Sokféle függőséggel küzdenek manapság embertársaink.
Sokféle függőséggel küzdenek manapság embertársaink. Alkohol, drogok, cigaretta, internet, pornó, vásárlás és még sorolhatnák a sort, melyben ott van a kapcsolatfüggőség is. Vajon kik ők és mit jelent, takar a kapcsolatfüggőség? Miért ragadnak benne akkor is egy párkapcsolatban, amikor az már egyáltalán nem működik?
Majd javul a kapcsolatunk, még így is jobb, mint egyedül, csak akkor lépek tovább, ha találok valakit, olyan nehéz ismerkedni… ilyen és ehhez hasonló mondatokkal magyarázzák a rossz kapcsolatban való beragadásukat a kapcsolatfüggők. Ők azok, akik nem a szerelmük, a társuk mellett akarnak maradni, hanem nem akarnak egyedül lenni, így a legvégsőkig benne maradnak a meglévő kapcsolatukban. Még akkor is ragaszkodnak hozzá, amikor már eltűnt a szerelem, az intimitás a kapcsolatból, akkor is, ha a másik már nincs is benne a kapcsolatban, csupán valami (pl. egy közös otthon) összeköti őket. A hétköznapi ember vaknak nevezi őket, olyan embernek, aki nem látja, nem akarja látni, hogy beragadt egy helyzetbe, egy kapcsolatba, mely már régóta nem működik. Nem azokról a kapcsolatokról van itt szó, melyeket meg szeretnének menteni a benne lévők, mert szeretik egymást, csak valami krízis érkezett az életükbe, melyet szeretnének, de nem tudnak megoldani. A kapcsolatfüggők képesek olyan kapcsolatba is beragadni, mely sohasem működött, melynek sosem volt alapja, amire építeni lehetne, mely kölcsönös szeretetet és boldogságot adhat. A kapcsolatfüggők nem a társukhoz, hanem a kapcsolatban levéshez ragaszkodnak. Sokszor látunk olyanra is példát, hogy a kapcsolatfüggő a végsőkig megalázkodik, önmagából is kifordul, bármit elnéz, csak nem kelljen egyedül lennie. Sokszor még akkor sem veszi észre az egyértelműt, amikor már hárman fekszenek az ágyban. Örök tagadásban él. Ám, ha meg is látják a probléma szikráit, akkor sem látnak le az ok és okozat szintjéig, csupán a másik hibáinak kiélesítéséig.
A kapcsolati függőségben élők ahhoz, hogy változtatni tudjanak függőségükön, szembe kell nézniük önmagukkal. Az egyik legnagyobb problémájuk, hogy nem tudnak, nem szeretnek egyedül, magukban, magukkal lenni. Bizonytalanok. Nem érzik elég jónak, értékesnek, szerethetőnek, döntőképesnek, felelősnek magukat ahhoz, hogy a kapcsolatuk nélkül is meglegyenek.
Amennyiben úgy döntenének, hogy felszámolnak függőségükkel és a kapcsolatukkal, akkor szembe kellene nézniük önmagukkal, döntéseik súlyával és azok következményeivel. Nem lesz már ott a társ, akit hibáztathatnának, akire át tudnák tolni a miérteket, a felelősséget. Számukra az első és legfontosabb lépés, hogy megéljék őket el lehet fogadni, ők kedvelhetőek, szerethetőek, a magukban töltött idő is lehet értékes és az életük akkor is teljes lehet, ha nincsenek kapcsolatban. Először önmagukat kell megismerni. Meg kell találniuk, hogy miben jók, mit szeretnek és tisztelnek önmagukban, mi teszi boldoggá őket, mi az, ami nyugalmat hoz, mi az, ami a feltöltődést adhatja. Meg kell tapasztalniuk, hogy hogyan kell megküzdeni a feladatokkal, a konfliktusokkal. Fel kell nőniük, annak minden nehézségével és szépségével. Vannak olyan szerencsések, akik mellett kitart a társuk és mellettük válhatnak felelős partnerré, felnőtté és egy szinte új kapcsolatot indíthatnak el; ám nem ez a jellemző, mert a legtöbb kapcsolatfüggő csak az utolsó utáni pillanatban veszi észre, érti meg a függőségét.
Aki képes foglalkozni önmagával és ki tud lépni a párkapcsolati függőségből, az formálhatja személyiségét, megerősítheti önbizalmát és amikor már jól érzi magát önmagával, akkor sokszor a társ is „bekopogtat” az életébe és egy teljesen más minőségű kapcsolatot létesíthet.
