöm” után elrohant. Szíve vadul kalapált és fogalma sem volt róla, ki mentette meg, de zavarában el kellett futnia.

A recepciós egy meghívót adott a kezébe, miközben próbált megnyugodni és egy-kettőre felcsillantak a szemei. Stan épp akkor csatlakozott hozzá és csókot nyomott az ajkára.

– Egy nő szeme akkor csillog így, mikor egy bakancs… – vigyorgott kéjesen és magához húzta a feleségét.

– Mi? Mikor?

A férfi elnevette magát és Emily füléhez hajolt.

– Ha kefélik…

A férfi hahotázására többen feléjük fordultak és Emily pironkodva húzta férjét az asztalhoz, megpróbálva figyelmen kívül hagyni illetlen megjegyzését. A pincér kávét és reggelit tett eléjük, Stan pedig nagyot kortyolt a feketéből.

– Mi az a fecni a kezedben?

– Óh, igen, el is felejtettem… Képzeld, ma este jelmezes bált rendeznek fent a várban! A résztvevők a recepción igényelhetnek korhű ruhákat és arra gondoltam, igazán kellemes szórakozás lenne mindkettőnknek.

– Ühüm…

– Lehetnél lord vagy akár páncélos lovag, aki megküzd a kegyeimért.

– Épp eleget küzdök azért a kegyért, ami a lábaid között van. Még ebbe a ködös országba is eljöttem szerelmem jeleként és, mert agyon nyaggattál.

– Megbeszéltük, hogy több időt kellene együtt töltenünk, ha azt akarjuk, hogy jól működjön a házasságunk és szülők lehessünk végre… Kérlek.

Stan belenézett felesége szemébe és végül egy nagy sóhajjal beleegyezett az estébe. Ha a nő boldog, talán neki sem lesz szüksége más társaságra este.

Emilyvel madarat lehetett fogatni a nap folyamán. A recepciós segítségének hála igazi királynőként tündökölt a tükör előtt. Halványkék ruhája teste minden buja idomát kiemelte és úgy érezte magát, mintha mindig is ebbe a világba tartozott volna. Stan mögé lépett és a nyakába csókolt.

– Jól nézel ki. Tetszik, hogy innét jó a belátás, de azért ne legyen merész!

– Ne aggódj. – mosolygott rá. Férje pont úgy festett, mint egy zsarnok lord. Fekete-arany bársonyruhája kissé feszült a hasán, a csizmában pedig kifejezetten csámpásnak tűnt. Emily kézen fogta és a várba sétáltak. A reneszánsz kori Anglia elevenedett meg előttük, amint beléptek a vár ódon falai közé. Lépteiket fáklyák fénye kísérte, miközben hangosan szólt a zene és a bátrabbak már bormámorban táncoltak. Bár Stan nem lelkesedett, Emily megragadta és táncba vitte. Jóízűen nevetett férje botladozó léptein, aki a szűk harisnyára fogta esetlenségét. Stan a tánc végén magára hagyta feleségét. Emily ámulva figyelte a csodaszép ruhákat, miközben bort kortyolt egy kupából.

– Szinte szégyellem magam, amiért egy bátor férfi sem tolong a kegyeiért, szép hölgyem, de hát nézze el nekik, a bor eszüket vette.

Emily az ismerős hang irányába fordult és megpillantotta a férfit, aki reggel megmentette. Meleg, barna szemei huncutul csillogtak, barna haja keretezte markáns állát. Rövid szakálla nem illett ugyan a korhoz, viszont rettentően jól állt neki. Magas és erős testén egyszerű vászoning és szarvasbőr nadrág feszült, melyhez fekete csizmát viselt.

– Mielőtt megszólít, illendő volna bemutatkoznia, nemde?

– Chris vagyok, úrnőm, az ön egyszerű szolgája. – azzal látványos kézmozdulattal kísérve meghajolt. Emily elnevette magát, majd komolyságot erőltetve biccentett.

– Emily. Köszönöm, amit értem tett reggel.

– Örömmel tettem, úrnőm.

– Igazából, ebben a korban inkább a felség vagy királynő megszólítás volna a helyes, de kedves öntől.

– Ha már szerényen királynőnek öltözött, legyen is az! De, ha megbocsát ezért, felség, ön a leggyönyörűbb királynő, akit Anglia valaha látott!

Emily érezte, hogy elpirul és minden porcikája égett a férfi pillantásától.

Chris a kezét nyújtotta, hogy táncra kérje és mivel a nő Stant nem látta sehol, elfogadta. A férfi mosolya annyira ellenállhatatlan, szemei pedig oly tüzesek voltak, miközben táncoltak, hogy Emilyben különös vágyak törtek fel. A férfi száját nézte, mely egyre közelebb és közelebb került az övéhez, majd mikor felismerte, mire készül, újfent ellökte magától Christ és a terem melletti folyosóra futott. A hideg kőhöz nyomta a homlokát, majd hirtelen különös, ziháló hangokat hallott és megindult feléjük. A fáklyák halvány fényében Stant pillantotta meg, amint egy pincérlánnyal csókolózott, akinek már a blúza is nyitva volt. Emily szörnyülködve meredt rájuk, majd megfordult és kirohant a várból. Fogalma sem volt, mit csinál, csak felpattant egy lóra az épület mellett és az erdőbe vágtatott. Nem bírt gondolkodni, szinte lélegezni sem, miközben egyre beljebb került a sűrű erdőbe. Hirtelen zokogásba tört ki és sokévnyi fájdalmat kiáltott ki magából. Lova megcsúszott egy meredek lejtőn és ledobta magáról. Utolsó emléke a fejébe és bokájába hasító éles fájdalom volt, majd elájult.

Még sötét volt odakint, mikor Emily magához tért. Feje lüktetett a fájdalomtól és minden porcikáját ólomsúlyúnak érezte. Kényelmes, meleg helyen feküdt, nem messze tőle pattogott a tűz és tea illatot érzett. Kinyitotta a szemét és abba a pillanatban éles fájdalom hasított a homlokába. Felnyögött és rémület fogta el, mikor érezte, hogy valaki hozzá ér.

– Nyugodjon meg, Emily, nem lesz semmi baj. Biztonságban van. Vigyázok magára.

– Chris? – suttogta erőtlenül.

– Igen, felség. – mosolygott kedvesen a férfi és tovább tisztította a sebet a nő homlokán.

– Hol vagyok?

– Ne beszéljen, csak pihenjen.

A férfi mély, nyugtató hangja, a kényelmes ágy és a jóleső meleg együtt lökték vissza az álomba a nőt.

Reggel már összeszedettebben ébredt és meglepődve vette észre, hogy Chris ott fekszik mellette. A férfi békésen aludt, miközben egyik karjával átölelte. Emily feje már nem fájt annyira, mint az éjjel, viszont bal lába erős rögzítésben volt. Chris hirtelen kinyitotta a szemét és egy percig csak nézték egymást szótlanul.

– Jobban érzi magát? – törte meg a csendet végül a férfi, de karját még mindig Emily csípőjén pihentette.

– Igen. Köszönöm, amit értem tett, Chris.

– Butaság volt az erdőbe vágtatnia. Nagyon megijesztett.

Emily elmosolyodott és megfogta a férfi kezét.

– Hol vagyunk?

– Szerény hajlékomban. Nem olyan luxus, mint a hotel, de csendes helyen van, nem sokan találnak ide.

– Ön valamiféle modern lovag?

– Romantikus lenne, nemde? Azonban a csúf igazság, hogy ez egy menedékház, amit az én tisztem feltölteni tartós élelmiszerrel, takarókkal, tűzifával és rendben tartani, hogyha véletlenül egy meggondolatlan turista itt pihenné ki elkóborlásának félelmeit, kényelmesen tehesse mindezt.

– Tehát maga a gondnok. Már azt hittem, a lovászfiúhoz van szerencsém.

Chris felnevetett és kikelt az ágyból. Emily megnyugodott, hogy a férfi, ruhában feküdt mellette; majd megdöbbenve vette észre, hogy ő ellenben teljesen pucér.

– Levetkőztetett?!

– Kénytelen voltam, felség. Eltört a bokája, beütötte a fejét egy kőbe és alaposan összekoszolta a ruháját. Ne aggódjon, csak a sérüléseire koncentráltam.

Chris egy pohár vizet nyomott Emily kezébe, aki azonnal felhajtotta.

– Én mikor láthatom pucéran?

Szinte azonnal meg is bánta a kérdést és fogalma sem volt, miként sikerült szavakba öntenie ezt a gondolatot. Chris felnevetett és levette az ingjét, amit aztán Emily ölébe dobott.

– Nahát, felség! Hát már ön is csak a testemet akarja? – nevetett pajkosan és Emilynek hátat fordítva levette a nadrágját, majd elmerült a szobában álló dézsában.

Emily mosolyogva nézte, ahogy fürdött a férfi és Stan jutott az eszébe. Dühös volt és elhatározta, ez volt az utolsó nő, ezt már nem bocsátja meg az állandóan hűtlenkedő férjének. Elválik tőle. Sőt! Vissza se megy vele az Államokba! Valahol legbelül mérhetetlen szomorúság és csalódottság kerítette hatalmába. Annyi éven át küzdött, hogy jó feleség lehessen, és Stan még most sem tudta türtőztetni magát. Annyira elmerült gondolataiban, hogy észre sem vette Christ, aki mellé ült és úgy figyelte. Olyan meleg, szeretetteljes pillantással nézte Emilyt, hogy a nő hirtelen odahajolt és megcsókolta. Ami kezdetben csak egy ártatlan, hálás csóknak indult egyre nagyobb szenvedélyekbe csapott át. Chris érdes tenyerébe fogta a nő arcát és szájában megérezte sós könnyeit. Gyengéden letörölte őket, miközben rámosolygott. Gyengéden bánt vele, miközben erős karjaiba emelte és megfürdette. Tiszta, bár korántsem előnyös melegítőbe öltöztette és elindult vele a városba.

Chris bár nem tudta, mi történt a nővel, vagy kicsoda, mégis az első pillanattól, hogy meglátta, csak rá tudott gondolni. Ahogy éjjel a karjaiban aludt szinte megbabonázta a férfit és azt kívánta, soha ne jöjjön el a reggel. Nem akart egyetlen pillanatot sem Emily nélkül tölteni többet.

Chris egyenesen az orvoshoz vitte a nőt,majd a szállodában megkeresték Stant. Emily elmesélt minden a férjének és egyúttal közölte vele, hogy nem kíván többször megbocsátani, hanem válni szeretne, és nem tart vele, itt marad Angliában.

Chris eközben visszamenjen a menedékházba és próbált úrrá lenni dühös csalódottságán. Gondolhatta volna, hogy Emily férjnél van.

A tűz hangosan pattogott a kandallóban, ami előtt Chris ült egy széken. Kiitta poharából a maradék whiskey-t és készült újra tölteni, amikor kopogást hallott az ajtón. Meglepetésére Emily állt az ajtóban és mosolygott rá. A férfi először elcsodálkozott, majd félreállt és úgy, ahogy a bálon is tette, meghajolt.

– Királynőm! Hogy kerül ide?

– A bokám csak kificamodott és nem volt nehéz visszaemlékezni az útvonalra. – válaszolta a nő, miközben beljebb ment.

– Most már láthatom ruha nélkül? – kérdezte suttogva és végigsimított a férfi mellkasán.

Chris magához húzta és szenvedélyes csókokkal borította el a nő testét, miközben megszabadultak ruháiktól. Emily úgy érezte magát a férfi ölelésében, mint aki igazán hazatért. Nem csak szeretett országába, hanem a szeretett férfihoz is.

