Kitől jó, ha a segítség érkezik párkapcsolati probléma esetén?

Régen könnyű volt eligazodni a kitől kérjünk segítséget kérdésben, hiszen a lelki vezetők, a jogászok és az orvosok voltak a családok legfőbb bizalmasai.

Régen könnyű volt eligazodni a kitől kérjünk segítséget kérdésben, hiszen a lelki vezetők, a jogászok és az orvosok voltak a családok legfőbb bizalmasai. Bár azt lehetett tudni, hogy kitől lehet tanácsot kérni, de a kapott segítség nem biztos, hogy a legmegfelelőbb volt, hiszen az egyházi emberek jelentős részének nem volt túl sok tapasztalata a családokat érintő, vagy párkapcsolati kérdésekben, a jogászok a törvények adta lehetőséget ismerték, az orvosok pedig realistán, a gyógyítás oldaláról közelítettek.

A tanult emberek mellett a rokonok voltak azok, akik segítettek krízishelyzetekben és ez még sok családban ma is így van. Természetesen nagyon jó, ha egy család összetart, ha támogatják egymást, de nem biztos, hogy egy krízisben Ők tudják a legjobb tanácsokat adni és ennek az oka nagyon egyszerű. A rokonság érzelmi bevonódottsága és elfogultsága az, mely nem engedi, hogy a tanácsot adó többféle szemszögből, távolról tekintsen a problémára. Ennek hiányában azonban a krízishelyzet megoldása nem biztos, hogy megfelelően alakul.

Gondoljunk csak egy párkapcsolati konfliktusra, például egy viszonyra, melyben a hűtlen nő a szülei segítségét kéri. A bevont szülők, még ha erkölcsileg el is ítélik lányuk tettét, a legtöbben kiállnának mellette, támogatnák és elfogultan a lányuk érdekeit szem előtt tartva adnának tanácsot a hogyan tovább kérdésben. Hasonló helyzet áll elő akkor is, ha egy családi barátot, távolabbi rokont, ismerőst kérünk meg, hogy segítsen egy-egy kérdés megválaszolásában. Sajnos, ezen „segítők” esetében sincs objektivitásról szó.

A nagy veszély abban rejlik, hogy a tanácsot adó a saját élményvilágából nyújt segítséget és a legtöbbször nincs háttér tudás, csupán a saját vagy az általa látottak élettapasztalata alapján ad útmutatást. A szubjektív szemlélet veszélyei még inkább fokozódnak, ha egy olyan barát/ barátnő tanácsát kérjük, aki ráadásul domináns és szinte átveszi az irányítást és majd „megold mindent”.

A tanácsadó sincs könnyű helyzetben, hiszen érzelmileg kapcsolódik a segítséget kérőhöz, vagy valamely családtagjához, így hiába próbál elfogulatlanul dönteni, nem tud független személyként részese lenni a tanácsadási folyamatnak. Ennél nehezebb helyzetben már csak az a tanácsot adó van, akit egy olyan pár, vagy család kér fel egy krízis megoldásában véleményformálásra, ahol mindkét félhez, a család több tagjához is kapcsolódik.

Ilyenkor lojális próbál maradni mindenki felé, vagy elfogultabb lesz az egyik fél irányába és bűntudatot érez a másik fél miatt, így ahelyett, hogy a probléma megoldója lenne, saját magát is egy krízisbe sodorja, hiszen már azzal is túl nagy terhet tesznek rá, hogy tőle várják a megoldást, őt használják villámhárítónak. Mindezek ellenére a legtöbben még mindig nem egy független emberhez fordulnak, aki elfogulatlanul, megfelelő szakmai tudás birtokában igyekszik segítséget nyújtani, hiszen a problémákkal küzdők csupán 1%-a keres fel segítő szakmában dolgozó szakembert, pedig általa közösen találhatnák meg a krízisek megoldását és kevesebb lehetne a válás, a kiüresedett párkapcsolat, az elhidegülés, a viszony és a boldogtalanság.

A kitől kérjünk segítséget kérdés másik problematikája a megfelelő szakember kiválasztása. Sajnos sok olyan tanácsadóra lelhetünk, aki nem rendelkezik megfelelő tudással, vagy nem ismeri megfelelően a kompetenciahatárait. A jó szakember kiválasztása kulcsfontosságú a sikeres terápiás, tanácsadói munkához.

Bár sokan azt gondolják, hogy felesleges szakemberhez fordulni egy-egy krízishelyzetben, hiszen egy terápia, tanácsadás idő, energia és pénzráfordítást igényel, és sokszor egy baráti, családi beszélgetés is jó eredménnyel járhat. Ám akinek már volt része szakember által vezetett sikeres terápiában, az tudja, hogy a jó időben érkező segítség kapcsolatokat menthet meg, családokat tarthat egyben, kiegyensúlyozottabb élethez vezethet.