Az életben az a legnagyszerűbb, hogy tele van második eséllyel - hangzik az örök bölcsesség Jotól, a Menedék főszereplőjének, Katie-nek barátnőjétől.
Az életben az a legnagyszerűbb, hogy tele van második eséllyel – hangzik az örök bölcsesség Jotól, a Menedék főszereplőjének, Katie-nek barátnőjétől. Jo mint egy jó vezető végigkíséri Katie-t az új élet felé vezető útján, melyen megtapasztalja a bizalom, a szeretet és a szerelem erejét.
Rendező: Lasse Hallström
író: Nicholas Sparks
Forgatókönyvíró: Dana Stevens
Szereplők: Julianne Hough, Alex Wheatley, Josh Duhamel, Cobie Smulders
A Menedék a romantikus filmek kedvelőinek jó választás egy borongós téli délutánra vagy estére, hogy egy kis észak-karolinai napfénnyel melengessék szívüket. Bár a film nem sok meglepetést tartogat és a történetnek szinte minden mozzanata előre borítékolható, mégis sokan szeretik az olyan történeteket, ahol a jók győzedelmeskednek.
A film thriller hangulatú kezdése, a nő féleme, a menekülés, a véres kés, valami titkot sejtetnek, mely csak lassan bontakozik ki a film előrehaladtával. A film drámai vonala ebben szinte ki is merül, mert Alex veszteségét nem érzékeltetik az alkotók oly sötétre, így teljes egészében a romantikára összpontosíthatunk.
Katie menekülve Bostonból egy Atlantába tartó buszra száll fel, majd az egyik megállónál megtetszik neki a kisvárosi hangulat és a nyugodt hely kínálta menedékben reménykedve munkát vállal, házat bérel és kinyitja a szívét Alex előtt, aki a helyi kisboltot vezeti. Esélyt kap egy új életre, éppen úgy, mint Alex, aki özvegy, és két kicsi gyermekével próbálja egyben tartani a családot.
A két szerelmes előtt szinte nincs is akadály, csak a Katie múltjában lévő sötét foltok árnyékolhatják be a kapcsolatukat, ám mire mindenre fény derül, ők már olyan szerelembe esnek, mely átsegít minden nehézségen. A bontakozó kapcsolatban nincsenek ellenlábasok, sőt mindenki segíti Katie-t és Alexet, leginkább az élet nagy bölcseleteit elénk rakó Jo, akinek karaktere számomra szimpatikusabb lett volna a végső fordulat nélkül, mellyel csak a drámai hatást kívánták fokozni az alkotót.
A film cselekménybonyolításában nem sok újat tapasztalhatunk, de a szép fényképezés, a szerethető karakterek, a nem rossz színészi játék, a romantikus klisék – melyekben olyan jó sokszor hinni – egy megható filmet tesznek elénk, mely akár még könnyeket is csalhat a szemekbe.