The post Le a jelmezekkel! first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

Nem ritka és nem is meglepő, ha a mai fiatal lányok mellett középkorú vagy idősebb nőknek is volt már szexuális kalandja nővel. Ez most amolyan divat lett. Hobby. Bizonyára okkal választotta magának minden korosztály ezt az újfajta szabadidős tevékenységet, én mindenesetre inkább a saját korcsoportomban (harmicasok klubja) találkoztam nagyobb számban velük. Könnyen felismerhetők, hiszen büszkén mesélik el baráti társaságban vagy teszik közzé közösségi oldalakon hódításaikat. Szinte már zavarba ejtően gátlástalanok. Miért ne? – kérdik ők. Nos, több okot is fel tudnék sorolni, hogy egy magamfajta leszbikus miért nem szereti, ha nyíltan, hobbyból, gátlások nélkül esnek egymásnak. Sokan próbáljuk úgy élni a hétköznapjainkat – egy alapvetően homofób országban – hogy ne lehessen ujjal mutogatni ránk. Vannak helyzetek, amikor zavar ez a bezártság. A moziban nem foghatom meg a barátnőm kezét, nem ölelhetem át, nyilvánosan nem csókolhatom meg. Ugyanakkor, amikor Bécsben járok, ott sem teszem meg ezeket, pedig lehetőségem lenne rá, hiszen maga a város nyíltan melegbarát és talán az emberek is toleránsabbak. Viszont jobban belegondolva, még a barátaink előtt sem teszünk ilyeneket, noha őket egy cseppet sem zavarná. Nem kívánok jobban belemerülni ebbe a témába, mindössze egyetlen gondolatot fűznék hozzá: mindenkire lehetne valamiért mutogatni.

Tehát. Megjelentek azok a fiatal lányok, nők, asszonyok, akik hobbyból néha leszbikussá vállnak. Az én olvasatomban leszbikus nem akkor lesz valaki, ha egyszer-egyszer lefekszik egy nővel. Még biszexuálisnak sem nevezném. Nem hiszem, hogy csak a gyönyör vagy a női test megkívánása miatt teszi. Az első barátnőm dicsekedett azzal, hogy lefeküdt egy nővel. Velem. Dicsekedett, a férfi kollégáinak és bár ő csak dicsekedni akart, jóleső érzés volt felismerni, hogy valamennyit felizgatta ezzel és magára vonta a figyelmüket. Tehát menő a kóbor leszbikufirc. Érdekes. Lázadás és a korlátok ledöntése.

Tulajdonképpen mit jelent hobbyleszbikusnak lenni? Véleményem szerint, a fiatalabb generációnak a fent említetteket, az érettebb korú nőknek az önmegvalósítást. Kiváló példa erre a Chloe című film, melyben Julianne Moore idilli életébe (jó munka, férj, gyerek) betoppan a csábítás a gyönyörű Chloe személyében és az addig hetero életet élő doktornő átadja magát a vágyainak. Bár a filmben egyetlen (érzéki) éjszakát töltöttek csak együtt, a doktornő kész lenne többre is, amolyan hobby szinten. Talán amiatt is jó néha egy kis leszbikus kaland, hogy megtalálják, amit keresnek. Önbizalmat, erőt, dominanciát vagy épp alárendeltséget, intimitást. Talán nem arról szól az egész, hogy valóban csak unaloműzés, szabadidős tevékenység? Talán így kapják meg a bennük kavargó számtalan kérdésre a választ, az útmutatást, az új életet?  Talán…

The post Leszbikus vagyok vagy csak szexuálisan kalandozok? first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

A fenébe is! A legfiatalabb, legújabb kolléganőm az a démon! Bár erre igyekeztem nem gondolni, miközben a zuhany alatt hűtöttem le magam…

Ahogy beléptem az ajtón, azonnal találkozott a pillantásunk. Mint egy ír szépség. Vörös, hullámos haj, a kis bájos szeplők az arcán, olyan, mint egy komisz kölyök, amikor mosolyog és közben mégis őrültem izgató minden pillantása. Piros ajkairól eszembe jut, hogy nyomuk árulkodó folt lehetne az ingemen. Sötétszürke szemei rabul ejtettek, akárcsak az illata.

Asztalhoz ültünk és hiába a munkavacsora másról kellene, hogy szóljon, mi elmerültünk egymásban. Minden mozdulata nekem szólt. Ahogy az ajkaihoz emelte a poharat, ahogy buján megnyalta a száját… Körülöttünk hangos beszélgetés zajlott, de mi csak egymást hallottuk. Szavak nélkül is.

– … ugye, Alex?

Zavartan pillantottam egyik kollégámra, aki mosolyogós, nagy szemekkel nézett rám.

– Elnézést, Nóra, elmerültem a gondolataimban. Megismételnéd?

– Mit gondolsz a mai tárgyalás hatékonyságáról?

Diána lágyan végigsimított a mellkasán és alig észrevehetően az ajkába harapott.

– Minden bizonnyal sikerül a rendezvényt sínre tenni – feleltem komoly hangon és kiittam a maradék fehérboromat a pohárból. Próbálok komoly maradni, miközben őt nézve egy teljesen más project jutott az eszembe…

– Diána, hétfő reggel fáradjon be az irodámba és megbeszéljük, miként tudna segíteni nekem – szegezem komolyan a mondatot a vörös szépségre, aki köszönetképpen csak mosolyog.

Kénytelen voltam kimenni a fürdőbe, hogy véget vessek ennek a helyzetnek és hideg fejjel átgondoljam, mi is történik velem.

Bálint barátom még igényt tartott volna egy kis beszélgetésre, de későre járt és inkább utamra engedett. Diána fogott kezet velem utoljára és láttam, hogy zavar helyett valami egészen más van a szemében.

– Akkor hétfőn folytatjuk – néztem mélyen a szemébe és gyalog indultam haza. Jót tett egy kis séta. Ez a nő igencsak felforrósított. Nem éreztem magam a főnökének, csak egy egyszerű férfi voltam, aki meg akart kapni egy nőt. Nem az alkalmazottját, hanem egy gyönyörű, fiatal nőt.

Ahogy hétfő reggel végignéztem magamon, elégedettséggel töltött el az elém táruló kép. Narancssárga inget választottam a fekete öltönyömhöz és nyakkendőmhöz. Elegáns, mint mindig – gondoltam a tükör előtt.

Nyolckor már az asztalomnál ültem és feszülten vártam Diána érkezését.

– Jó napot, Alex!

Diána hangjára felkaptam a fejem és az órámra pillantottam. 10-et mutatott.

– Jó napot, Diána! Foglaljon helyet és váltsunk át a tegeződésre. Az irodában már mindenkivel tegeződünk. Segít közvetlenebb kapcsolatot kialakítani a munkatársakkal.

– Szívesen vagyok közvetlen. Talán észrevetted péntek este…

Köhintettem és elé raktam egy dossziét.

– Ebben találod a project részleteit, valamint a szerződésed és minden egyéb iratot.

Diána azonnal lapozgatni kezdett. Kosztümöt viselt és az olvasáshoz szemüveget tett fel. Eszméletlenül izgató volt. Mint egy szexfilmben a titkárnő, csak lehengerlő kisugárzással. A francba a szűk öltönyökkel…!

– Nem látom a rendezvény tematikáját.

– Hogy érted?

– Nos… – csukta össze a dossziét és az asztalomra támaszkodott. A finom nyaklánc medálja egyenesen a mellei közé simult és én követtem a tekintetemmel.

– Kétség kívül a jótékonykodásról szól az este, ugyanakkor szórakoztatni is kell azokat, akiktől a pénzt várjuk. Én azt javasolnám, hogy álarcos bált szervezzünk. Elvégre, jó móka lesz kitalálni ki nyársal fel egy eldugott kis zug falán…

Kiszáradt a torkom, ahogy elképzeltem mindezt. Már épp válaszolni akartam, mikor Diána megelőzött.

– Ne aggódj, nem ez a legjobb érvem, de látom, mennyire elfoglalt vagy, szóval megyek és nekilátok a rám bízott feladatoknak. – azzal egy pajkos kacsintással távozott és én ott maradtam az irodámban azzal a gondolattal, hogy jó-e ez az ötlet…

Annak ellenére, hogy Diána nekem dolgozott, szinte alig láttam. Mire észbe kaptam, eljött a bál napja. Átnéztem persze, mit alkotott, de mindenki elégedettséggel beszélt róla és magam is kíváncsi voltam, mit hozott ki az estből. Ez így nem igaz… Rá voltam kíváncsi és rohadtul ágyba akartam vinni. Vagy felnyársalni a folyosón, ahogy mondta… Mielőtt hazaindultam volna, egy bársonyborítású doboz várt az asztalomon. Egy kártya volt benne. Kapj el! – szólított fel az üzenet.

A bál hétkor kezdődött és meglepetésemre mindenki eljött, akikre számítottunk. Fürkészőn pillantottam körbe a hatalmas teremben, de sehol sem találtam Diánát. Ittam egy pohár pezsgőt és kezet fogtam mindenkivel, aki odajött. Mint a gyerekek, úgy örült az elit, amikor felismerték egymást a díszes álarcokban. Éreztem, hogy egy kéz végigsimít a karomon, de mire odafordultam, már üres volt mellettem a tér. Az adományok szépen gyűltek, mindenki bőségesen vette a tombola jegyeket, de nem tudtam figyelni. Itt-ott feltűnt egy vörös hajzuhatag és én mindannyiszor rohantam irányába. Éjfélkor kezdetét vette a tombola és a sokadik pohár pezsgő után megpillantottam Diánát.Mélyen dekoltált fekete estélyi ruhát viselt, mell alatt ezüstös övvel. Az álarca egyszerű fekete volt,vörös haját pedig fekete parókával rejtette el, az összkép pedig lélegzetelállító… Egy félreeső helyen állt, mintha csak engem várt volna. Óvatosan mögé léptem és a fülébe suttogtam.

– Elkaptalak. Az enyém vagy!

A testünk egymáshoz simult és érezhette, mennyire kívánom. Felkacagott és kissé oldalra fordította a fejét. Már épp készültem elragadni onnét, amikor a tombola mester bejelentett egy aukciót, amin Diánára lehetett licitálni.

– Normális vagy?! Hogy juthatott ilyen az eszedbe?!

– Kapj el, Alex! – nevetett tovább és kivonult a tömeg elé, ahonnét azonnal záporozni kezdtek az ajánlatok. Szerencsére csak egy vacsorát kínált fel a társaságában, de akkor sem hagyhattam, hogy más vigye el. Bár kissé keserű szájízzel tettem meg egy komoly ajánlatot rá. Eszelős egy nő, ráadásul megkopaszt. Mivel mindenkire triplán ráígértem, végül elkaptam.

– Látod? Mondtam, hogy jó kis este lesz! – mosolygott huncutul.

– Abban biztos lehetsz!

Hetek óta fantáziáltam róla, a csodás testéről, a hangjáról, hogy miként tépem le a ruháját és veszem birtokba, s mikor becsukódott mögöttünk a lakásom ajtaja, csak álltam és néztem őt. Magabiztosság lengte körül és olyan bujaság, ami megsürgette mozdulataimat. Szenvedélyes csókok kísérték lépteinket, de az ágyig már nem jutottunk el. Az asztalra ült és kitárt combjai közé húzott. Vadul szeretkeztünk, miközben kiéhezetten faltuk egymás testét. Zihálva ölelkeztünk a végén és én tudtam, hogy sokáig akarom még ezt érezni.

– Hogyan tovább? – kérdeztem, miközben elhúzódtam tőle.

– Csak nem gondolod, hogy ezzel vége? – nevetett őszintén és miközben levetkőzött, a hálószobába terelt. Az ágyra lökött és lovagló ülésben helyezkedett el rajtam. Vörös fürtjei az arcomba hullottak, smaragdzöld szemei mélyen belém vésődtek.

