Álmok otthona (2011) amerikai film

Van, hogy az agyunk megvéd minket.

Van, hogy az agyunk megvéd minket. Megvéd, mert túl sok, túl fájdalmas, túl nehéz dolgokkal kellene szembenéznünk, melyek nem, vagy csak nehezen viselhetőek el. Valami ilyesmiről szól az Álmok otthona film, mely egy boldog család otthonába enged betekinteni, ahol azonban megfagy a levegő és valami borzalom kezd kibontakozni. Múlt és jelen, valóság és elképzelt élet teljesen összecsúszik, ahogyan a főszereplő egyre inkább szétcsúszik, mert elméjéből mégis előbukkannak az emlékek.

Egy író új otthonába költözik kicsi családjával, egy vidéki kisvárosba, az erdő szélére. Tél van, esik a hó. Benn meleg, szeretetteli az új otthon, kacarászó játékos kislányokkal és egy szerető feleséggel, aki rendezgeti a családi fészket, ám kinn, mintha valaki figyelné a családot…

Bár lehet sok negatívummal is illetni a filmet, hogy nem elég fordulatos, hogy túlzottan kiszámítható, hogy a nagyszerű színészek itt nem igazán tettek ki magukért és még sorolhatnám, de azt hiszem, akinek volt már igazán a szívéig, a lelkéig, a csontjáig hatoló, húsba vájó veszteségélménye, melytől szíve szerint menekülne, mellyel kapcsolatosan úgy érzi, hogy jobba lenne visszamenni a múltba, amikor még minden rendben volt; vagy elfeledni, annak nagyon is tetszeni fog a film, mert ez arról szól, hogy a veszteségekkel nem könnyű szembe nézni, főleg, ha a hozzánk legközelebb állókról van szó. Jim Sheridan filmje az idillből, a szeretettből, a biztonságból csap át valami végtelenül nyomasztó és fájdalmas világba, ahol jól végigkövethetjük a főhős, akit Daniel Craig játszik érzelmi viharát. A félelmet, a felismerést, annak minden kétségével és a szembenézést az igazsággal, annak minden felemelő és fájdalmas mozzanatával. Ha ilyén szemmel nézem a filmet akkor talán egyetlen dolgot tudok negatívumként felhozni, mégpedig azt, hogy ha már ilyen a téma és ilyen jó színészgárdát sikerült találni hozzá, akkor miért nem mertek mélyebbre menni. Mélyíteni mindazt az érzelmi világot, melyet a középpontba helyeztek.

Ám azt hiszem ez a film így is nagyon hatásos. Nem kell happy and-re számítani, de érzelmi megnyugvást azért hoz a fájó sebekre és leginkább tükröt tart, hogy másnak is fájnak a veszteségek.