Könnyű lenne rávágni, hogy természetesen a húszas éveik elején valamikor, hiszen ilyenkor még gondtalanabb az élet: a bulizás, az első szerelmek és a kalandok közegében igazán élvezetes a testiség.
Könnyű lenne rávágni, hogy természetesen a húszas éveik elején valamikor, hiszen ilyenkor még gondtalanabb az élet: a bulizás, az első szerelmek és a kalandok közegében igazán élvezetes a testiség. Ilyenkor még kevesen gondolnak a családalapításra, a felnőttkor nehézségeire. Élvezik, hogy szinte mindent megtehetnek a szexben éppen úgy, mint az életük egyéb területein. Nos, egy, az Independent által bemutatott új kutatás szerint ez nem éppen így van!
A felmérés eredménye az lett, hogy a 36 évesnél idősebb nők számára a legjobb és legbeteljesítőbb élmény a szex! 2600 nőt kérdeztek meg a szexuális életükről, és arról, hogy mennyire is élvezik a szexet. A válaszok elemzésekor három korcsoportba sorolták a nőket: 23 év alattiakra, 23 és 35 év közöttiekre és 36 évesnél idősebbekre.
A felmérés szerint a 36 éves és az idősebb nők érzik magukat a legvonzóbbnak és legmagabiztosabbnak a testük megjelenésével kapcsolatban.
Ez egyrészt egy örömteli hír, hogy ilyen korra már a nők többsége kiépít magában egyfajta magabiztosságot, tudja, hogy mitől vonzó nő ő, jobban kibékül magával. A másik oldalról azonban nem ilyen szép a kép, ugyanis azt sugallja, hogy a fiatal felnőtt nők, akiknek még igazán feszes a testük, szépségük csúcsán lehetnének, sokkal kevésbé elégedettebbek önmagukkal, és a szex élményével is. Míg a 36 éves és idősebb nők 80%-a érzi magát szexinek, addig ez a szám a fiatalabbak körében csupán 40%. A 36 év feletti nők 86%-a nyilatkozott úgy, hogy négy héten belül volt része nagyszerű szexélményben, miközben a fiatalabbaknak mindössze 56%-a jelezte vissza ugyanezt.
Vajon mi állhat mindennek a hátterében? Egyrészt a nők saját magukról alkotott képe. Milyennek látják magukat és hogyan hat rájuk ez a kép. Fiatalabb korban a véleményalkotás sokszor mozog a szélsőségeket súroló mezőben. Valami vagy jó vagy nem, vagy szép vagy nem. Az elfogadást, megbékélést, pozitívum-keresést sokan még nem ismerik, nem használják az életükben és ez természetesen kihatással van a saját magukról alkotott képre is. Csúnya vagyok, mert van rajtam 5-10 kg felesleg. Nem vagyok vonzó, mert a mellem nem elég nagy. Nem vagyok elég szexi, mert a lábaim rövidek. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal, véleményekkel teszik torzzá saját önképüket, melyre aztán rátehet egy lapáttal, amikor szülés után átalakul a testük. A nem megfelelő szülői, vagy partneri hozzáállás is kialakíthatja, fokozhatja ezt a fajta negatív énképet. Azonban a média, a modellvilág által diktál szépségideálok sem a megfelelő irányba viszik el a nők testükkel való megbékélését. Azt sugallják, hogy csak a testi tökéletesség számít minden körülmények között.
A másik ok a nem megfelelő szexualitásban keresendő. A mai, pornón nevelkedett fiatalok nem tudják sok esetben, hogy mi az a petting, mi az előjáték és sok esetben a fel a szoknyát, le a bugyit elvet követik, mely csak ritkán hoz kielégítő, nagyszerű szexuális élményt a nőknek. Ezzel szemben egy középkorú nő már jobban tisztában van a testi adottságaival és azzal, hogy senki sem hibátlan. Tudja, hogy a modelleknek is lehet narancsbőrük, hogy a színésznőket is sokáig sminkelik a tökéletes bőrért és a csontsovány test nem mindig az egészséges nőt jelképezi. A másik oldala pedig, hogy már járatosabb a szexben és tudja, hogy mitől is lesz az jó és szeretnék azt megélni és átélni, valamint élvezni. Mindebben segítheti, ha már egy tartós párkapcsolata van, amelyben ismerik egymás testi adottságait, vágyait és azt, hogy mi adhat élvezetet és kielégülést. A kutatások és a tapasztalat is azt mutatja, hogy egy jó párkapcsolatban egy összeszokott pár szexualitása kielégítőbb lehet, mint egy ismeretlen partnerrel való együttlét.
Minden életszakasznak és ezen belül a szexualitásnak is megvan a szerepe, a szépsége. Fiatalon szinte minden lehetséges, vonzó, kipróbálni való, míg az élet előrehaladtával a tudás, a megismerés egyensúlyt és kiforrottságat hozhat. Így vagyunk magunkkal és az önképünkkel is. Annak is fejlődnie, alakulnia kell, hogy a végletek között megtalálhassuk az arany középutat, így aztán nincs azzal gond, ha valaki keres, kutat és olykor elégedetlen az egészséges határokon belül.
