Nézzük is, hogy mi a valóság, mit mutatnak a számok, ha anonim módon kell válaszolni és nem egy baráti csevegésben. Egy 2015-ben készített kutatásból – melyben párkapcsolatban élő középkorúakat kérdeztek meg – az olvasható ki, hogy a párok ötöde évente vagy még ritkábban kerül egymással intim kapcsolatba. Tehát a minden ötödik pár lehet, hogy idén még nem szexelt. Előre mutató lehet azonban, hogy mindezt felismerik a párok, hiszen az összes megkérdezett több mint fele mondta azt, hogy javítani kellene a szexuális életén, jó lenne növelni az együttlétek számát. Az azonban már egy másik kérdés, hogy tesznek-e valamit a változás érdekében.

Nagyon érdekes a szexuális együttlétek számának növelése körüli kommunikáció megoszlása. Míg a férfiak jelzik partnerüknek az elégedetlenségüket, konkrétan elmondják neki, hogy elégedetlenek, többet, mást szeretnének vagy utalnak rá valamilyen módon, addig a nők ezzel ritkán hozakodnak elő. Mintha kicsit szemérmesebbek lennének a nők, ha elő kellene hozakodni azzal, hogy vágyaik nem találnak mindig meghallgatásra.

A javulásra tett kísérletben is a férfiak aktívabbak . Több mint 50% próbál tenni valamit a pozitív változás érdekében, míg a nőknél ez az arány 30%. A megoldásban, a változás elindításában is különbség van a két nem között. Míg a férfiak inkább a tettek mezejére szeretnének lépni, tehát irány az ágy, szeretkezzünk többet és már meg is oldódott a probléma; addig a nők a probléma okát szeretnék először megszüntetni. A szebbik nem addig nem nagyon igyekszik az összebújást előtérbe helyezni, amíg meg nem oldódik az a nehézség, elakadás, mely miatt idáig jutottak.

Szintén jelentős különbségek mutatkoznak a téren is, hogy milyen segítségekkel szeretnék megoldani a szextelenség nehézségét. A férfiak, ha már nem segít az internet és a szakirodalom segítsége, akkor szakemberhez fordulnak (ez utóbbi megoldást választja e megkérdezettek harmada), míg a nők inkább a barátnő tanácsra hallgatnak és csak a 10%-uk mondta azt, hogy irány a szakember, hogy minél előbb visszajöjjön a szexuális izzás.

Mindezek ismeretében tehát nem ily lenne oly elvetemült dolog arról beszélgetni a baráti összeröffenésen, hogy ki hogy van azzal, ha náluk is kevés a szex.

The post Nálatok sincs szex? first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

Majd javul a kapcsolatunk, még így is jobb, mint egyedül, csak akkor lépek tovább, ha találok valakit, olyan nehéz ismerkedni… ilyen és ehhez hasonló mondatokkal magyarázzák a rossz kapcsolatban való beragadásukat a kapcsolatfüggők. Ők azok, akik nem a szerelmük, a társuk mellett akarnak maradni, hanem nem akarnak egyedül lenni, így a legvégsőkig benne maradnak a meglévő kapcsolatukban. Még akkor is ragaszkodnak hozzá, amikor már eltűnt a szerelem, az intimitás a kapcsolatból, akkor is, ha a másik már nincs is benne a kapcsolatban, csupán valami (pl. egy közös otthon) összeköti őket. A hétköznapi ember vaknak nevezi őket, olyan embernek, aki nem látja, nem akarja látni, hogy beragadt egy helyzetbe, egy kapcsolatba, mely már régóta nem működik. Nem azokról a kapcsolatokról van itt szó, melyeket meg szeretnének menteni a benne lévők, mert szeretik egymást, csak valami krízis érkezett az életükbe, melyet szeretnének, de nem tudnak megoldani. A kapcsolatfüggők képesek olyan kapcsolatba is beragadni, mely sohasem működött, melynek sosem volt alapja, amire építeni lehetne, mely kölcsönös szeretetet és boldogságot adhat. A kapcsolatfüggők nem a társukhoz, hanem a kapcsolatban levéshez ragaszkodnak. Sokszor látunk olyanra is példát, hogy a kapcsolatfüggő a végsőkig megalázkodik, önmagából is kifordul, bármit elnéz, csak nem kelljen egyedül lennie. Sokszor még akkor sem veszi észre az egyértelműt, amikor már hárman fekszenek az ágyban. Örök tagadásban él. Ám, ha meg is látják a probléma szikráit, akkor sem látnak le az ok és okozat szintjéig, csupán a másik hibáinak kiélesítéséig.

