A női szerepek különbözőképp és különböző mértékben vannak jelen mindenkinél. Van, aki mindegyiket megéli, míg vannak, akiknél kimaradnak szerepek; és az is különböző, hogy ki melyik szerepet veszi könnyedén, és melyiket nehezebben.

A női életút során van egy tipikus ív, amit bejárunk szerepeink erdejében. Ahogy cseperedünk, általában egyre több szerepet veszünk fel, és ahogy idősödünk, úgy általában újra csökken ezek száma. Amikor megszületünk, akkor az egyetlen szerepünk az, hogy gyermekek vagyunk; majd néhány éves korban megjelenik a barátság, és kicsit később tanulókká is válunk. Teljesen egyéni, hogy kinek mikor köszönt be az első szerelem az életébe – ami szintén egy újabb megélni való szerepet hoz magával. A szerepek száma tovább nő az életkorral együtt, és így leszünk kollégák és anyák is. Általában a 25-50 éves kor az, amikor a legtöbb szerepet éli meg egy nő. És talán nem véletlen, hogy sokan nagyon leterheltnek is érzik magukat ilyenkor. A gyereknevelés, az emberi kapcsolatok ápolása, a munka és a háztartás mellett sokszor még az idős szülők ápolása is bejön a képbe. Ahogy idősödünk, úgy legtöbbször a szerepeink lazulni kezdenek. A gyerekek kirepülnek, így   – habár mindig anyák maradunk – kevesebb energiánkat emészti fel a gyereknevelés, és a munka világa is a háttérbe szorulhat. Szerepeink minőségét és mennyiségét külső és belső körülmények is befolyásolják. Például azokban a családokban, ahol sok testvér él, vagy éppen a szülők nem állnak a helyzet magaslatán, a lányok nagyon korán belekóstolnak az anyai minőségbe, kisebb testvéreik nevelésében segítve. Van, aki egy családi vállalkozás miatt csöppen bele a szokásosnál hamarabb a munka világába. Emellett belső késztetéseink is befolyásolják szerepeinket. Vannak, akik nem éreznek késztetést a gyerekvállalásra, míg mások csakis főállású anyaként tudják elképzelni életüket.

A kor és a társadalom, amiben élünk, szintén befolyásoló tényező. Ma már a nők egyedül is képesek megállni a lábukon, így nincsenek mindenáron rákényszerítve arra, hogy a klasszikus családmodellt valósítsák meg. Így ma tudatosan is lehet úgy dönteni, hogy valaki nem kívánja megélni az anya és a társ szerepköreit. Ugyanakkor sokan vannak, akik a gazdasági körülmények miatt nem mernek gyermeket vállalni, holott egyébként szeretnének. Ugyanezen ok miatt sok 30, vagy akár 40 éves óriáscsemete is van, akik nem repülnek ki a fészekből, élvezik a mamahotelt, ebben az esetben pedig az idősödő szülőnek nyúlik hosszúra az anyasággal járó feladatkör megélése.

Akárhogy is, ahogy az életben minden, szerepeink is állandó változásban vannak. Egy részük alakulását mi magunk befolyásolhatjuk; míg vannak olyan szerepek, amelyeket „készen kapunk”.

The post A női szerepek útvesztőjében first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

Megtörölte a száját a szalvétában,s miközben kiitta a rubinvörös kísérőt poharából,még alaposabban szemügyre vette a nőt. Valami megmagyarázhatatlan áradt belőle. Erő,szenvedély,intelligencia… A nő hirtelen rá nézett. Tekintetük hosszan kapcsolódott össze,majd újra a munkájába temetkezett. Szűk, fekete farmert,magassarkút és egy visszafogottan dekoltált fekete felsőt viselt. Iván határozott léptekkel indult el felé.

– Mit szólna,ha ahelyett a meleg lötty helyett kérnék önnek egy tökéletesre behűtöttet?

