Nőnek lenni hivatás – írja Márai Sándor Füveskönyvében; de vajon milyen ez a hivatás a mai korban? Még most is csatába mennek a férfiak az imádott nőért, akit tisztelnek és szeretnek?
Nőnek lenni hivatás – írja Márai Sándor Füveskönyvében; de vajon milyen ez a hivatás a mai korban? Még most is csatába mennek a férfiak az imádott nőért, akit tisztelnek és szeretnek?
Kerek a feneke, feszes a melle? Rendben tartja a háztartást és szépen neveli a gyerekeket? Egy vadmacska az ágyban? Olyan mintha egy divatlap oldaláról lépett volna le? Jó a humora és a társaságban mindenki szereti? Sportos, miközben a körömcipőt is mintha ráöltötték volna? Isteni pörköltet főz és még dobostortát is tud sütni? Tudja, mikor kell hallgatni, vagy éppen simogatni? Okos, de nem tud többet a férfinál és sosem okoskodik?
Kinek-kinek más és más dolog fontos a nőben, más szempontok alapján áll össze benne az ideálisról alkotott kép. Van, akinek a külső számít, más a belső értéket tartja többre, de olyan is akad, aki a nőies kisugárzás vagy éppen a szexuális teljesítmény alapján keresi az álomnőt és választ partnert. Ám az igazi nagy elvárásokat nem is a férfiak támasztják a nőkkel szemben, hanem maga a szebbik nem.
A szinte megmagyarázhatatlan vonzalom mellett nagyon sok minden befolyásolja a férfiak ízlésvilágát. Egyvalamiben azonban biztosak lehetünk, szeretik, ha az, amit látnak, akit látnak, az megmozgatja őket. Az erősebbik nemnek igen is nagyon fontos a vizualitás.
Míg néhány évszázaddal ezelőtt a telt idomokat tartották szépnek, mely a termékenység mellett a gazdagságot is hirdette, addig a karcsú derék korában még olyan is akadt, aki várandósan is fűzőt hordott, csak hogy a látvány szép legyen. Ma is nagyrészt a kor divata dönt arról, hogy milyennek is kell lennie az ideális nőnek. Az a divat, mely ránk ömlik a médiából, az internetről, a nyugati világból és a saját társadalmi közegünkből. Ebből az ezernyi virtuális ingerből aztán formálódik az állandó befolyásolásra vágyó közízlés, mely ólomnyi súlyként nehezedik sok nőre, akik meg akarnak felelni a hatalmas elvárás-halmaznak. Vannak szerencsére olyanok, akik egyszerűen fütyülnek minderre és divatot teremtenek azzal, hogy szembemennek a divattal; aztán vannak, akiket ezek az elvárások csak gondolati szinten aggasztanak; de sok nő ezt mindennapi, gyötrő valóságként éli meg a munkahelyén, otthon, de pihenés és szórakozás közben is.
Ugyan már hölgyeim! Komolyan fel kell ébredni a szeretett férfi előtt, hogy megfésülködjenek és kisminkeljék magukat, hogy reggel is makulátlannak lássa önöket, csak azért mert a bugyuta amerikai vígjátékokban így csinálják? Csak azért nem kell kés alá feküdni, mert a mai közízlés nagyobb mellekért, vagy kisebb orrért kiállt.
Bárki lehet szép, ideális nő, aki elfogadja adottságait és úgy szereti magát, amilyen és ezt mutatja a világ felé. Amint magabiztos, sugárzó személyiségével lép ki reggel az ágyból, máris a legideálisabb nő lesz valakinek, annak a férfinak, aki úgy szereti, ahogy van. A külsejével, a tudásával, a konyhaművészetével, a csacsogásaival és a kócos tincseivel együtt. Természetesen mindenki hozza ki a legjobbat, legtöbbet adottságaiból, de ne érezze senki sem úgy, hogy nem elég jó, vagy kevés a társa mellett. Lehet, hogy nem is Önnek kell változnia, hanem csak az ideális férfit kell megtalálnia.
Szerencsére, ahogy a nők ezerfélék, úgy a férfiak ízlése sem egységes, így mindenki számára más és másmilyen az ideális nő. Mindenkinek lehet hibája és a legtökéletesebbnek tűnő nő is lehet magányos. Mégis mi nők örökké tetszeni szeretnénk és versenyre szállni mindenkivel, mely küzdelemben csak a győzelmet ismerjük. A férfiaknak pedig álljék itt Oscar Wilde tanácsa: „A nők olyan lények, akiket szeretni kell, nem megérteni”.