– Az enyém vagy, Diána…! – suttogtam, s tenyerembe fogtam az arcát.

– Meglátjuk, Alex, ez még csak az első közös project volt… – mosolygott kéjesen.

The post Munkahelyi szexmese first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

Gergely élvezettel fürdött a tavaszi nap melegében, miközben fürkészőn tekintett körül. Hanna sosem késett és alig, hogy ezt kigondolta, megpillantotta őt. Nem tudta leplezni örömét és magához ölelve pörgette körbe a lányt.

– Nem látlak három évig, erre ilyen dögös irodistaként jelensz meg! – nevetett rá Gergely és megpuszilta az arcát.

– Te is hiányoztál. Jól nézel ki! – nézett végig a férfin, aki jó egy fejjel volt magasabb nála, fehér vitorlás cipőt, sötét farmert és hófehér pólóinget viselt, ami kiemelte napbarnított bőrét és fekete haját. Mint egy görög isten – gondolta Hanna.

– Jó végre megszabadulni az öltönytől.

Kávét rendeltek és belefogtak három év élményeinek elmesélésébe. Itták egymás szavait és jókat nevettek, mikor is egy nő lépett melléjük.

– Szia Hanna! – köszönt és tekintete végigsiklott a férfin.

– Szia Viki! Hadd mutassam be egy nagyon kedves barátomat.

Gergely a nő fölé magasodott és megvárta, hogy kezet nyújtson, miközben bemutatkoztak egymásnak. Viktória mélyen a férfi szemébe nézett, s szája érzéki mosolyra húzódott.

– Örülök, hogy megismerhetem, Gergely. Hanna állandóan megosztja velünk a kalandjait.

– Magam is örvendek a találkozásnak, Viktória. Úgy hallom, remek főnök.

– Csatlakozz hozzánk, én pedig azonnal jövök. – mosolygott Hanna és magukra hagyta őket.

Viktória rendelt egy tejes kávét, miközben le sem vette a szemét a férfiról.

– Egy igazi úriember, mint hallom.

– Senki sem tökéletes. – mosolygott Gergely és végigmérte a nőt. Fekete ruhát viselt, csábítóan kivillanó combokkal és dekoltázzsal.Félhosszú fekete haja vad, göndör fürtökben omlott a vállára, sötét szemei izzottak a vágytól.Nézte a nő bőrét és szinte egybeolvadt a tejeskávéval.

– Tudom, mi jár a fejében… – búgta a nő.

– Nem tudom, mire gondol…

– Ugyan Gergely… – dőlt kissé előre a nő.

– Hanna még fiatal ahhoz, hogy azonnal meglássa a vadállatot egy olyan férfiban, mint amilyen Ön is. Elvált nőként, no meg sok évnyi tapasztalattal a zsebemben nem volt nehéz kiszúrni, hogy Hanna egyáltalán nem tudja, kivel kezdett.

Gergely hátradőlt a székben és elismerően nézett a nőre.Valahogy ez a mediterrán szépség elvarázsolta, pedig nem ez a típus jött be neki.

– Hanna sokat jelent nekem, de mindig is óvtam magamtól. Gyönyörű, eszes, izgalmas lány, nem szeretném elveszíteni.

– De azért megdöntené, igaz?

Gergely csak mosolygott, mikor a lány újra helyet foglalt mellettük.

Viktória megköszönte a kávét, majd névjegyét a férfi pólójának zsebébe rakva távozott.

– Igazán kedves nő a főnököd. – tűnődött Gergely, miközben Viktória távozó lépteit figyelte.

– Randira hívott?

– Neeem, dehogy. Kiderült, hogy jó üzletet hozhatnánk össze. Tudod, a cégem bővülni szeretne és szükségem lenne jó pályázatírókra, hogy megkapjam a megfelelő támogatást.

– Értem. Lesz elég időd erre, míg itt leszel?

– Persze. Szokás szerint az indiai barátom lakását foglaltam el, úgyhogy közel leszek Hozzád és abban az egy hétben, amit itt töltök, mindenre igyekszem elég időt hagyni. Szóval este mehetünk vacsorázni abba a puccos étterembe, amiről áradoztál?

– Nem is puccos! – nevetett Hanna és különös melegség öntötte el, ahogy a férfi megfogta a kezét és megcsókolta.

Néhány nappal később Hanna üzenetet kapott Gergelytől és önkéntelenül elmosolyodott.

– Olyan vagy, mint egy szerelmes csitri. Csak nem a görög istened rosszalkodik? – kérdezte Viktória az iroda ajtajában állva, mappákkal a kezében.

– Gergely csak a barátom. Áthívott holnapra.

– Érezzétek jól egymást! – kacsintott a nő és távozott.

Hanna boldog volt, hogy végre eltölthet egy kis időt a barátjával. Kicsípte magát és maga alá húzott lábakkal ült a kanapén, miközben beszélgettek.

– Tényleg hiányzott, hogy megnevettess. Hallani sokkal jobb a szöveged, mint olvasni.

– Hidd el, nekem sem egyszerű, hogy csak ritkán találkozunk. Néha nagyon jó lenne kiülni Veled egy parkba és csak beszélgetni, míg ránk nem sötétedik.

Hanna kissé szomorkásan elmosolyodott, de abban a pillanatban valaki kopogott.

Gergely ajtót nyitott és üdvözölte Viktóriát.

– Óh! Ne haragudj, Gergely… Elnéztem volna az időpontot…?

– Nem, én vesztettem el az időérzékem, elnézést hölgyeim. De nem is baj, hogy mindketten itt vagytok, elvégre ragaszkodom hozzá, hogy Hanna legyen az emberem.

A lány felállt és kissé megingott az elfogyasztott pezsgőtől.

– Szólhattatok volna…

– Ne haragudj, édes, kiment a fejemből. Foglaljatok helyet, hozok még pezsgőt.

Viktória túl szexi, túl csábító volt egy egyszerű szombat délutáni megbeszéléshez és Hanna rájött, hogy a nyomasztó érzés, ami napok óta mardossa, a féltékenység. Gergely visszajött a konyhából és átadta a poharakat.

– A sikeres közös munkára! – zengte mély hangon és kiitta a pezsgőt. Hanna feszengve ült vissza a kanapéra, majd hirtelen magán érezte Viktória kezeit, amint a vállát és a nyakát masszírozta jólesően.

– Lazíts. Hamar végzünk. Gombolj ki egy gombot az ingeden és engedd el magad.

Hanna fáradtan sóhajtott és próbálta összeszedni gondolatait. Mivel elsősorban hazai cégeknek dolgoztak, alapos utána járást igényelt Gergely kérése. Viktória igazi profiként vázolta a lehetőségeket, teendőket, miközben meg-megérintette őt. Odakint lassan sötétedni kezdett, s Hanna úgy érezte, kezd elmúlni a pezsgő hatása. Gergely azonban egy újabb üveggel bontott s csokoládéba mártott hatalmas eprekkel tért vissza.

– Egy kis desszert, hogy jobban menjen a munka. – mosolygott a lányokra és érzékien harapott a gyümölcsbe. Hanna már nyúlt is a finomságért, de Viktória megelőzte és az ajkaihoz tartotta. Különös volt, még tőle is ez a furcsa közeledés. Hanna egy pillanatra eljátszott a gondolattal, hogy miközben beleharap, végig a nő szemébe néz, de elpirult és lesütötte a szemeit. Viktória megcirógatta a lány arcát, az ajkait és folytatták a megbeszélést. Gergely is megpróbálkozott ezzel, s ekkor már Hanna megvalósította fantáziálását. Ekkor valami különös csillogást fedezett fel barátja szemében és érezte, hogy felizgult. Kétség kívül kívánta a férfit, hiába is hitegette magát, hogy csak a pezsgő miatt…

Gergely a lány mellé ült és egyik karját mögé tette. Hanna testén bizsergés futott végig és szinte fel sem tűnt neki, hogy a férfi hangját egyre közelebbről hallja, csak amikor már a fülébe suttogott.

– Gyönyörű belátást hagytál nekem, édes…

A lány hirtelen felé fordult és Gergely megcsókolta. Olyan szenvedélyesen, tüzesen és birtoklón, hogy Hanna egy pillanatra megfeledkezett a főnökéről is és mohón viszonozta, miközben a férfi arcát simogatta.  Gergely még egy gombot kiszabadított a ruhán, de Hanna lefogta a kezét.

– Elment az eszed…?! – suttogta és gyorsan összefogta magán az inget, majd Viktóriára nézett. A nő közelebb ült és megsimogatta a lány arcát.

– Semmi baj, ne zavartassátok magatokat. – mosolygott kéjesen.

Hanna végre kapcsolt, hogy mi történik és megborzongott.

– Ugye nem képzelitek, hogy ehhez asszisztálok?!

Viktória maga felé fordította a lány arcát és mélyen a szemébe nézett.

– Annyira gyönyörű vagy, Hanna… – suttogta és megcsókolta a lányt. Ezzel egy időben a nyakán érezte Gergely ajkait, amint lágy csókokkal halmozta el és meglepetten tapasztalta, mennyire felizgatta mindez. Viktória nagyon jól, érzékien csókolt és Gergely olyan pontokat ostromolt, melyek azonnal felkorbácsolták vágyait. Míg főnöke kitartóan ízlelgette ajkait, Gergely lassan kigombolta az apró, áttetsző gombokat és Hanna mellei közé fúrta a fejét. A lány kéjesen felsóhajtott, mikor Gergely szája a mellbimbójára tapadt, Viktória pedig a nyakát csókolta tovább.

– Folytassuk a hálóban. – mosolygott Viktória és Gergely keményen megcsókolta.

Hanna úgy érezte, egy másik világba készül belépni, ami idegen tőle, ugyanakkor vonzó és bűnösen csábító volt a lehetőség, amit barátja és főnöke kínált neki. Gergely a hálóba érve magához húzta és újra megcsókolta. Hanna érezte, amint ruhái lassan a földre hullottak, majd Viktória simogatni kezdte a testét a háta mögött állva, miközben Gergely is levetkőzött. A férfi izgalma kétség kívül láthatóvá vált, s Hanna meg akarta érinteni a kemény testet. Egyre hevesebben tört fel belőle az elfojtott vágy, míg végül utat engedett neki és a férfi elé térdelt. Gergely felsóhajtott, s Viktóriára nézett. A nő ledobta ruháit és Hanna fölött áthajolva merült el a férfi csókjaiban. Mindhárman az ágyra feküdtek és gátlások nélkül tobzódtak a gyönyörökben. Míg Hanna Gergely lágy mozdulatait élvezte, addig Viktória kiszabadította a vadállatot, és élvezte, ahogyan férfi erősen birtokba vette.

Késő éjszaka volt, mikor Viktória felébredt és csatlakozott az erkélyen ácsorgó férfihoz. Könnyedén kivette a kezéből a poharat és kiitta a tartalmát.

– Ne félj, ez a kis játék közelebb vitt hozzá.

– Talán.. – tűnődött Gergely az eget kémlelve.

– Mindenesetre örülnék, ha mindig ilyen fogadtatásban lenne részem, amikor hazalátogatok. – mosolygott a férfi és az ágyában fekvő gyönyörűséget nézte, miközben ölbe kapta Viktóriát.

The post Barátság, (sz)extrákkal first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

Megtörölte a száját a szalvétában,s miközben kiitta a rubinvörös kísérőt poharából,még alaposabban szemügyre vette a nőt. Valami megmagyarázhatatlan áradt belőle. Erő,szenvedély,intelligencia… A nő hirtelen rá nézett. Tekintetük hosszan kapcsolódott össze,majd újra a munkájába temetkezett. Szűk, fekete farmert,magassarkút és egy visszafogottan dekoltált fekete felsőt viselt. Iván határozott léptekkel indult el felé.