A nő lassan emelte rá a tekintetét és alaposan végigmérte.

– Nekem ez megfelel. – válaszolta és újra a munkájába temetkezett.

Iván nevetve ült le mellé,s miközben kitartóan nézte a nőt,az asztalon dobolt ujjaival.

– Mi köti le ennyire a figyelmét?

– Részben a munkám,részben az,hogy egy ismeretlen férfi próbálkozik. Megjegyzem,ez roppant szórakoztató,de feleslegesen fárad. Férjnél vagyok.

– Minden bizonnyal… – mosolygott kissé gúnyosan.

– Mivel foglalkozik egy ilyen elbűvölő hölgy?

– A saját dolgával. – mosolygott rá.

– Ön is kipróbálhatná.

Iván harsányan felnevetett,mire többen feléjük pillantottal.

– Mindig is imádtam a csípős nyelved, Anna.

– Kettőnk közül legalább én nem változtam semmit…

Iván áthajolt az asztal fölött és végigsimította a nő arcát. Anna megborzongott.

– Már nem tudsz hatni rám. Lezártam a múltat.

– Minden bizonnyal… – vigyorgott magabiztosan.

– Még mindig elképesztően gyönyörű és izgató vagy.

– Te pedig szemét,amiért újfent figyelmen kívül hagyod, hogy én mit akarok.

– Miért? Mit akarsz? – suttogta mély hangján Iván és Anna szemébe nézett.

A nő nyelt egyet. Iván még mindig hatással volt rá és annyira vonzónak találta,hogy alig bírt magával. Mégsem akarta megadni neki azt az örömöt,hogy elcsábítsa. Szakításuk, bár már 10 éve történt, mély nyomot hagyott benne.

– Iván, kérlek… Ne törd össze újra a szívem…

A férfi arca elkomorult és mérgesen ráncolta össze homlokát.

– Gyere fel a szobámba és beszéljük meg,újra.

– Nem akarok kettesben maradni veled… -suttogta,de nem mert a férfira nézni.

– Rendben,megértettem. – azzal felállt és kisétált az étteremből.

Anna remegve sóhajtott és letörölt egy könnycseppet az arcáról.

Iván kiment a hotel kertjébe és mélyet szívott a fekete Djarumból. A sok év alatt, míg nem látta Annát, számtalan nőbe volt szerelmes, de egyik sem volt olyan intenzív szerelem,  mint ami anno kettejük között. Különös, hogy újra találkoztak. Azt mondják, az emberek nem véletlenül jelennek meg az életünkben, mi hívjuk őket. Ő pedig azóta hívta Annát, hogy a nő elhagyta őt. Ha jobban belegondolt, tudhatta volna, hogy így lesz. Gyerekkori szerelem volt az övék. Túl fiatalon találkoztak és hamar vége let. Azóta viszont felnőttek és most, hogy újra látta őt, nem akarta ismét elveszíteni. Elnyomta a cigit és visszament. A recepciós némi kenőpénz árán megadta Anna szobaszámát, ő pedig elszántan kopogott be hozzá.

Anna ajtót nyitott és mielőtt hangot adhatott volna meglepettségének, Iván megcsókolta. Ebben a csókban benne volt minden vágy, minden szenvedély, ami az évek alatt kimaradt az életéből. Finom cirógatásokkal hárította a nő erőtlen tiltakozását, miközben megszabadultak ruháiktól. Nem jutottak el az ágyig, a szőnyegen fekve adták át magukat a gyönyöröknek, míg végül kimerülten aludtak el egymás karjaiban.

Iván másnap egyedül ébredt. Anna helyén csak cetlit talált, rajta a nő címével, telefonszámával és egyetlen mondattal: Ha ezúttal komolyan gondolod…

The post Légy a szerelmed szeretője! first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

Megcsalós történetet már sokat láttunk. Miért különleges mégis ez a sorozat?

