A női lét sokszor olyan érzetet ad, mintha több életnyi esemény és tennivaló lenne belegyömöszölve egyetlen életbe.
A női lét sokszor olyan érzetet ad, mintha több életnyi esemény és tennivaló lenne belegyömöszölve egyetlen életbe. Egyszerre vagyunk szeretők, társak, tanulók, anyák, házvezetőnők, pszichológusok, barátok és gyermekek – és mindemellett nem kis teljesítményeket mutatunk fel a munka sokszor kemény világában. Hogyan vesznek ki belőlünk szerepeink, vagy hogyan nyomja el egyik a másikat a női életút során?
A női szerepek különbözőképp és különböző mértékben vannak jelen mindenkinél. Van, aki mindegyiket megéli, míg vannak, akiknél kimaradnak szerepek; és az is különböző, hogy ki melyik szerepet veszi könnyedén, és melyiket nehezebben.
A női életút során van egy tipikus ív, amit bejárunk szerepeink erdejében. Ahogy cseperedünk, általában egyre több szerepet veszünk fel, és ahogy idősödünk, úgy általában újra csökken ezek száma. Amikor megszületünk, akkor az egyetlen szerepünk az, hogy gyermekek vagyunk; majd néhány éves korban megjelenik a barátság, és kicsit később tanulókká is válunk. Teljesen egyéni, hogy kinek mikor köszönt be az első szerelem az életébe – ami szintén egy újabb megélni való szerepet hoz magával. A szerepek száma tovább nő az életkorral együtt, és így leszünk kollégák és anyák is. Általában a 25-50 éves kor az, amikor a legtöbb szerepet éli meg egy nő. És talán nem véletlen, hogy sokan nagyon leterheltnek is érzik magukat ilyenkor. A gyereknevelés, az emberi kapcsolatok ápolása, a munka és a háztartás mellett sokszor még az idős szülők ápolása is bejön a képbe. Ahogy idősödünk, úgy legtöbbször a szerepeink lazulni kezdenek. A gyerekek kirepülnek, így – habár mindig anyák maradunk – kevesebb energiánkat emészti fel a gyereknevelés, és a munka világa is a háttérbe szorulhat. Szerepeink minőségét és mennyiségét külső és belső körülmények is befolyásolják. Például azokban a családokban, ahol sok testvér él, vagy éppen a szülők nem állnak a helyzet magaslatán, a lányok nagyon korán belekóstolnak az anyai minőségbe, kisebb testvéreik nevelésében segítve. Van, aki egy családi vállalkozás miatt csöppen bele a szokásosnál hamarabb a munka világába. Emellett belső késztetéseink is befolyásolják szerepeinket. Vannak, akik nem éreznek késztetést a gyerekvállalásra, míg mások csakis főállású anyaként tudják elképzelni életüket.
A kor és a társadalom, amiben élünk, szintén befolyásoló tényező. Ma már a nők egyedül is képesek megállni a lábukon, így nincsenek mindenáron rákényszerítve arra, hogy a klasszikus családmodellt valósítsák meg. Így ma tudatosan is lehet úgy dönteni, hogy valaki nem kívánja megélni az anya és a társ szerepköreit. Ugyanakkor sokan vannak, akik a gazdasági körülmények miatt nem mernek gyermeket vállalni, holott egyébként szeretnének. Ugyanezen ok miatt sok 30, vagy akár 40 éves óriáscsemete is van, akik nem repülnek ki a fészekből, élvezik a mamahotelt, ebben az esetben pedig az idősödő szülőnek nyúlik hosszúra az anyasággal járó feladatkör megélése.
Akárhogy is, ahogy az életben minden, szerepeink is állandó változásban vannak. Egy részük alakulását mi magunk befolyásolhatjuk; míg vannak olyan szerepek, amelyeket „készen kapunk”.