A kapcsolati függőségben élők ahhoz, hogy változtatni tudjanak függőségükön, szembe kell nézniük önmagukkal. Az egyik legnagyobb problémájuk, hogy nem tudnak, nem szeretnek egyedül, magukban, magukkal lenni. Bizonytalanok. Nem érzik elég jónak, értékesnek, szerethetőnek, döntőképesnek, felelősnek magukat ahhoz, hogy a kapcsolatuk nélkül is meglegyenek.

Amennyiben úgy döntenének, hogy felszámolnak függőségükkel és a kapcsolatukkal, akkor szembe kellene nézniük önmagukkal, döntéseik súlyával és azok következményeivel. Nem lesz már ott a társ, akit hibáztathatnának, akire át tudnák tolni a miérteket, a felelősséget.  Számukra az első és legfontosabb lépés, hogy megéljék őket el lehet fogadni, ők kedvelhetőek, szerethetőek, a magukban töltött idő is lehet értékes és az életük akkor is teljes lehet, ha nincsenek kapcsolatban. Először önmagukat kell megismerni. Meg kell találniuk, hogy miben jók, mit szeretnek és tisztelnek önmagukban, mi teszi boldoggá őket, mi az, ami nyugalmat hoz, mi az, ami a feltöltődést adhatja. Meg kell tapasztalniuk, hogy hogyan kell megküzdeni a feladatokkal, a konfliktusokkal. Fel kell nőniük, annak minden nehézségével és szépségével. Vannak olyan szerencsések, akik mellett kitart a társuk és mellettük válhatnak felelős partnerré, felnőtté és egy szinte új kapcsolatot indíthatnak el; ám nem ez a jellemző, mert a legtöbb kapcsolatfüggő csak az utolsó utáni pillanatban veszi észre, érti meg a függőségét.

 Aki képes foglalkozni önmagával és ki tud lépni a párkapcsolati függőségből, az formálhatja személyiségét, megerősítheti önbizalmát és amikor már jól érzi magát önmagával, akkor sokszor a társ is „bekopogtat” az életébe és egy teljesen más minőségű kapcsolatot létesíthet.

The post Párkapcsolat – Függőségi viszonyban first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.

Vágyakozunk, vágyódunk az imádott ölelése, csókja, szerelme után. Szeretnénk a kapcsolat elején szinte felolvadni az imádott társban. Vajon meddig tart ez a heves vonzalom és mi történik, miután kicsit megkopok a fénye, vagy esetleg teljesen kihunyt?

A vágy általában a kapcsolatok elején szinte túlteng. Képes összehozni a párokat, izzásban tartani őket, de az idő múlásával hajlamos meredeken csökkenni, és esetleg végleg elenyészni. Mégis, mi mindentől huny ki a vágy, és mit lehet tenni annak érdekében, hogy ne vesszen el a pár közötti izzás?

A vágyat részben bizonyos kémiai anyagok felszabadulása eredményezi. A kapcsolatok elején jelentkező rózsaszín ködfelhőért és a csúcsra járatott szenvedélyért a szakértők szerint a feniletilamin nevű anyag felel, ami átlagosan 1,5-2 évig érezteti hatását. Tehát a vágy bizonyos fokú csökkenése természetesnek mondható – legalábbis, ha ebből az aspektusból vizsgáljuk a vonzalom hőfokát.  Ám, ha a feniletilamin szint lecsökken, akkor sincs minden veszve, hiszen az oxitocin és a szerotonin is közrejátszik a vágy kialakulásában. Az előbbi a sok ölelésen és érintésen keresztül szabadítható fel, az utóbbinak pedig a jó közérzet kedvez; ha tehát a pár nem hagyja háttérbe szorulni az intimitást, hanem ölelik, szeretgetik egymást, segítenek egymásnak, hogy csökkenjen a stressz szintjük, akkor a vágy szinten tartható.

A kémián túl egyéb tényezők is befolyással lehetnek vágyunk hőfokára. Az egyik ilyen a rutin, melynek negatív hatása lehet. Ha tudjuk előre, hogy melyik mozdulatok mi után követik egymást, akkor az már nem annyira izgalmas, nem tartja ébren a fantáziát és így a vágyat sem. Merjünk nyitottak és kísérletezők, újítók lenni. Egy ismeretlen szállodai szoba, vagy bármilyen új helyszín izgalmat és változatosságot hozhat, éppen úgy, mint az új technikák, pózok bevetése. Kipróbálhatunk egy csábos játékot is, de sokaknak egy szép fehérnemű is meglódíthatja a fantáziáját.