– Mit szólna,ha ahelyett a meleg lötty helyett kérnék önnek egy tökéletesre behűtöttet?

A nő lassan emelte rá a tekintetét és alaposan végigmérte.

– Nekem ez megfelel. – válaszolta és újra a munkájába temetkezett.

Iván nevetve ült le mellé,s miközben kitartóan nézte a nőt,az asztalon dobolt ujjaival.

– Mi köti le ennyire a figyelmét?

– Részben a munkám,részben az,hogy egy ismeretlen férfi próbálkozik. Megjegyzem,ez roppant szórakoztató,de feleslegesen fárad. Férjnél vagyok.

– Minden bizonnyal… – mosolygott kissé gúnyosan.

– Mivel foglalkozik egy ilyen elbűvölő hölgy?

– A saját dolgával. – mosolygott rá.

– Ön is kipróbálhatná.

Iván harsányan felnevetett,mire többen feléjük pillantottal.

– Mindig is imádtam a csípős nyelved, Anna.

– Kettőnk közül legalább én nem változtam semmit…

Iván áthajolt az asztal fölött és végigsimította a nő arcát. Anna megborzongott.

– Már nem tudsz hatni rám. Lezártam a múltat.

– Minden bizonnyal… – vigyorgott magabiztosan.

– Még mindig elképesztően gyönyörű és izgató vagy.

– Te pedig szemét,amiért újfent figyelmen kívül hagyod, hogy én mit akarok.

– Miért? Mit akarsz? – suttogta mély hangján Iván és Anna szemébe nézett.

A nő nyelt egyet. Iván még mindig hatással volt rá és annyira vonzónak találta,hogy alig bírt magával. Mégsem akarta megadni neki azt az örömöt,hogy elcsábítsa. Szakításuk, bár már 10 éve történt, mély nyomot hagyott benne.

– Iván, kérlek… Ne törd össze újra a szívem…

A férfi arca elkomorult és mérgesen ráncolta össze homlokát.

– Gyere fel a szobámba és beszéljük meg,újra.

– Nem akarok kettesben maradni veled… -suttogta,de nem mert a férfira nézni.

– Rendben,megértettem. – azzal felállt és kisétált az étteremből.

Anna remegve sóhajtott és letörölt egy könnycseppet az arcáról.

Iván kiment a hotel kertjébe és mélyet szívott a fekete Djarumból. A sok év alatt, míg nem látta Annát, számtalan nőbe volt szerelmes, de egyik sem volt olyan intenzív szerelem,  mint ami anno kettejük között. Különös, hogy újra találkoztak. Azt mondják, az emberek nem véletlenül jelennek meg az életünkben, mi hívjuk őket. Ő pedig azóta hívta Annát, hogy a nő elhagyta őt. Ha jobban belegondolt, tudhatta volna, hogy így lesz. Gyerekkori szerelem volt az övék. Túl fiatalon találkoztak és hamar vége let. Azóta viszont felnőttek és most, hogy újra látta őt, nem akarta ismét elveszíteni. Elnyomta a cigit és visszament. A recepciós némi kenőpénz árán megadta Anna szobaszámát, ő pedig elszántan kopogott be hozzá.

Anna ajtót nyitott és mielőtt hangot adhatott volna meglepettségének, Iván megcsókolta. Ebben a csókban benne volt minden vágy, minden szenvedély, ami az évek alatt kimaradt az életéből. Finom cirógatásokkal hárította a nő erőtlen tiltakozását, miközben megszabadultak ruháiktól. Nem jutottak el az ágyig, a szőnyegen fekve adták át magukat a gyönyöröknek, míg végül kimerülten aludtak el egymás karjaiban.

Iván másnap egyedül ébredt. Anna helyén csak cetlit talált, rajta a nő címével, telefonszámával és egyetlen mondattal: Ha ezúttal komolyan gondolod…

The post Légy a szerelmed szeretője! first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

Neveltetésemből adódóan fel sem merülhetett bennem, hogy ne egy fiút vigyek haza. A szüleim már-már aggódtak, hogy 18 évesen még nincs barátom, ellenben rengeteg szép lány vesz körül, de sikerült megismerkednem valakivel és a lelkek megnyugodtak. Kivéve az enyémet. Számomra ijesztő volt a szakáll, a szőrös mellkas, az izmos karok és a férfiasnak gondolt agresszió. Tulajdonképpen nem értettem, miért kell nekem megtanulnom egy farok használatát, amikor egyáltalán nem hozott lázba. Az első szex is teljesen random módon történt és kicsit sem olyan volt, mint a rongyosra olvasott ponyvákban. Ez van, csináljuk. Egyszer csak jó lesz, nem? Nem!

A második férfihoz majdnem hozzámentem. A szex egy fokkal jobb volt, de még több szakáll, tesztoszteron feküdt le mellém esténként és én nyugtattam magam, hogy ezt várják el tőlem, ezt kell adnom. Aztán 20 évesen újra szerelmes lettem egy heteroszexuális nőbe, aki családot akart, férjet, esküvőt. Vonzódtunk egymáshoz, vitathatatlanul. Kötöttünk egy megállapodást. Csak szex, egyszer, semmi több.

Amikor ott találtam magam a lakásában, a szőnyegen feszengve, arra gondoltam, eljött az én időm. Megcsókoltam és ez a csók annyira természetes volt számomra, mint megérinteni őt mindenhol, mindenhogy. Úgy éreztem magam, mint egy vak ember, akinek visszaadták a látását. Tudtam, hogy hazatértem, hogy ez vagyok én. Semmi félénkség, semmi kétely. Magabiztosan, mintha mindig is így csináltam volna. Három napot töltöttünk az ágyban és utáltam hazamenni tőle. A vőlegényem tudott mindenről. Ő bíztatott, hogy nyugodtan tegyem meg, de ha egyszer újra lát az ember, nem akar már vakságban élni. Szerencsére elengedtük egymást és én kibontakozhattam.

Néhányan a barátnőim közül szintén megfordultak már női ölelésben, de csak egyikük tudta megfogalmazni, számára mi nem tetszett benne. „Kell a farok dinamikája!”

Leszbikusnak lenni nem csak azt jelenti, hogy nővel szeretkezik az ember. Akarni, imádni, kívánni kell azt a női testet, s nem csak egyszer, egy koktélmámoros éjszakára. Mindig. Hogy hetero nőként milyen lehet egy másik női test? Nos, furcsa, ahogy mesélték. Túl lágy, túl gömbölyű, puha és nedves. Ez pedig egy hetero nőnek nem szexi hosszú távon. Arra azonban kiváló a női testtel ilyen formában megismerkedni, hogy rendezni tudjuk a vágyainkat.

The post Leszbikusnak lenni nem csak azt jelenti, hogy nővel szeretkezik az ember… first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

– Nos… Ezt vártam, jó lett. – érkezett Gábortól a szűkszavú bírálat.

– Ajánlanál egy fiatal lakberendezőt?  – jött a nem várt kéréssel Gábor.

– A lányomat ajánlanám. Ő is az irodámban dolgozik. Igazán tehetséges. Akár már most megismerkedhetsz vele. Odaszólok, hogy várjon téged.

Gábor elegánsan parkolta le a Lexust az iroda előtt. Könnyed, magabiztos léptekkel indult el és elégedetten nyugtázta az elismerő tekinteteket. Pontosan tudta, mennyit ér a „húspiacon” és ezt nem is rejtette véka alá. Gondosan kidolgozott testén szépen feszült a farmer és a drága, olasz ing. Cipője tompa kopogása előre jelezte érkezését. Pillantása egy hófehér nadrágba bújtatott fenékre esett. Megállt és alaposan végigmérte. Fekete csizma, fehér nadrág és piros felső. Ki ez a nő? Így öltözködni?  Majdnem felnevetett, de visszafogta magát és köhintett. A nő megfordult és Gáborban elnémult a nevetés.

– Üdvözlöm, Gábor. Édesapám szólt az érkezéséről és már hozzá is láttam a tervekhez. – szólt nyugodtan Dóra és kezet nyújtott közben.

Gábor némán nézett a ragyogó kék szemekbe és tekintetével fogva tartotta őket. A nő meleg tenyere még akkor is erős kezében volt, mikor Dénes csatlakozott hozzájuk.

– Az én gyönyörű lányom! – mosolygott büszkén a férfi és egy atyai csókot nyomott a nő arcára.

– Dóra, ha jól emlékszem. – somolygott Gábor és a nő nyakának szép ívén pihent tekintete.

– Igen. Nos, az alábbi elképzeléseim lennének a berendezésekkel kapcsolatban. Tekintse meg őket és, ha sikerül választania, már ma elkezdem a beszerzésüket.

Gábor leült és megpróbált koncentrálni, de közben fél szemmel Dórát nézte. Fiatal volt és formás. Pont olyan, ahogy Gábor szerette.

– Ha nem bánja, Dóra, szeretnék csatlakozni Önhöz beszerző körútja során. Számomra fontos a kényelem, ezért szeretném először kipróbálni a bútorokat, mielőtt megveszem.

– Természetesen. Részemről indulhatunk.

Gábor kinyitotta a kocsi ajtaját, ezzel jelezve a nőnek, hogy együtt mennek. Kíváncsi volt Dóra illatára, de semmit sem érzett, mikor elhaladt előtte. Némán indultak útnak, csak a rádióból szólt halkan a jazz. Dóra egy füzetet vett elő és jegyzetelni kezdett.

– Van már elképzelése a stílusról?

– Természetesen. Pontosan tudom, mit akarok, ugyanakkor érdekelne, Ön mely stílust, színt és formákat ajánlaná nekem. Lényeges szempont, hogy tükrözze a személyiségem.

Dóra nem nézett a férfira. Szorgalmasan írt és bosszúsan ráncolta össze homlokát.

– Gábor, lehetek őszinte Önnel? – emelte váratlanul mélykék szemeit a férfira.

– Hogyne. Csak az őszinteséget fogadom el. Hallgatom.

– A minimál stílust tartom a legmegfelelőbbnek, ha Önről van szó. Szürke, acélkék, fehér, esetleg valami zöld…

Gábor hosszú percekig hallgatott, mire válaszolt.

– Kiváló. Remélem, minden gondolatomat ilyen pontosan fogja kitalálni… – nézett mélyen a nő szemébe, majd az ajkaira.

Dóra zavarba jött, mert érezte a férfi perzselő pillantását, és tudta mire gondol…

Az üzletbe érve a tulaj meleg mosollyal fogadta őket, majd kávéval kínálta a párost. Dóra évek óta jó üzletekhez segítette hozzá és most is hasonlóban bízott.

– Mivel szeretne kezdeni, Gábor?

A férfi körülnézett zsebre tett kézzel.

– Az ággyal. Válasszon nekem egy ágyat, Dóra.

A nő valamiért megborzongott. Gábor hangja erotikusan csengett a fülében… Összeszedte magát, de valahogy nem tudott tökéletesen koncentrálni. Egyszer csak megérezte a férfi illatát a háta mögül, majd az a furcsán erotikus hang közvetlenül a fülébe suttogott.

– Képzelj el egy ágyat, amin meztelenül fekszel, vonaglasz a kéjtől, a tested lángol, különösen a combjaid közt és te belemarkolsz a hófehér lepedőbe. Képzeld el azt az ágyat, amiben újra és újra részed lenne a tökéletes gyönyörben, amin izzadtan, pihegve feküdnél kielégülten. Képzeld el és válaszd ki nekem, Dóra… – suttogta Gábor és tenyerével végigsimított a nő hátán, egészen a csípőjéig.

