Egy lekésett vonat, egy trombita, a hozzá tartozó zenész és egy éjszaka New Yorkban.
Egy lekésett vonat, egy trombita, a hozzá tartozó zenész és egy éjszaka New Yorkban. Brooke az áruló, hűtlen férje miatt menekül az élete elől, míg Nick a 7 éve nem látott szerelmével nem akar találkozni. Így találkoznak ők a pályaudvaron. A nő ellopott táskája (benne pénze és iratai) indítja el őket közösen az éjszakába egy kalandra, ahogyan Nick mondja, és legalább amíg megpróbálják visszaszerezni a táskát, vagy valahogy pénzhez jutni, hogy Brooke hazajuthasson Bostonba, addig sem kell saját életének gyötrelmeivel szembenéznie.
A filmtörténetben sok olyan alkotás született már, mely a véletlen találkozásokról, az együtt töltött órákról és az ez idő alatt kialakult romantikus vonzalomról, valamint az elszakadásról szólnak. Abban sincs túl sok új, hogy mindehhez helyszínül New Yorkot választja a rendező, Chris Evans, hiszen a város már otthont adott sok hasonló történetnek. A háttér tehát nem új és a kaland kibontakozása sem túl mozgalmas, így a nyughatatlan lelkeknek, akik az akcióban gazdag mozgóképekért vannak oda, semmiképpen sem ajánlom. Azoknak azonban, akik szeretik látni, hogyan bontakozik ki két ismeretlen, érzelmileg sérült ember kapcsolata, hogyan mutatnak meg egyre többet magukból, azoknak mindenképpen szép perceket adhat a film, melyben egy lovagias férfi megmenti a nőt.
Nick arra áldozza éjszakáját, kevéske pénzét, és baráti kapcsolatait hogy visszaszerezze a nő táskáját, majd ezen terve sikertelensége után – amit megkoronáz egy nagy orrba vágás – valahogy eljuttassa Brooke-ot Bostonba, hogy a nő megmenthesse a házasságát. Mindezért még azt is vállalja, hogy elmegy az addig elkerülni vágyott esküvőre, ahol viszontlátja régi szerelmét. Brooke közben ott van mellette és hagyja, hogy megmentsék, hogy Nick hőssé váljon mellette. Mindeközben lassan meglátják sorsuk, elveszettségük hasonlóságát, és megérzik, hogy társak lehetnének. Mindezek ellenére csupán egyetlen csók csattan el életük legrosszabb és egyben a legszebb éjszakáján. Reggel Nick kikíséri a nőt az állomásra, és megköszöni, hogy megmutatta neki Brooke, hogy tud mást is szeretni, volt kedvesén kívül. Egy utolsó csók és elválnak találkozásuk helyszínén, a pályaudvaron és a nő hazaindul.
A romantikus happy and-re vágyó nézőnek talán csalódás a film végkifejlete, hiszen két, egymáshoz illő, elkeseredett ifjú csupán egyetlen éjszakájának utazásába nyerhetünk betekintést, mely után várnánk, hogy egymás karjaiba borulnak, és együtt maradnak, ám nem így zárja a történetet a rendező. Láthatjuk, hogy mély vonzalom ébred bennük a másik iránt, ám ennek beteljesülését, a folytatást a készítő a néző fantáziájára bízza. Vajon Brooke kibékül a férjével, vagy megkeresi majd Nicket és vele marad? Ez az életüket megváltoztató találkozás csupán egyetlen éjszakáról szólt? A válaszok nyitva maradnak.
A szerelem útján egy romantikus film, mely megmutatja, milyen sokat jelenthet valaki életében egy véletlen találkozás, néhány együtt töltött óra, egy addig ismeretlen segítő szándéka. A film talán nem úgy végződik, mint várnánk, de éppen ez adja a katarzist a nézőknek. A film nézői elsősorban nők lesznek, de talán a mellettük ülő férfiakban is elindít néhány gondolatot az elköteleződésről és talán megpendít néhány érzelmet.