A megszokott napirend, az új élmények hiánya, a legtöbbször kihat a pár kapcsolatára és a szexualitás területére is. A hétköznapok és a hétvégék unalma a hálószobai akciókat is unalmassá és így egy idő után vágytalanná teszi. Még mielőtt kifogásokat keresnénk és mentegetnénk magunkat, hogy miért is jutottunk ideáig, érdemes először a saját kútfőnkből ötleteket meríteni. Szervezzünk például egy közös, hétvégi wellness programot, de ha erre nincs idő, vagy anyagi keret, akkor jó lehet egy kis kiruccanás is a város olyan részére, ahol eddig sosem jártunk. Emlékeznek még rá, hogy mikor sétáltak csak úgy, kéz a kézben? Mikor álltak meg egy fa árnyékában csókolózni?

Amennyiben a kirándulást nem annyira szeretik, akkor elmehetnek egy közös edzésre, vagy kipróbálhatnak egy tanfolyamot, mely mindkettőjüknek tetszik, de lehet együtt főzni, kertészkedni is, vagy csak üljenek ki a kertbe ez pohár innivalóval. A lényeg a kellemes időtöltésen és a közös programon van, mely mindkettőjüknek feltöltődést, kikapcsolódást jelent. A közös programnak nem az a célja, hogy gyorsan letudják a dolgot, hanem az, hogy úgy töltsenek el együtt néhány órát, mint a kapcsolatuk elején. Nyugodtan lopjanak egy-egy csókot, simogassák meg a párjukat, szorítsák néha magukhoz és beszélgessenek a régi szép időkről. A megismerkedésükről, a randikról, az első nyaralásról, bármilyen szép emlékről, melyre boldogan gondolnak vissza.

Az idő múlásával társunk és mi magunk is változunk, mind belsőleg, mind külsőleg és ennek bizony nem mindig örülünk. Sokak vágyát teszi takarékra, ha ők maguk, vagy partnerük már nem azokkal a tulajdonságokkal büszkélkedik, mint a kapcsolatuk elején. Néhány plusz kiló, a megereszkedett bőr, a ráncok éppen úgy visszavethetik a vágyat, mint a depressziós hangulat, a kedélyingadozás, vagy a kritikus hangvétel. A változás természetes folyamat, melyet nem lehet visszatartani, így sokkal jobb lenne elfogadni és inkább az erőt keresni benne. Ráadásul ez az utca kétirányú. A vágy, az intimitás csökkenése, majd megszűnése, a szexualitás háttérbe kerülése csökkentheti az önbizalmat, negatívan befolyásolhatja a hangulatot, ez pedig kihat valamennyi életterületre, így például munkahelyi teljesítménycsökkenést is okozhat. Néha álljanak meg, nézzék meg a társukat és abba a megváltozott testben is keressék meg a csillogó szempárt, vagy azokat a puhán simogató kezeket, amiket megszerettek. Nem rossz néha rácsodálkozni arra a társra, aki mellettünk van.

A vágy csökkenését egészségi állapotunk is befolyásolja. Sajnos sok olyan civilizációs betegség van (például az elhízás), ami közvetett módon vágycsökkenéshez is vezethet. Számos betegségek egyik kísérő tünete is lehet a vágy alábbhagyása, vagy eltűnése; és vannak olyan gyógyszerek is, amik csökkentik a libidót, így ha ezt tapasztalja és rendszeresen szed gyógyszert, akkor erre érdemes a kezelőorvosánál is rákérdezni.

Itt is érdemes szem előtt tartani a megelőzést, a prevenciót. Az intimitás és a minőségi szex nem csak lelkileg, de testileg is jótékony hatású. Serkenti a vérkeringést, csökkenti a stresszt, ezáltal javítja az immunrendszer működését, és ellenállóbbá tesz a fertőzések ellen. Ha a szexualitás és a gyengédség helyett frusztráció uralkodik a kapcsolatban, akkor ott könnyebben felüthetik a fejüket egyes betegségek is; így érdemes a vágyat fenntartani egészségvédő hatása miatt is!

A vágyat sok minden korlátozhatja, visszafoghatja, kiolthatja, ám odafigyeléssel, néhány könnyen kivitelezhető praktikával, a társunk és saját magunk igényeinek szem előtt tartásával a vágy fenntarthatő!

The post Hová tűnik a szexuális izzás a párkapcsolatokból? first appeared on Párkapcsolati és házassági tanácsadás - Pártanácsadó.