Dóra remegő lábakkal futott ki az autóhoz. Arca égett, szíve vadul kalapált és úgy érezte, felizgult. Ahogy Gábor beszélt.

– Vigyél vissza az irodába, kérlek. Most rögtön! – förmedt rá a férfira, amikor csatlakozott hozzá.

– Megcsinálom a rám bízott munkát, de nem lehetsz jelen. Ha valami nem felel meg, jelezd és kicserélem, de nem akarom, hogy a közelemben legyél.

Megijedt a férfitól. Gyűlölte azt a típust, melyet Gábor is képviselt. Az arrogáns, magabiztos fellépést, a mindenkin átgázoló, lehengerlő modort, a minden pólusából sugárzó nárcizmust. Megijedt, mert ezt a férfit most mégis vonzónak, sőt izgatónak találta.

Olyan tűz lobogott a szemében, amilyet Gábor már jól ismert és most Dóra szemében akart látni, a szenvedély tüzét.

Szorosan magához vonta a nőt és megcsókolta. Dóra hiába ütötte a mellkasát, ő kitartóan csókolta azokat a szomjas ajkakat és amint a nő szája jobban szétnyílt, nyelve követelőzően nyomult befelé. Dóra hajába túrt és erősen tartotta a tarkóját. A nő ellenállása gyengült, míg végül megadta magát, átadva testét a vágynak. Visszacsókolt és óráknak tűnt, ahogy ott a parkoló közepén, fényes nappal egy idegen férfival élete legjobb csókját éli át. Gábor finoman megharapta az ajkát, nyelvével megérintette az ajkait és szüntelenül ostromolta. Egymáshoz simult testük és átölelte Gábor nyakát. Kívánta a férfit, akarta, hogy ott a parkolóban, mindenki szeme láttára essenek egymásnak.

– Tűnj a szemem elől! – zokogott fel Dóra és elrohant.

Gábor a hüvelykujjával lassan letörölte ajkait és Dóra távolodó alakját nézte. Megszerzi a nőt, tudta, és a legjobb, hogy Dóra fogja keresni a társaságát.

Egy héttel később már elégedetten kortyolta kávéját új lakása teraszán. Dóra végül kiváló munkát végzett. Minden egyes bútor Gábor kényelmét szolgálta, a színek pedig tökéletes árnyalattal kerültek a helyükre. Gábor kedvence a fűzöld szőnyeg lett, ami remekül illett a nappali szürkeségéhez. Élvezettel fürdött a tavasz első napsugaraiban, miközben olvasott és üzleti ügyeit intézte. Szinte várta, mikor szólal meg a csengő és nyugodt léptekkel ment ajtót nyitni. Dóra valósággal berobogott a lakásba és azonnal a lényegre tért.

– Elhoztam a számlákat és az elszámolást. Szeretném, hogy pont kerülne a közös munkánk végére.

Gábor lassan gombolta ki a nő ingét, miközben Dóra kiabált vele. A földre dobta, akárcsak a sajátját. A nadrágját is levette és végül egy szál boxerben állt a nő előtt. Dóra zihált, ugyanakkor éhes szemekkel nézte a felkínált testet.

– Én csak meg akarlak dugni úgy, ahogy még soha senki. – szólt határozott hangon Gábor, miközben a nő mögé sétált. Egyik karjával erősen átölelte derekát és megcsókolta a nyakát. Ajkai nedves nyomot hagytak a finom bőrön, csókjai útját kéjes sóhajok kísérték. Ujjai Dóra nadrágjába siklottak, majd fehérneműje alá, ahol lassú, kínzó simogatásba kezdett. Megmarkolta a nő mellét, aki erre felsikkantott és megpróbált Gáborra nézni, felkínálva ezzel ajkait, amire a férfi lecsapott. Ezúttal Dóra azonnal viszonozta a csókot és úgy érezte, elolvad a férfi ölelésében. Felnyögött, mikor magában érezte ujjait és valahol mélyen biztos volt abban, hogy Gábor megadja számára azt a gyönyört, amiről álmodni sem mert. Agya kikapcsolt és hagyta, hogy a férfi kedvére ízlelje őt. Érezte meztelen bőrén a nyitott ablakon beáramló hűvös levegőt, majd teste alatt a férfi ágyának puhaságát, ahogy ráfektette. Az erős test melegítette, miközben elveszett a csókjaiban. Gábor a feje fölé emelte kezeit és lefogta őket, míg a mellei közé fúrta fejét. Érzékien nyalogatta, harapdálta a kőkemény bimbókat, majd elengedte és szája egyre lejjebb és lejjebb okozott gyönyört. Extázisba repítette az a sok orgazmus, amire szomjazott a teste. Gábor feltérdeltette és lassan hatolt belé. Dóra fájdalmasan grimaszolt. Feszítette testét a férfi, mégis ő mozdult először. Gábor türelmesen megvárta, míg a nőt újra hatalmába keríti a kéj és határozott lökésekkel juttatta el a csúcsra újra és újra, míg végül a nő zokogott, hogy elég. Dóra magára húzta a takarót és könnyes szemmel bámult ki az ablakon. Minden annyira érzéki és csodálatos volt számára, de hogy pont ettől a férfitól kapta meg mindezt…

Gábor kikelt az ágyból, lezuhanyozott és rágyújtott a teraszon. Sokfajta nővel találkozott már, de Dóra olyan volt, mint egy szűzlány. Minden érintésére hevesen reagált és kiéhezve követelte azt, amit csak ő adhatott meg neki. Szép dolog a szerelem, de bárhogy cifrázzuk, a jó szex az alapja mindennek. Eszében sem volt beleszeretni a nőbe. Nem jelentett kihívást számára, viszont tudta, hogy könnyedén megkaphatja és ez kivételesen felizgatta. Gyönyörűnek találta és megszerezte. Ábrándozásából az ajtó csapódó hangja zökkentette ki. Dóra köszönés nélkül távozott és ő csak mosolygott.

– Visszajön! – nevetett magában és messzire pöccintette a csikket.

The post A fűzöld szőnyeg – egy legénylakás felavatása first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

– Szia, szívem, megjöttem! – mosolygott rá Josh.

– Sok a duma, cowboy, késtél! Van mentséged? – vonta kissé játékosan kérdőre a nő, miközben szorosan simult az erős férfitesthez.

Josh a lábával csapta be az ajtót, majd karjaiban a nővel a hálószoba felé vette az irányt.

– Hiányoztál…- suttogta a nő barna fürtjeibe.

– Érzem… – mosolygott kacéran a nő.

Josh keze a póló alá siklott és érdes tenyerével megmarkolta a nő mellét. Hetek óta vágyott rá, hogy érezze a nő finom, bársonyos bőrét. Ujjain a megvastagodott bőr nem sértette a nő érzékeny mellét, hanem fokozták izgalmát, amint mellének kitüremkedő bimbóját szorították. A férfi ledobta Evelynt az ágyra és fejét a nő pólója alá fúrta. Megrészegítette a nő vanília illata. Egyetlen pillanatig sem bírt várni, minden porcikája szexre vágyott. Letépte a nő bugyiját és mélyen belehatolt. Egymás szemébe néztek és a nő boldogan hagyta, hogy Josh birtokba vegye az egész testét.

Evelyn imádott szexelni ezzel az ösztönlénnyel, aki az igazi férfit testesítette meg számára. Különös vágyat jelentett neki, hogy Josh hetekig róla fantáziál, és amikor végre találkoznak, akkor őserővel teszi magáévá.  Megrészegítette az erős test, mely birtoklón falta az övét, a férfi illata és zihálása a fülében, hogy tudta, érezte, hogy a férfit a kielégülés utáni vágy hajtja minden mozdulatában.

– Mégsem tetszik a szakállad, bár a combomat édesen tudja, bizsergeti. Öregít.

Josh felnevetett és kielégülten terült el az ágyon.

– Ne aggódj, mindjárt megszabadulok tőle. Most négy napot tudok maradni. Remélem, minden percet velem tudsz tölteni!

– Szabadságot vettem ki és remélem, a lakásból sem kell kilépnünk vasárnapig.

– Hmm, szeretem, amikor felkészült vagy!- búgta mély hangon és csókolgatni kezdte a nő vállát.

A nő kissé megborzongott és meztelenül kipattant az ágyból, miközben kacéran visszanézett azokba a meleg, barna szemekbe.

Josh és Evelyn egy éve találkozgattak, amit megnehezített, hogy a férfi San Francisco-ban élt. Evelyn senkinek nem beszélt kettejük viszonyáról. Az ő világában Josht csak lenézték volna, hiszen csak egy építőmunkás volt; arról nem is beszélve, hogy ő is kemény bírálatokra számíthatott volna, ha kiderül.

A férfi sokat jelentett neki. Legfőképp lázadást és jó szexet. Mindent, amire titkon vágyott, és amit szeretett volna megélni, átélni, de nem lehetett. Nem gondolta volna, hogy a barátjával való szakítás után a legjobb, ami vele történhet az Josh, akivel a vak véletlen hozta össze egy elhagyatott kocsmába. Már nem is emlékszik rá, hogy hogyan keveredett a világvégi ivóba, de a kiskosztümjével igen kirítt a társaságból és Josh volt az, aki megmentette az érces kritikáktól. Már a pultos kötözködésénél közbelépett és egy perc alatt megváltoztatta Evelyn életét, mert azt kapta akkor és azóta is a férfitól, mikről álmodni sem mert. Bármikor felelevenítette ezeket a pillanatokat, máris elfogta a férfi iránti vágy és szinte magán érezte annak érdes tenyerét, amint bejárja meztelen a testének minden centiméterét…

Evelyn megborzongott egy pillanatra.

– Hol jársz, széplány? – kérdezte Josh

– Csak merengtem. Dekantálnád a bort, míg terítek?

– Édes… én nem értek ilyenekhez. Bontok egy sört, a kántálást pedig meghagyom a népnek.

Evelyn gyertyát gyújtott, halk zenét kapcsolt, majd leült a kanapéra és élvezettel figyelte a férfi minden mozdulatát. Josh habot tett az arcára, majd simára borotválta pont úgy, ahogyan Evelyn szerette. Tudta, hogy a nő minden mozdulatát követi és jóleső büszkeség töltötte el, hogy valaki így figyel rá. Már hónapok óta azon gondolkodott, miképpen tudna változtatni a kapcsolatukon. Az együtt töltött napok fantasztikusak volta és Evelynnel a szex is tökéletes volt, így szerette volna kicsit szorosabbra fűzni az ismeretségüket.

Josh magabiztosan lépett ki a fürdőből és nem volt kétsége a felől, hogy Evelyn milyen választ ad. A kanapéhoz sétált és karjaiban vitte be a nőt a hálóba. Minden porcikáját csókolni, simítani, birtokolni akarta. Tudta, hogy nem akarja többet elengedni, csak még jobban magához vonni, még erősebben szorítani, még inkább szeretni. Oly élvezettel habzsolta a nő testét, hogy az magába feledkezve merült el az összeolvadásba. Mintha minden egymás nélkül töltött percet be akarnának pótolni, mintha kéjjel akarnák megtölteni a szoba minden szegletét, mintha az élvezet mámorító érzetét nem mernék elengedni.

Négy napig jóformán ki sem keltek az ágyból. Josh megrészegülten állt a zuhany alá a részegítő hosszú hétvégéjük végén.

Evelyn a nappaliban pihent, amikor a férfi tisztán és illatosan visszatért hozzá.

– Arra gondoltam – kezdett bele Josh – hogy itt keresnék munkát. Két jó munkáskézre, mindenhol szükség van.

Evelyn kiszabadította magát az erős férfitest öleléséből és tanácstalanul nézett Josh-ra.

– Miért tennéd? – kérdezte.

– Talán mert szeretnék veled lenni! – bizonytalanodott el kicsit a férfi.

