5 tipp, hogy hogyan feleljünk meg a női szerepeknek!

2016. 03. 07 Pongyola

A női létforma szép, de nem éppen egyszerű. Annyi területen kell helytállni, hogy szinte felsorolni is nehéz. Egymás után jönnek a feladatok, helyzetek a karrier és az emberi kapcsolatok világában, és mindig reagálni, cselekedni kell a sokféle ingerre. Honnan jön a sok energia, amivel mi, nők képesek vagyunk ennyi területen helyt állni? És mit lehet tenni, ha úgy érezzük, hogy ez már túl sok, és nehéz mindenhol jól teljesíteni?

5 tipp, hogy hogyan feleljünk meg a női szerepeknek!

Minden nő a saját bőrén érzi, hogy mik is azok a szerepek, amiket nap, mint nap megélünk, és mekkora az általuk ránk nehezedő nyomás. A legtöbb nő dolgozik, ahol mindig összeszedettnek, harcra késznek kell lennie, és miután hazamegy, akkor ott várja egy társ, aki mellett a nő, a szerető szerepét éli, és ha vannak gyermekek, akkor anyaként is helyt kell állni és a csemeték körüli teendőkkel foglalkozni, miközben igyekszünk példát mutatni.

Sokunkban veszett el egy logisztikus, aki megszervezi a család mindennapjait, koordinálja a gyerekeket, miközben szakácsnő, házvezetőnő, dolgozó nő, gyermek, akik próbáljuk csökkenteni az idős szülők terheit és egy olyan nő, aki szeret szép és fitt lenni és néha kiventilálni a barátnőkkel az élet kérdéseit. E mellett legyünk még pszichológusok, akik vígasztalnak, támogatnak, ápolónők, akik segítenek a társaknak, gyerekeknek, szülőknek, ha erre van szükség, szervezők, managerek, akik mindig tudják, mit hol és hogyan kell elintézni és még sorolhatnánk, hiszen a sor szinte végtelen. Mindezek után, mellett jó esetben marad még időnk önmagunkra, hogy saját kedvteléseinkkel és a lelkünkkel is foglalkozzunk kicsit.

Valószínűleg a szerepek nagyobb része minden nő életében jelen van. Hogyan lehet bírni ezt a sokféle feladatot, és mit tegyünk, ha úgy érezzük, fogytán az erőnk? Néhány tipp, amik persze nem tesznek csodát, de érdemes lehet elgondolkozni rajtuk:

1. Ne legyünk maximalisták!

Könnyű persze mondani, hogy ne legyünk maximalisták, de egyszerűen nem lehet ennyi féle életterületen tökéleteset alkotni; és jó esetben senki más sem várja el ezt tőlünk, csak mi magunk. Inkább szaladjon kicsit a lakás, vagy kérjünk segítséget a takarításban, főzésben, minthogy hullafáradtak és rosszkedvűek legyünk szeretteink körében.

2. Ha nem muszáj, ne kényszerítsük bele magunkat szerepekbe!

Vannak szerepek, amelyeket nem mi választunk, hanem az élet természetes részeként érkeznek, de akadnak olyanok is, melyeket nem szükséges magunkra vennünk. Érdemes néha számot vetnünk életünkkel, hogy mi az, amit le tudnánk lenni, vagy ami túl nagy hangsúlyt kap és esetlen egy kis odafigyeléssel csökkenthető lenne az adott szerep adta kötelesség. Lehet, hogy nem kell a gyerekeket 10 féle külön órára hordani, hanem meg kell keresni azt a lehetőséget, mely által komplexen kapja 1-2 foglalkozáson ugyanazt a fejlesztést, élményt a csemete.

Meg lehet rendelni néha a vacsorát és nem kell nekünk állni mindig a konyhában és néha a társunk is ki tudja teregetni a frissen mosott ruhákat és lehet, hogy a nagymama még örül is, ha néha ő gondoskodhat a gyerekekről.

3. Legyenek támogató emberi kapcsolataink!

Fontos, hogy legyenek körülöttünk olyan emberek, akikkel a legbensőbb titkainkat is meg tudjuk osztani, és akik a nehezebb helyzetek idején is támogatnak, biztatnak, és főleg bíznak bennünk. Nem kell sok, elég, ha egy-két ilyen ember van az életünkben. Van, amiben segíthet a párunk, másban egy családtag, vagy egy barát, de a lelki töltekezésben egy terapeutát is választhatunk magunk mellé.

 4. Figyeljünk az egyensúlyra!

Ha úgy érezzük, hogy valamelyik szerepünk nagyon sok energiát emészt fel, akkor gondoljuk át, hogy tudunk-e változtatni rajta! Például ha az idős szülőkről való gondoskodás teljesen leköt és a fizikális terhek mellett lelkileg is nagyon megvisel, akkor érdemes lehet segítséget kérnünk. Ilyen az is, amikor a párunkkal nincs már meg az intimitás és a kellő odafigyelés, és egyre nagyobb köztünk a távolság, akkor próbáljunk javítani a kapcsolaton – ha a másik fél is nyitott erre, hiszen az életünk egy nagyon fontos tartópillére inoghat meg.

Ám, ha valamelyik szerep feltölt, akkor arra érdemes több figyelmet szentelni, így ha például nekünk fontos minden este megbeszélni társunkkal a napi történéseket, vagy a szüleink, barátaink véleményét kikérni egy adott kérdésben, akkor erre szánjunk időt. Fontos tudnunk, hogy szerepeink többsége alakítható, és egy részük teljesen meg is változtatható. Próbáljuk mindig úgy alakítani, hogy meglegyen az egyensúly!

5. Mindig szánjunk időt a feltöltődésre!

Sokszor úgy tűnik, hogy kedvteléseinkre és saját magunkra már 1-2 órát se tudunk kiszorítani, mert ezt néha luxusnak érezzük a többi „fontos” teendő mellett! Érdemes ezt mégis átgondolni és megpróbálni ezekre is időt szakítani, hogy megtapasztalhassuk, a magunkra fordított idő rengeteget lendít előre a mindennapokon. Ízlés dolga, hogy ki mitől töltődik fel: egy kis kirándulás, koncert, lovaglás, barátnői csevej, torna, relaxáció vagy éppen egy izgalmas könyv olvasása jelenti a töltekezést. A magunkra fordított percek, órák nem elvesztegetett idő, hanem fontos eleme a női szerepek megtartásának, erősítésének, hogy ne érezzük magunkat kifacsart, mindenben elvesző „gyengébbik nemnek”.

4.8 56

Érdekes volt az írás? Ossza meg!


Kapcsolódó cikkek

Szerző:

Portálunkat diplomás szakemberek szerkesztik, akik ismeretterjesztő, felvilágosító írásaikkal segítik Önt megismerkedni a szexualitás mélységével. Emellett segítünk minden hozzánk fordulónak párkapcsolati és szexuális problémái megoldásában. Ismerje meg szakértőinket

Hozzászólások

4 250

A weboldal használatával jóváhagyod a cookie-k használatát a cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close