Négy pár, egy hétvégi ház, két nap és három éjszaka és némi intervenció, közbelépés, beavatkozás.
Négy pár, egy hétvégi ház, két nap és három éjszaka és némi intervenció, közbelépés, beavatkozás. leginkább így lehetne összefoglalni A parterápia című film tartalmát. Megjegyzem, a cím nagyon rossz és félrevezető, jobb lett volna az eredeti címet lefordítani, vagy a film tartamának ismeretében előállni egy jobban passzoló megnevezéssel. Itt nem lesz párterápia, a barátok közbelépéséről van szó, mely inkább egyfajta csengő, figyelmeztető, hogy nem szabad tovább homokba dugott fejjel élni.
Tehát, összejön a 30-as éveikben járó négy pár. Annie, az esküvőjét már négyszer elhalasztó, alkoholproblémákkal küzdő lány és a megbízható Matt. Jessie, aki bírja a fiatalabb lányokat és a partnernője Sarah, akik bár egy párt alkotnak már több éve, de nem élnek együtt. Lola egy 22 éves diáklány, aki a párját elveszítő Jack mellé szegődik és utazgat vele a világban. Ők azok, akik eldöntik, hogy házassági-elsősegélyt nyújtanak Peternek, aki 20 éve barátjuk és a feleségének Rubynak, aki nem utolsó sorban Jessie testvére. Ezt az elsősegélyt ők a pár válás felé vezető útjában az elindításnak szánják egy intervencióval. Úgy látják, hogy a pár mérgezi egymás életét és hiába a 3 gyerek, nekik úgy jó, ha elválnak egymástól. A közbeavatkozás azonban nem megy egyik percről a másikra és míg a kis csapat azt tervezgeti, hogy mely mód és melyik időpont lenne a legideálisabb a baráti beavatkozásra, addig a néző előtt kirajzolódik a többi pár kapcsolatának mibenléte is. Annie alkoholproblémája mellett félelme a házasságtól és a gyerekvállalástól, melyeket Matt söpör a szőnyeg alá. Jessie függetlensége mögé bújtatott elköteleződéstől való félelme, melyet Sarah olyan jó tolerál. Jack menekülése a múlt elől, melyre éppen jó ír, búfelejtő a fiatal Lola, aki bár mindenkiben némi ellenérzést vált ki, hol a ruháival, hol a korával, hol a sodródásával, hol pedig a nem éppen helyénvaló csókjával, ám Ő lesz az, akinek a krízisben lévő Ruby köszönheti a fordulatot. A rengeteg feszült pillanatot tartogató hétvége nem úgy alakul, ahogyan Annie eltervezte, mert Peter és Ruby nem várt, de teljesen természetes reakciója mindenkiben elindít némi felismerést. Peter ahelyett, hogy meghallgatná barátai jótanácsát a párkapcsolatával kapcsolatosan, szamon kéri rajtuk, hogy milyen alapon osztogatnának neki tanácsot, inkább nézzen mindenki magába és a saját problémáival foglalkozzon. Kirohanásában benne vannak saját indulatai is, ám ablakot nyitnak a többiek kríziseire, melyekkel eddig nem foglalkoztak, vagy nem akartak foglalkozni. Egy biztos ez után a hétvége után máshonnan folytatódnak a kapcsolatok.
A film műfaját tekintve inkább a dráma kategóriába fér bele, de mindenesetre gondolatindító, hogy mennyi ideig lehet a látszat szintjén mozogni, anélkül, hogy szembe fordulnánk a problémáinkkal. Sok amerikai filmben láthatunk intervenciót, mely nem tudom, hogy valóban ilyen elterjedt-e az amerikai kultúrában, hogy valóban segítenek-e ilyen módon a barátok, a családtagok, mindenesetre jó figyelemfelhívó módszer, hogy itt az ideje kiemelni a fejeket a homokból, ám ez még nem párterápia, csupán az első lépés lehet az e felé vezető úton.