– Szerintem nem jó ötlet. Maradjon minden úgy, mint eddig!

Ez nem az a válasz volt, amit Josh elképzelt. Nagyon nem az volt.

– Azt hittem, jól megvagyunk. Talán tévedtem?

– Igen, jól megvagyunk, de így, ahogy most. Én nem akarok semmin sem változtatni, hiszen nem is lehetne, nem vagyunk egy súlycsoportban.

Evelyn mosolyogni próbált saját erőltetett poénján, de Josh átlátott a szavain.

– Szóval, szégyellsz, csak egy munkás vagyok.

– Josh… ez bonyolult.

– Aha.

A férfi csalódottan fordított hátat a nőnek. Ő nem érezte, hogy fontos lenne, hogy a nő ügyvéd és sokkal többet keres, mint ő. Számára ezek nem voltak fontosak. Ő szeretett volna büszke lenni az imádott nőre. Nem a gazdag ügyvédre, hanem a Nőre!

Csendesen öltözködni kezdett.

Evelyn végignézte, amint az izmos test lassan eltűnik a ruhák alatt, és ahogyan a férfi összepakol. Azt is némán figyelte, ahogy lassan becsukódik álmai férfija mögött az ajtó. Nem szóltak egyetlen szót sem. Josh várta, hogy a nő maradásra kéri, de az nem tette, így búcsú nélkül távozott.

Négy nap. Ennyi jutott számára. Se több, se kevesebb. Négy nap a mennyországban.

The post Négy nap a mennyország first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

Miközben a vad szex jeleneteket vizionáltam a cég két tulajdonosa is megérkezik, és már mondták is az eredményeket. A fülemig ugyan eljutottak szavaik, de az elmémet a szőkeség töltötte ki, akit fél szemmel még mindig néztem.  Újra nyílik az ajtó, és egy törékeny nő lép be rajta, fejét lehajtva, mappákkal a kezében. A főnökök rámordulnak a késés miatt, és remegő hangja alig hallatszott:

• Csak most készültek el a fénymásoló javításával – mentegetőzött.

A termen kacagás suhant át, és sajnálkozó tekintetek tüzében indult körbe, hogy szétossza a papírhalmot. Én újra a szöszire néztem, és láttam, ő is engem figyelt. Mikor a mappa landolt előttem egy köszönömöt azért oda böktem.
Ahogy ellépett mellőlem a kis barna, ismerős illat csapott meg. Nem tudtam hova tenni hirtelen, de kellemesen belém nyílalt a felismerés, hogy ez valami más, ez valami ismerős. Levettem a tekintetem a szőke bombázóról, hogy jobban megnézzem magamnak a titkárnőt, de nem volt ismerős, csak a nyakában lévő kendő. Akkor hirtelen beugrott minden emlékkép. Fél évvel ezelőtt, egy munkahelyi találkozó.  Ahogy meghívom egy italra a bárban, ő pedig felhív magához. Ugyanaz az illat, ugyanaz a csipkekendő, ugyanaz a haj, csak most feltűzve. A bor íze az ajkán, mikor az ajtóban hevesen megcsókolt, a teste, ahogy hozzám dörgölőzött és érzem, ahogy az éjszaka emléke vágyamat egyre jobban felé irányítja. A nadrágom feszülni kezd, és már csak a titkárnőt figyeltem. Mikor az ajtóhoz lépett, rám pillantott, és már nem az a törékeny, félénk nőt láttam, aki pár pillanattal korábban a terembe lépett, hanem azt a vad, heves vágyaktól hajtott asszonyt, akit többször is magamévá tehettem néhány hónapja egy vad éjszakán. Ahogy visszatekintett rám egy elégedett mosoly jelent meg az arcán, mely biztos voltam benne, csak nekem szól. A torkom összeszorult, hogy nyelni is képtelen voltam.
Az ülés azonban folytatódott tovább, de már csak annak az éjszakának a kéjre tudtam figyelni. Még jobban meglazítottam a nyakkendőm, és ez a mozdulat még több emlékképet hozott a szemem elé. Ahogy vadul vetkőztettük egymást. Magán hagyta a fehérneműjét, engem pedig meztelenül ültetett le a fotelbe.

• Benne vagy egy kis játékban?- kérdezte buján.

Beleegyezően bólintottam, ő pedig a csipkekendője után nyúlt, hogy bekösse a szemem. Elismerően sóhajtottam, miközben átöleltem a derekát és magamhoz húztam, úgy csókoltam tovább. Én már készen álltam, de ő még játszani akart. Elhúzódott tőlem és sétálgatott a szobában. A következő pillanatban a hátam mögött volt és megkötözte a kezeimet. Frusztráló és egyben izgató volt a helyzet. Éreztem, ahogy vágyam fokozódik, de nem tehettem semmit, ő irányított. Hátrahajtotta a fejem és vadul csókolt, miközben mellének vonalát magamon éreztem. Megkerülte a fotelt és az ölembe ült, hozzám dörgölte magát, mint egy jobb sztriptízes egy privát partin. A farkam lüktetett, már majd szétrobbant, behatolni vágyott, de a csipke nem engedte. A melleit elhúzta a szám előtt és én mohón kaptam utánuk. Hogy éreztessem vágyam hőfokát – ha a látszat nem lenne elégséges – a fokaim közzé szorítottam kemény mellbimbóját és megharaptam, majd engedve a szorításon, kissé megszívtam. Jól végzett munkám eredményeképpen hangosan felnyögött, megrázkódott a teste és még erősebben nyomta magát az ölembe. Majd hirtelen kiszabadította mellét a számból és felállt, otthagyott. Próbáltam kirántani a kezeim, hogy végre magamra húzhassam, hogy átvegyem az irányítást, de túl ügyesen kötött meg.

• Ne légy türelmetlen nagyfiú, csak most jön a java! – suttogta távolról, de én szinte az arcomon éreztem a leheletét.

Felém térdelt a fotelben, és csókolni kezdett. Édes volt az íze, mint meleg nyári estéken az érett epernek. Még mindig próbáltam szabadulni, szerettem volna a kezembe venni az irányítást, de nem engedte. Mennél jobban szabadulni akartam, annál erősebbre húzta a kezemen a kötést. Újra epret éreztem a számban, de ez most más volt; selymesebb, lágyabb, mint mikor nyári zápor frissít fel mindent. A lányságával engem is megtört. Miközben feladtam az irányításért való harcot, férfiasságom – ha még lehetséges – még keményebb lett, így szinte megváltás volt, hogy beléhatolhattam. A nyári eső nedvessége árasztotta el őt is és némi mosoly játszott a szám szélében, mert elégedett voltam, hogy így is ilyen izgalomba tudtam hozni. Hangosan kacagott miközben kioldotta a kezemen lévő csomót. Letéptem a szememről a csipkekendőt,egy mozdulattal betakartam a szemét, majd teljes gőzre kapcsoltam. A kacagásból hangos nyögés lett, ahogy odanyúltam ahol a testünk összeért, és erős lökéseim közben ujjam a csiklóját dörzsölte. A kezem a számhoz emeltem, és ugyanazt az ízt éreztem, azt az édes eperszemet.  Szinte megbabonázva fokoztam a tempót, míg bele nem feszültem az élvezetbe.

A taps szakított ki gondolataimból. Főnökeim a beszámoló végéhez értek és körülöttem mindenki felállt, elindult kifelé, mert szünet jött. Fészkelődtem a székemen egy kicsit, de nadrágom teltsége nem engedte, hogy felálljak az asztaltól. Amint biztonságosnak éreztem a helyzetet, én is elindultam kifelé. Az ajtóban láttam, hogy a kis titkárnő éppen a konyhába siet. Muszáj volt utána mennem. Remegett a testem, de még a hangom is, amikor hátulról hozzá simultam és a fülébe súgtam:

• Meghívhatlak ma este egy italra?

Az ő testén is remegés futott át a hangomra, és megfordult. Ugyanaz a buja tűz égett a szemeiben, mint azon az éjszakán.

• Azt hittem a szőke után fogsz indulni – szólt incselkedően, majd ismét elfordult.

Mellé léptem, és újra éreztem az illatát, annak a vad éjszakának az ízével együtt. Már tudtam, hogy a parfüm, a csipkekendő, mind csak nekem szólt, annak az éjszakának az emlékeimbe idézésére.

The post Egy csipkekendő, egy illat…egy vad éjszaka emléke first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

Tény, hogy „nálunk” nincs probléma azzal, hogy nem áll fel, viszont nem vagyunk csodabogarak sem, így teljesen hétköznapi dolgok zavarhatják meg az együttléteket. Igen, néha tényleg fáj a fejünk, fáradtak vagyunk, vagy épp a menzesz miatt nem jön a vágy. Személy szerint megtapasztaltam már, miként görcsöl vagy zsibbad el a karom, roppannak ki az ujjaim vagy fájdul meg a nyelvem, mert bizony egy intenzív használat után, csak úgy, mint egy edzésnél, vannak jóleső tünetek.

Úgy vélem, mikor két ember szeretkezik, időt kell hagyni egymásnak az élvezetekre. Korábban, mikor férfi partnerrel osztottam meg a mindennapokat, bár nem hangzott el, de érezhető volt a sürgetése arra, hogy kielégüljek. Nyomás alatt pedig nem megy. Természetesen, minden önuralom, szinkron és odafigyelés kérdése a partnerek közt, ezért sem jelenthetem ki, hogy nővel jobb a szex vagy könnyebb elélvezni.

Szinte minden barátom, ismerősöm feltette már a kérdést: nálatok ki a fiú és ki a lány? Úgy vélem, ha két azonos nemű ember van együtt, akkor ők pontosan amiatt vannak egymással, mert nincs szükségük a másik nemre, nem vonzódnak hozzá. Ennek alapján tehát a kérdés számomra értelmezhetetlen, de igyekszem mindig udvarias választ adni rá. Azonos nemű kapcsolatokban aktív és passzív fél van. Aktív, aki a dominánsabb szerepet tölti be és számára a kielégülést a partnere gyönyöre hozza meg, passzív, aki szereti a másik fél „uralkodását” magán, a kényelmes gyönyört. Míg a (meleg) férfi ismerőseim körében azt vettem észre, hogy az aktív vagy passzív szexuális viselkedés állandó, tehát szex közben nem cserélnek szerepet, addig mi nők, egy aktus közben annyiszor váltunk, ahányszor jól esik. Ha akarjuk. Probléma akkor áll fenn, ha mindkét fél aktív vagy passzív. Amennyiben jól működik a partnerek közti kommunikáció, mindkét fél engedni fog azért, hogy vágyai teljesüljenek és partnere is megkapja, amit akar.

The post Leszbikus nők szexuális problémái, avagy Mi van, ha nem áll fel…? first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

– Jól hangzik. Hat körül érkezem, ha Önnek is megfelel, főnök.

A nő lágyan elmosolyodott és intett kedves beosztottjának, mikor elváltak útjaik.

Mindig is kedvelte Tamást. Illedelmes, udvarias, kissé zárkózott ifjúnak ismerte meg, aki imádta a munkáját és szabadidejében a könyveket bújta. Jól fésült rövid, fekete hajú, kíváncsi kék szemű, kissé sápadt bőrű, magas, erős testű 20 éves ifjú volt, aki rendszerint egyszerű farmert és pólót viselt. Olyan tiszta lelkesedés csillogott még a szemében, mely a nőből már régen eltűnt.

A nő mindig szeretettel gondolt rá és talán némi vággyal is, már a munkába állása első napjától. Kimondottan örült, mikor kiderült, hogy egy utcában laknak a fiúval. Szerette áthívni magához, amikor is késő éjszakáig beszélgettek. Ő maga a harmincas évei elején járt. Csinos nő volt, szőke hajjal és csillogó kék szemekkel.