A Viszony abban különleges, hogy egy egészen új, eddig képernyőn még nem látott módon, két különböző nézőpontból mutatja be a cselekményeket. Egyfelől Noah a négygyerekes családapa, másfelől Alison, a megtört vidéki pincérnő szemszögéből látjuk az eseményeket. Az egyes nézőpontok nem konkrétan a történésekre koncentrálnak, hanem arra, ahogyan a karakterek megélik a kapcsolatot. A két különböző perspektívának köszönhetően, nem lehetünk benne teljesen biztosak, hogy az események valójában hogyan történtek. Míg saját nézőpontján keresztül Alison távolságtartó és félénk, Noha szemszögéből kihívó és csábító. Ránk van bízva, hogy melyik valósággal tudunk jobban azonosulni.

Miért tart valaki szeretőt?

Egy szeretői viszonyt mindig sokkal könnyebb elítélni, mint megérteni mi az oka annak, ha a valamelyik fél másnál keresi a boldogságot. Vajon csak a szex miatt? Vagy valami hiányzik a kapcsolatból? Vagy egyszer csak jön egy másik, aki nem feltétlenül jobb, vagy vonzóbb, egyszerűen csak más? Egy szeretői viszony csábító kiút lehet a magányból, a belső harcokból, vagy a korábbi traumákból.

Történetünkben karaktereink mindketten belső kétségek között élnek. Noha író válságban van, nincs ihlete új könyvéhez, emellett apósának próbál folyamatosan megfelelni. Alison pedig elvesztett kisfiát gyászolja, megtörten és elkeseredetten. A titkos kapcsolat mindkettőjük számára a kiutat jelenti.

Lassan több lesz a kapcsolatból mint pusztán szexuális célú szeretői viszony, lelkileg is összefonódnak, egymásba szeretnek. Az egymás iránti érzéseikből mindketten profitálnak, Nohának jól megy az írás, Alison pedig kezdi újra megtalálni önmagát. Láthatjuk azt is, hogy az ember mennyire gyönge, esendő, és irracionális döntésekre képes, félredobva minden logikát.

A jól megkomponált találkák és fedő sztorik sokáig nem lesznek gyanúsak, ám az egymás iránti vonzódást egyszerűen nem tudják leplezni. Természetesen ez másnak is szemet szúr. Egy szeretői viszony fenntartása bizony nagy lelki teher. A sok hazugság, titkolózás és a lebukás miatti félelem idegőrlő mindkét fél számára.

A közvélekedés szerint a szerető csakis kurva, nő csábász, vagy családromboló harmadik lehet. A Viszonyban azonban azt láthatjuk, hogy a karaktereink nagyon is érző, szenvedő és kiutat kereső emberek, akiknek nehéz elviselni a bűntudatot és bár szeretik párjukat mégsem boldogok. A történet sosem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik.

The post A viszony – The Affair (sorozat 2014) first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

Talán sokan éltek már át olyan szerelmet, amikor az érzés olyan magával ragadó, hogy semmi és senki sem érdekel, csak össze szeretnénk olvadni a másikkal. Elmerülünk a pillantásába, szinte együtt lélegzünk a másikkal és érezzük, most vagyunk a legboldogabbak és bárcsak ezek a pillanatok örökké tartanának. Egy ilyen szerelembe enged bepillantani a Polish testvérek filmje, a Csak szeretőknek.

Sofia és Yves valaha egy pár voltak, ám elszakadtak egymástól és évek múlva véletlenül összefutnak Párizsban. A kapcsolatuk, ki tudja miért ért véget a múltban, de szerelmük nem szűnt meg. Szeretetéhségüket mindketten csillapítani próbálták más mellett – már mindketten házasságban élnek – de boldogságra nem találtak új választottjaikkal.

