Meleg, nyár eleji este volt.
Meleg, nyár eleji este volt. A nappalok már fullasztó forróságot hoztak, de esténként még érkezett egy-két hűvösebb fuvallat. A nő az ablakán állt, kifürkészhetetlen arccal. Talán arra gondolt, hogy valami könnyű szépséget kellett volna magára vennie vagy arra, miért nem hallja ma este a tücsköket, de lehet, hogy a jövőjén merengett. Nem tudom mi járt a fejében. Egyszer csak nyílt az ajtó. Nem ijedt meg, kissé kedvtelenül fordult az ajtó felé.
– Örülök, hogy újra eljöttél! Hiányoztál már.
A kissé őszbe hajló férfi fáradt arcán halvány mosoly, ideges tekintetében némi fény gyúlt a szavak hallatán. Kissé behúzta a hasát, miközben a nő felé sétált. Minden lépésével egyre biztosabb lett.
– Vodka-szóda. Ahogy szereted.
A férfi egyetlen mozdulattal felhajtotta az italt.
A nő körülfonta az érkezőt, és mint egy doromboló kiscica bújt a férfi mellkasára. Végigsimogatta kissé már borostás arcát, mely finoman bizsergette ujjait. Az állánál lassan visszafordultak ujjai és nem engedte el a férfi tekintetét. A férfi élvezte a borzongató finom érintést, de egy pillanatra kibontakozott a nő karjaiból.
– Tölts még egyet!
A férfi megfordult és az ablakhoz lépett. Kinézett az esti kert fáira és vett egy mély levegőt. Nem fordult meg, mintha a kerthez beszélne.
– A lányom lediplomázott a hétvégén. Külföldre megy. Azt mondja, az kifizetődőbb manapság. Okos lány, rám ütött. Remélem, boldogul az életben. Jobban, mint az anyja meg én. Sok pénz az egyetem. Nagyon sok. Évek óta nyaralni sem voltunk a nejemmel. Mondjuk, időnk sem lett volna. Hitel van a házon, kell a pénz. Minden fillérnek meg van a helye.
A férfit szorító feszültség oldódni kezdett, ahogyan az ital egyre lentebb ért, és ahogyan a kert meghallgatta. Leült az ágyra.
– Jut eszembe, húszezer, ugye?
A nő válasz nélkül elvette a pénzt és a férfi mögött térdelve masszírozni és simogatni kezdte a vállait.
– Tudod, csak a szopást kérem.
A nő engedelmesen elé térdelt és gyors mozdulatokkal hámozta ki a férfi farkát. Nagy rutinja volt benne, hogyan kell pillanatok alatt bekeményíteni, de hiába volt minden igyekezete, csak félkeményre sikerült a művelet. A férfi úszott a verejtékben és erősen koncentrált. Tudta, hogy már csak néhány perc és kimegy majd a fürdőbe, beveszi a pirulát és úgy tér vissza, mint egy bika – úgy maximum tizenöt percig. Aztán gyorsan vége és fásultan öltözni kezd. Mindig így csinálták…
Egy vérbeli prostituált ezt nem hagyhatta. Mikor a férfi visszajött, széttett lábakkal térdelt az ágyon, felkínálva magát és új élményt szerezve vendégének. A férfi megbabonázva nézte, simogatta, ízlelgette az új helyzetet.
– A feleségem sosem engedte… Azt mondta, túl megalázó.
– Itt a nagy lehetőség. Csináld így. Megérdemled, hogy megkapd, ami jár.
A férfi kissé esetlenül térdelt mögé, néhány percig izgatta magát, míg végül lassan beléhatolt. Heves rohammal próbálkozott, de folyton kicsúszott. A nő színlelt élvezettel bíztatta. Segített neki, odahelyezte a hímtagot, ahol annak lennie kellett. Rászorított, együtt mozgott vele, sikoltozott, ahogy az elvárható szerinte; hogy a férfinak jó legyen.
Egy örökkévalóságnak tűnő negyed óra után a férfi elélvezett. Hangosan, szinte üvöltve. Mintha egy őrjöngő medve hallatta volna a hangját. Egy-két gyors levegővétel után, megpaskolta a nő fenekét és elégedett, talán kissé gúnyos, a ki ha én nem érzés vigyorával látott hozzá a felöltözéshez.
– Csodálatos voltál. Egy igazi csődör!- biztatta a nő szenvtelenül.
A férfi csak vigyorgott, levakarhatatlan, büszke vonásokkal, aztán még kétezret dobott az ágyra.
– Megérdemled.
A nő nem mozdult, csak a számára csábos tekintettel nézte a férfit.
– Remélem, hamarosan újra meglátogatsz.
– Számíthatsz rám! – azzal kilépett az ajtón, és visszahúzta az addig a zsebében pihenő karika gyűrűjét. Elsimította őszülő, ritkuló haját és elindult haza, a feleségéhez.