Tamás pontosan érkezett, mint mindig. A nő kitöltötte a teákat és ajtót nyitott.

– Jó estét, főnök! – volt valami kis cinkosság abban, ahogy mindig főnöközte, de a tisztelet is érezhető volt.

A nő majdnem elájult a látványtól. Egy férfi állt előtte szélfútta hajjal, csábító parfümillattal, érzéki mosollyal a száján. A sötétkék farmer felett fekete zakót viselt V nyakú, fehér pólóval, ami az izmos testére simult.

– Tamás?! Jaj nekem… Megváltoztál!

– De ezért ugye beenged, főnök…?

A fiúból lett férfi búgó, mély hangon beszélt.

– Per…persze! Gyere csak be.

Tamásból áradt a magabiztosság és a szex utáni vágy, annak ígérete. Részegítő volt már a közelében lenni is.

– Nagyon csinos ma is, főnök. Reméltem, hogy ma is tűsarkút fog viselni.

Tekintete égette a nő testét, ahogy lassan végigmérte.

– Te is igazán elegáns vagy… – némi zavar érződött a nő hangjában.

– Teát? Gyorsan az asztal felé sietett és próbált úrrá lenni kézremegésén.

Ő a beosztottam és olyan fiatal – siklottak át már ezredjére is a gondolatain.

– Javasolhatnék inkább egy pohár bort, főnök?

A nő megborzongott attól a kéjtől, ahogy az ifjú kimondta az utolsó szót. Tamás rutinosan mozgott a lakásban, két poharat vett elő, majd könnyedén kibontotta a bort és töltött. A nő kezébe adta az egyik poharat és sokat sejtetően nézett a szemébe.

– Az orosz romantikára! – mosolygott és koccintottak.

A bor finom édes íze jól esett a nőnek és sikerült megtalálnia gondolatait.

– Tehát kitaláltad, mit szeretnék mutatni?

– Nem volt nehéz főnök, mivel az asztalon hagyta a könyvet. – válaszolt Tamás mosolyogva.

– Szólìts nyugodtan a keresztnevemen.

– Így izgalmasabb… – suttogta és közelebb lépett a nőhöz.

A nő dermedten állt. Megbénította Tamás mély, erotikus hangja, a közelsége, a pillantása. A férfi közelebb hajolt és ajka szenvedélyes csókban forrt össze a puha női ajakkal, miközben szorosan magához vonta. Érezte a nő remegését, az ész és a vágy küzdelmét; érezte vérének lüktetését, miközben a nyakát csókolta; és érezte tétova érintését a tarkóján, a testén. Erős keze lassan húzta fel a finom anyagot a szétnyílni vágyó combokon és az asztalra ültette. Zakója a földön landolt, amit a póló követett és hagyta, hogy a nő végigsimítson a mellkasán. Hanyatt fektette az asztalon és combjai közé fúrta fejét. Csókolta, szívta a vékony anyagot, majd félrehúzta és hosszú percekre beletemetkezett. A nő nyögése visszhangzott a lakásban. Felhúzta magához és megcsókolta. A férfi lassan hatolt belé, kiélvezve a nő döbbenetét, ahogy kitölti és feszíti őt, majd határozott mozdulatokkal újra és újra megmártózott a nedves forróságban. Hol testük találkozását, hol a nő félig lehunyt szemeit figyelte zihálva. Aztán elhúzódott és megfordította a nő kecses testét.

– Nyújtsa előre a kezeit és olvasson fel nekem a könyvből! – hallatszott Tamás határozott kérése.

A nő megtette és szinte extázisban olvasott, miközben Tamás vad rohamot diktálva mozgott mögötte. Reszketett az átélt gyönyöröktől, s mikor már úgy érezte, nem bírja tovább, a férfi követte őt. Az erős test ráborult az övére és ő édesnek érezte magán a férfi súlyát. Percekig feküdtek így, majd Tamás felállt és őt is felhúzta magához. Szorosan ölelte a nőt és beszívta az illatát.

– Azt hiszem, megszerettem az orosz romantikát! –mondta Tamás pajkosan, miközben megsimogatta a nő arcát.

The post Puskin az asztalon first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

Ismereteim alapján valóban sok leszbikus külseje, viselkedése, öltözködése árulkodó, s magam is részben ezt a tábort erősítem. Ugyanakkor ott vannak az igazi nőies nők, akik láttán úgy érezzük magunkat, mint a fagyi nyáron. Smink, haj, ruha, vibráló nőiesség. Tökéletes. Mit nézünk meg először? Természetesen a külsőt. Szem, dekoltázs, szem, dekoltázs, szem, szem, ha azt akarjuk, hogy legyen esélyünk megszólítani… Aztán tovább megyünk és megtetszik a hangja, a lágy mozdulatai, a csacsogása és ekkor már világos a kép: szépnek tartjuk.

Megvannak a magunk ideáljai is, csakúgy, mint mindenkinek. Számomra a szép nőnek lehengerlő a kisugárzása, formás a teste, tehát van csípője, melle, feneke, csinos, intelligens a tekintete és hosszú a haja. Természetesen megvan a preferált hajszín is. (Rettentő érzéki tud lenni, amikor egy nő finoman félrevonja a haját és csupaszon ott marad az a csodás ív a nyaka és a válla között… )Azonban a külső szépség mellett nagyon fontos a belső, mivel két nő lelke mélyebben találkozik. Igen, alapvetően egy esztétikus megjelenés indítja el bennünk is, hogy az adott személy csinos, de a lélek szépsége sem elhanyagolható.

Én sosem tartottam szép nőnek magam, annak ellenére sem, hogy a partnerem annak lát. Gyerekkorom óta megvolt az öltözködési stílusom, amin a mai napig nem változtattam, tehát mindig nadrágban, pólóban/ingben és sportcipőben járok. Ez viszont hatalmas problémát okozott, mikor férfival éltem együtt. Addigra megnövesztettem ugyan a hajam, de unalmasnak tartotta a copfot, kibontva nem szerettem hordani és inkább tűntünk két meleg pasinak, mint hetero párnak. Ő akkor drasztikus módon próbált változtatni a külsőmön, többnyire a beleegyezésem nélkül. Azt gondoltam, a mélypont akkor jött el, amikor egyik éjjel vörösre festette a hajam, de a másnap sokkal több borzalmat tartogatott… Emlékszem, zöld pulóvert kellett viselnem, ami rámsimult, hozzá feszülős farmert és ha még nem éreztem volna teljesen megsemmisítettnek magam, a sminkkel, amit ő kent fel rám és, ami egy vörös rúzsból és zöld szemkihúzóból állt, totálisan megsemmisített. Undorodtam magamtól, amiért hagytam ezt. Talán maga az összeállítás nem hangzik rosszul, de azt, aki vagyok, akinek és aminek éreztem magam előtte, sikeresen megölte. Még az sem nyugtatott meg, hogy akkor szépnek látott.

Úgy vélem, női szemmel is hasonlóan fogalmazzuk meg a szépséget, mint a férfiak, de talán másként értékeljük. Én sokkal jobban megbecsülöm a kedvesem szépségét, mint egykor az exem az enyémet, s azt tapasztalom a környezetemben is, hogy hasonlóan viszonyulnak egymáshoz a leszbikus párok.

The post A szépség MÁSKÉNT- női szemmel first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

Mellé bújtam és cirógatni kezdtem. Először csak az arcát, majd a karját, a melleit, a hasát. Érzékien siklottak puha bőrén az ujjaim.  Megkívántam, és birtokba akartam venni minden porcikáját. Nem is hallottam a vágytól, hogy be nem áll a szája, az este látott filmről csacsog. Egyetlen gondolat járta át elmémet, hogy csókolni akartam mindenhol. Megízlelni a bőrét, a vállába harapni, beletemetkezni a testébe.

Felnevetett.

– Tudod, hogy csiklandós vagyok! Mindenhol! – nézett rám pajkos mosollyal.

Határozottabban kezdtem simogattam, miközben ő a hátán feküdt és finoman az ajkaiba harapott és a plafont fürkészte.

Megcsókoltam. A nyelvünk nem érintkezett, hiába igyekeztem, így egyre vadabbul haraptam a száját. Próbáltam uralni, de valahogy mégis az Ő akarata kerekedett felül.

Próbáltam megfordítani, de nem engedelmeskedett a teste. Egy pillanatra eltoltam, hogy jobban értsem, mire vágyik.

Találkozott a pillantásunk, majd megcsókolt. Szenvedélyesen, birtoklón, s bennem feltámadt a remény, hogy végre sínen vagyok, most már az enyém lesz!

Ám minél lelkesebben közeledtem, ő egyre hűvösebb lett és miközben ujjaival a hátamon dobolt, egy pillanat alatt elillant a vágyam.

– Untatlak? – néztem dühösen a szemeibe.

– Nem! – hallottam határozott válaszát, miközben egyre jobban elhúzódott tőlem.

– Mit akarsz?   – szegeztem neki a kérdést, kissé talán dühösebben, mint szerettem volna.

– Csak dugj meg! – érkezett határozott válasza.

Idegenen csengett a hangja, de illett hozzá. Jéghidegen nézett rám, szinte kifejezéstelen arccal. Éreztem, megint Ő hajt uralma alá. Nem, nem fogom megengedni – döntöttem el abban a pillanatban és erővel megfordítottam a testét. Lábait terpeszbe toltam és határozottan combjai közzé siklottam. Megemeltem a csípőjét, miközben illatos haját hátrahúztam. Nyaka kecsesen hajlott hátra és illatával elbódított.

Keményen, haragból szerettem volna magamévá tenni, de erőszakos kérése finom bájjá szelídült kezeim között, de nem hagytam magam. Erős, határozott mozdulataim szinte törékeny madárrá változtatták, ahogyan ringott teste, hullámoztak mellei előttem. Erős voltam, de illata, vonalai, bája uralmuk alá hajtottak és már csak arra figyeltem, hogy jó legyen neki. És jó volt. Jól érezte magát. Hallottam, szaggatott légzésén, éreztem teste feszülésén és láttam szeme csillogásán…

The post Uralkodni vágyom rajtad first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

Leveszem a zakómat és gondosan összehajtva teszem a kanapé szélére. Járkálok. Kattanás és nyílik az ajtó. Huncut mosollyal az ajkán lép be. A fekete koktélruha jó választás volt. Dekoltázsa mágnesként vonzotta a tekintetem, de tudtam, a szemébe kell néznem. Azokba a csábító, kéjt ígérő szemekbe. Felém jött. Cipője sarka kopogott a márványon. Elkaptam a derekát, magamhoz vontam keményen és kiéhezve csókoltam ajkait. Szenvedélyesen túrt a hajamba, miközben nyelve az enyémhez ért.

A fenekébe markoltam. A nyelvembe harapott. Zihálva néztünk farkas szemet, miközben letépte az ingem. A mellkasomba vájta körmeit. A kanapé támlájának döntöttem, felhúztam a ruháját és mögé térdelve temettem arcom a nedves csipkébe. Finoman játszottam vele a vékony anyagon keresztül, majd lassan felálltam és teljesen elmerültem benne. Ujjai elfehéredtek a szorítástól, de állta a lökéseimet és én nem kíméltem.

Fénylett a nadrágom tőle és megbabonázva figyeltem, amint újra és újra elmerülök benne. Erősen markoltam a fenekét uralkodva magamon, hogy még csak ő kapjon gyönyört, s mikor megtörtént, felkaptam a még remegő testet és a hálószoba széles ágyára fektettem. Olyan hosszú percekig csókoltam, mintha órák teltek volna el. Ruháink szétdobálva hevertek a földön, mi pedig tobzódtunk a gyönyörben. Gátlástalanul, mindent akarva faltuk egymást.