Létük szinte vegetációnak tűnik egymás nélkül. Yves a film elején egy eltaposott madarat fényképez, mely valójában a szerelmük, egymás nélküli életük szimbólumaként is értelmezhető. Szüntelen keresés, vágyakozás, melynek minden perce ürességet és fájdalmat hoz. Figyelj! Csak lélegezz be és ki. Abba ne hagyd, mert még vége szakad a szánalmas életednek. Ebben a hangulatban fut össze Sofia és Yves Párizsban és újra értelmet adnak egymás perceinek. Nem gondolnak rá, hogy a férfit felesége és kislánya várja otthon és Sofianak is repülőre kellene ülnie és indulnia haza.

Autóba szállnak és átutazzák Franciaországot, hogy feloldódjanak a lopott szerelem édes, mámorító élményébe. Két szerelmes történetét látjuk, amint szárnyakat kapnak és repülni tanulnak, hogy aztán szárnyaszegetten hulljanak újra a valóság porba. Ám mindez nem olyan fájdalmas, hiszen nem vágynak rá, hogy ez meg nem történt legyen. A Polish testvérek visszaadják fekete fehér filmjükkel a francia újhullás hangulatát és valóban úgy érezzük, mintha a 60-as évekbe repítenének minket gyönyörűen fényképezett filmjükben.

A film keserése hangulatával, a jól és egyszerűen, célratörően fogalmazott szöveggel, melyet mintha nekünk suttognának, mintha csak nekünk szólna, oly sejtelmessé teszi az érzelmi viharokat. Egyszerre éljük át a boldog egymásra találás, az izzó szenvedélyt és az elkerülhetetlen elválás keserű pillanatait. A film szinte minden kockája hordoz magában valamilyen szimbólumot, melyekkel természetesen szövik át az alkotók a filmjüket.

Első nézésre talán csak az olyan egyértelmű szimbólumokra figyelünk fel, mint a szerelmesek ugrása a szikláról a tengerbe, mely oly sok értelmezési réteget rejthet magában, onnantól, hogy miképpen ugrik minden akadályt leküzdve Sofia és Yves egymás karjaiba, egészen addig, hogy az ugrás is csak egy pillanat, pont annyi, mint amennyi idő az Ő szerelmük beteljesülésének megadatik.

Ám vannak oly szép és rejtett képek a filmben, melyek talán csak a második, vagy sokadik megnézésre mutatják meg magukat igazán, mint a hervadó virág, melyet a tengerparton Sofia az ujjai között pörget. Bár szinte előre tudható, hogy Sofia és Yves szeretői mivolta megváltoztathatatlan és bár vágyott a közös jövő, ez a valóságban nem lehetséges, hiszen csoda kellene a beteljesült élethez; mégis a film hangulata nem a negatívum, a szomorúság felé halad, hanem a boldogság, az öröm, a megelégedés felé.

Amikor Sofia a film elejém beszáll nihillikus hangulatával a taxiba, akkor a sofőr azt mondja, hogy az autót halottas kocsivá változtatja, ám a filmnek és így a történetnek is keretet adó záró taxizásnál a főszereplő elégedett és mosolyog, hiszen célt kapott az utazása. Párizs, Franciaország csak szerelemeseknek… A Csak szeretőknek egy szép szerelmes film, melyben az érzés hangulatát kapjuk meg az alkotóktól, melyet igazán az ért meg, aki már maga is volt ilyen szerelmes.

The post Csak szeretőknek – For Lovers Only (2011) first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

Egy 15 éves szegény francia lány és egy 32 éves gazdag kínai férfi összeismerkedik Saigon felé a Mekong folyón. A lány férfi kalapot és kissé viseltes ruhát hord, kopott báli cipővel, de mindezek ellenére fiatalságából, szépségéből, kicsit bús szeméből és telt ajkaiból sugárzik a szexualitás. A férfi jól öltözött, megnyerő megjelenésű és felfigyel a lányra. Felajánlja neki, hogy autójával elviszi a kollégiumba, ahová a lány a szünidőből tér vissza. A különös ismeretségből szenvedélyes viszony kerekedik, melynek kimenetele szinte az első percben tudható.

L’amart, A szerető történetét egy, már meglett korú írónő tollából ismerhetjük meg, aki visszaemlékszik azon szerelmére, aki mellett felnőtté érett Saigonban. A film olyan szép nyelvezettel meséli el a vágyak beteljesülését, majd perzselését és végül a megmásíthatatlan sors eljövetelét, hogy magával ragadja a nézőt a közel 2 órás film. A pár szexuális együttléteit kendőzetlen szépségében láthatja a néző a narrátor elbeszélésével – a lány gondolataival felvezetve. Egy ifjú, még szűz fehér leány, akit izgalomba hoz a szexualitás gondolata hatalmas ellentéte a harmincas kínai férfinak, aki napjai nagy részét legénylakásban tölti szeretkezéssel.

Mégis, ez a minden tekintetben hatalmas távolságokban lévő pár egymásra talál és szenvedélyük elementáris erővel hat rájuk.   Ennek megtestesülését már az első találkozásuknál láthatjuk, amikor kezeik egymásra találnak, és olyan erővel kapaszkodnak egymásba ujjaik, mintha nem akarnának elválni. A lány hamarosan a férfi legénylakásában találja magát és útjára indul viszonyuk, melyben a lány megtapasztalja a szexuális szenvedélyt, míg a férfi a szerelmet ismeri meg. Kapcsolatuk végkimenetele már egy első együttlétük után tudható.

A lánynak így már nincs értéke. Nem vehetné el a férfi feleségül, hiszen már nem szűz és egyébként is, neki egy gazdag kínai leánnyal kell házasságra lépnie.   Ám mindez nem bántja a lányt, akinek a férfihoz fűződő kapcsolata lassan a családja számára is ismert és az anyagi támogatás miatt elfogadott lesz. És hogy mindezt miért vállalta a lány? Többször elmondja a kínainak és a film végén az anyjának is, hogy csak a pénzéért ment el a férfival, de ezek csak szavak. Először talán a kíváncsiság, később a szenvedély, de legvégül biztosan a szerelem fűtötte a lány oldaláról ezt a kapcsolatot.

A kínai férfit ezzel szemben talán az vonzotta elsőre, hogy egy fehér, még szűz leányt a szeretőjévé tehet, de később a szerelemet adta neki a lány, mely egy életen át elkísérte. A szeretőknek nem lehetett más útja, mint az elválás. A lány útnak indul Franciaországba, míg a férfi megházasodik.   A film keretét a hajó adja, mely elsőre az egymásra találást, majd a film végén az elválást is szimbolizálja. A lány külsőre ugyanúgy áll a korlátnál, de míg a nyitó képsorokban a szomorúsága valami hiányából (anyagi nehézségek), addig a záró képekben valaki hiányából fakad. Mindkettőnél látjuk, miképpen figyeli őt a férfi autójából, a távolból. A történet itt akár le is zárulhatna, de van némi folytatás. A férfi néhány év múlva Franciaországba látogat és felhívja az akkorra már írónővé érett leányt és elmondja, hogy azóta is szereti.

Bár szeretői viszonyt mutat be a film, mégis a szerelem mélységeit ismerhetjük meg. Mi mindent vállal valaki az érzéseiért és mi mindent engedhet meg magának. Szembe lehet-e menni a család akaratával? Feladható-e az addigi élet a szerelem miatt? A válasz egyértelműen nem. A film tele van szépséggel és bánattal és mindezt olyan művészi „tálalásban” teszi a nézők elé, hogy megunhatatlanok a képsorok és némi idő elteltével újra és újra hívogatja nézőket és többszöri nézésre is élvezetes minden képkockája. Talán az irodalmi narráció, a tökéletes színészi játék, a jó rendezés, és a szenvedély képi megjelenítése teszi, hogy a film megunhatatlan klasszikus.

The post L’amart – A szerető (1992) first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.