Hajnalodott már, mikor az utolsó nyögések is elhaltak a szobában. Némán öltöztünk fel, s távozáskor egy halk „minden jót”mondtunk egymásnak. Különös, miként tud két ismeretlen között ilyen vágy kialakulni. Még a nevét sem tudom, pedig kétség kívül a legjobb éjszakát töltöttem vele.

Láttam, amint taxiba szállt és azonnal telefonálni kezdett. Jól ismertem azt a mosolyt, ami megjelent az arcán, miközben beszélt. Az anyák mosolyognak így, mikor meghallják a gyermekük hangját. Nem figyeltem, hordott-e gyűrűt. Nem is számít igazán. Kívántuk egymást, már az első pillanattól fogva, amint beléptünk a liftbe. Nem számítottam rá, hogy megszólít. „Le akarok feküdni magával.” Ez a mondat visszhangzott a fejemben, mikor megmondtam az időpontot és a szobaszámot. Érdekes, mit ki nem hoz az emberekből egy kis összezártság…

The post A várakozás pillanata first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

Az ajkába harapva nézett kihívóan a szemeimbe, s én közelebb húzódva simogattam az arcát. Végighúztam a hüvelykujjam az ajkain, válaszul először finoman megnyalta, majd ráharapott. Tekintete eközben mélyen fúródott az enyémbe. Magamhoz húztam és megcsókoltam. Forró, szenvedélyes játék kezdődött kettőnk között. Hosszú, szinte végtelennek tűnő percekig csókoltuk egymást. Az ajkába haraptam, válaszul eltűrte hosszú haját nyakának szép ívéről, s én szomjaztam az illatát, bőrének ízét.

Apró, érzéki csókokkal, simogatásokkal halmoztam el. A fülébe súgtam, mennyire kívánom, mennyire gyönyörű… Ajka mohón tapadt az enyémre, mikor az ölembe ült. A fenekébe markoltam, simogattam, öleltem. Egyetlen ügyes mozdulattal szabadította ki melleit a ruha alól, s én imádtam közéjük fúrni a fejem, markolni, nyalni, harapni őket… Türelmetlenül gombolta ki az ingem. Felállt rólam, s mint akik nem tudnak egymás teste nélkül élni, ölelkezve botorkáltunk a háló felé.

Az ágyra löktem, s fekve folytattuk tovább a vetkőzést. Gyors mozdulatokkal hámoztam ki a ruháiból, s egyszer csak ott feküdt előttem a maga teljes tökéletességében. Pucéran, buján, kéjtől csillogó szemekkel, merészen felvont szemöldökkel, s én felöltözve csodáltam őt. Mozdulatlanul figyeltem minden apró mocorgását, ahogy elkezdte végigsimítani a testét. Egyik kezével a mellébe markolt, hogy aztán megnyalja a keményen meredő bimbót, míg a másikkal lassan haladt combjai találkozása közé. Megbabonázva néztem, miként izgatja magát. „Tudom, hogy ezt szereted.”- hallatszott valahonnét messziről a hangja. Igen, szeretem. Elképesztően izgató és megtisztelő egy ilyen pillanat.

Átveszem az irányítást tőle, mikor ujjaim megérintik. Pontosan tudom, mitől élvezne el néhány pillanat alatt, de most nem ennek van itt az ideje. Combjai közé fekszem, s finoman nyalni kezdem. Teste összerándul az első érintésektől, felsóhajt, majd teljesen átadja magát nekem. Határozott, ugyanakkor finom mozdulatokkal kényeztetem. Hüvelye kissé szorít, mikor két ujjal hatolok belé. Nem mozdulok. A nyelvem kitartóan ostromolja, de az ujjaim mozdulatlanul maradnak benne.

Néha azt érzem, szétroppantja őket, mikor elélvez. Megragadja a fejem és a hajamba markolva nyög fel. Hol csak a nyelvem, hol csak az ujjaim sodorják újabb és újabb orgazmusok felé, hol egyszerre mind a kettő. Szám fénylik a nedvétől, mikor megcsókolom. Mellé fekszem. Egyik karom a feje alatt a kényelmét, míg a másik a gyönyörét szolgálja. A számba nyög a heves rohamtól és lihegve suttogja „Dugj meg keményen…!” Minden erőmet összeszedve teljesítem kívánságát. Érzem, amint az ingem izzadtan tapad a hátamra, testem megfeszül, karom görcstől ég.

Szinte beleremegnek az ablakok a gyönyörébe, de nem hagyom abba… Ameddig erőtlenül meg nem fogja a kezem, keményen dugom, ahogy kérte. Teste még remeg, mikor hagyom megpihenni egy kicsit, ezért utasítom, hogy forduljon hasra. Tettetett vonakodással teszi meg, én pedig elhelyezkedek a combja mellett. Csiklója még lüktet a vágytól, ezért kissé szétnyitom a lábait és alig észrevehető mozdulatokkal, erősebben nyomva szorítom neki az ujjam. Hogy tudományosan mit csinálok? Fogalmam sincs, de azt tudom, hogy hosszú percekig élvez így teljes önkívületben, s ez nekem elég.

Kimerülten bújunk végül egymás karjaiba. Simogatom, csodálom a testét, míg álomba nem szenderül.

The post Ragyogó mosoly az őszi napsugarakban first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

– Örülök, hogy újra eljöttél! Hiányoztál már.

A kissé őszbe hajló férfi fáradt arcán halvány mosoly, ideges tekintetében némi fény gyúlt a szavak hallatán. Kissé behúzta a hasát, miközben a nő felé sétált. Minden lépésével egyre biztosabb lett.

– Vodka-szóda. Ahogy szereted.

A férfi egyetlen mozdulattal felhajtotta az italt.

A nő körülfonta az érkezőt, és mint egy doromboló kiscica bújt a férfi mellkasára. Végigsimogatta kissé már borostás arcát, mely finoman bizsergette ujjait. Az állánál lassan visszafordultak ujjai és nem engedte el a férfi tekintetét. A férfi élvezte a borzongató finom érintést, de egy pillanatra kibontakozott a nő karjaiból.

– Tölts még egyet!

A férfi megfordult és az ablakhoz lépett. Kinézett az esti kert fáira és vett egy mély levegőt. Nem fordult meg, mintha a kerthez beszélne.

– A lányom lediplomázott a hétvégén. Külföldre megy. Azt mondja, az kifizetődőbb manapság. Okos lány, rám ütött. Remélem, boldogul az életben. Jobban, mint az anyja meg én. Sok pénz az egyetem. Nagyon sok. Évek óta nyaralni sem voltunk a nejemmel. Mondjuk, időnk sem lett volna. Hitel van a házon, kell a pénz. Minden fillérnek meg van a helye.

A férfit szorító feszültség oldódni kezdett, ahogyan az ital egyre lentebb ért, és ahogyan a kert meghallgatta. Leült az ágyra.

– Jut eszembe, húszezer, ugye?

A nő válasz nélkül elvette a pénzt és a férfi mögött térdelve masszírozni és simogatni kezdte a vállait.

– Tudod, csak a szopást kérem.

A nő engedelmesen elé térdelt és gyors mozdulatokkal hámozta ki a férfi farkát. Nagy rutinja volt benne, hogyan kell pillanatok alatt bekeményíteni, de hiába volt minden igyekezete, csak félkeményre sikerült a művelet. A férfi úszott a verejtékben és erősen koncentrált. Tudta, hogy már csak néhány perc és kimegy majd a fürdőbe, beveszi a pirulát és úgy tér vissza, mint egy bika – úgy maximum tizenöt percig. Aztán gyorsan vége és fásultan öltözni kezd. Mindig így csinálták…

Egy vérbeli prostituált ezt nem hagyhatta. Mikor a férfi visszajött, széttett lábakkal térdelt az ágyon, felkínálva magát és új élményt szerezve vendégének. A férfi megbabonázva nézte, simogatta, ízlelgette az új helyzetet.

– A feleségem sosem engedte… Azt mondta, túl megalázó.

– Itt a nagy lehetőség. Csináld így. Megérdemled, hogy megkapd, ami jár.

A férfi kissé esetlenül térdelt mögé, néhány percig izgatta magát, míg végül lassan beléhatolt. Heves rohammal próbálkozott, de folyton kicsúszott. A nő színlelt élvezettel bíztatta. Segített neki, odahelyezte a hímtagot, ahol annak lennie kellett. Rászorított, együtt mozgott vele, sikoltozott, ahogy az elvárható szerinte; hogy a férfinak jó legyen.

Egy örökkévalóságnak tűnő negyed óra után a férfi elélvezett. Hangosan, szinte üvöltve. Mintha egy őrjöngő medve hallatta volna a hangját. Egy-két gyors levegővétel után, megpaskolta a nő fenekét és elégedett, talán kissé gúnyos, a ki ha én nem érzés vigyorával látott hozzá a felöltözéshez.

– Csodálatos voltál. Egy igazi csődör!- biztatta a nő szenvtelenül.

A férfi csak vigyorgott, levakarhatatlan, büszke vonásokkal, aztán még kétezret dobott az ágyra.

– Megérdemled.

A nő nem mozdult, csak a számára csábos tekintettel nézte a férfit.

– Remélem, hamarosan újra meglátogatsz.

– Számíthatsz rám! – azzal kilépett az ajtón, és visszahúzta az addig a zsebében pihenő karika gyűrűjét. Elsimította őszülő, ritkuló haját és elindult haza, a feleségéhez.

The post Mennyit ér az illúzió? first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

– Jó ég! Halkabban.

A férfi próbált nem figyelni a megjegyzésre és magához ölelte.

– Édesem,éjszaka elképzeltelek,ahogy az  asztalra döntelek… – súgta a fülébe.

– Felejtsd el. Mindjárt felébred a kicsi és meg kell etetnem.

– Valami nagy is épp felébredt és ő is kérne reggelit… – próbálkozott tovább.

– Nincs kedvem, ne haragudj. – azzal magához vette a tápszert és besietett a gyerekszobába.

A férfi csalódottan és dühösen nézett felesége után. Bezzeg a gyerek születése előtt… Bármikor és bárhol egymásnak tudtak esni. Szenvedélyes kapcsolatukat még a barátaik is irigyelték. Fél éve azonban szinte semmi idejük egymásra. A felesége megváltozott és mikor próbált vele beszélni, mindig fontosabb volt, hogy ránézzen a gyerekükre. Megalázónak érezte a zuhany alatti önkielégítést, amire néhány hónapja kényszerült rá. Pedig ő türelmes volt. Minden reggel elmondta a nőnek, mennyire gyönyörű és még mindig szereti, de felesége egyszerűen hallani sem akart arról, hogy házastársként viselkedjenek az ágyban. Vagy ezt jelentené házasnak lenni…?

A munkahelyén próbált valami újdonságot kitalálni, hogy hazaérvén kettesben lehessenek végre. Dadát fogadott és üzent a feleségének, hogy este vacsorázni mennek, kettesben.

– Szia Szivem! Lezuhanyozok és már indulhatunk is! – mosolygott a nőre.

– Nincs kedvem menni, ne haragudj. Fáradt vagyok és jön a gyerek foga.

– A dada majd megnyugtatja. Kérlek! Olyan régen voltunk már együtt… Kettesben.

– Tudom, de most a gyermekünk az első. Amúgy sincs ruhám, amit felvehetnék és szüksége van rám.

– Ahogy nekem is…

– Hamarosan túl leszünk rajta. Akkor majd bepótoljuk.

A nő egy halvány csókott adott férjének és a gyerek felsírt.

A férfi csüggedten ült a kanapéra, elővette telefonját és dühösen nézegette a telefonkönyvét.

The post Vágytalanság first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.