Négy nap a mennyország

Josh türelmetlenül dobolt ujjaival a taxi ülésén és idegesen sóhajtott, amikor megint dugóba kerültek. Megnézte a telefonján, gyalog milyen messze van a cél, majd fizetett és útnak indult. Lépteinek hangját elnyelte az utcák zaja és az autók dudálása. Szinte rohant és nem érdekelte, hogy megbámulják. Két méteres magasságával és csupa izom testével még véletlenül sem tudott elvegyülni a tömegben. A GPS szerint megérkezett. Remegő kézzel ütötte be a kapukódot. Utazózsákjával a kezében beszállt a liftbe és kissé rendbe szedte magát, míg felfelé haladt. A lift tükréből egy rövid, barna hajú, szakállas, napbarnított, kissé már ráncosodó arc nézett vissza rá. Hófehér pólója fölött barna bőrdzsekit viselt sötétkék farmerrel, lábán az elmaradhatatlan bakancs. A lift megállt a hetediken és Josh az ismerős ajtóhoz lépett. Csöngetésére egy fiatal nő nyitott ajtót, akit a férfi gondolkodás nélkül a karjaiba kapott.

– Szia, szívem, megjöttem! – mosolygott rá Josh.

– Sok a duma, cowboy, késtél! Van mentséged? – vonta kissé játékosan kérdőre a nő, miközben szorosan simult az erős férfitesthez.

Josh a lábával csapta be az ajtót, majd karjaiban a nővel a hálószoba felé vette az irányt.

– Hiányoztál…- suttogta a nő barna fürtjeibe.

– Érzem… – mosolygott kacéran a nő.

Josh keze a póló alá siklott és érdes tenyerével megmarkolta a nő mellét. Hetek óta vágyott rá, hogy érezze a nő finom, bársonyos bőrét. Ujjain a megvastagodott bőr nem sértette a nő érzékeny mellét, hanem fokozták izgalmát, amint mellének kitüremkedő bimbóját szorították. A férfi ledobta Evelynt az ágyra és fejét a nő pólója alá fúrta. Megrészegítette a nő vanília illata. Egyetlen pillanatig sem bírt várni, minden porcikája szexre vágyott. Letépte a nő bugyiját és mélyen belehatolt. Egymás szemébe néztek és a nő boldogan hagyta, hogy Josh birtokba vegye az egész testét.

Evelyn imádott szexelni ezzel az ösztönlénnyel, aki az igazi férfit testesítette meg számára. Különös vágyat jelentett neki, hogy Josh hetekig róla fantáziál, és amikor végre találkoznak, akkor őserővel teszi magáévá.  Megrészegítette az erős test, mely birtoklón falta az övét, a férfi illata és zihálása a fülében, hogy tudta, érezte, hogy a férfit a kielégülés utáni vágy hajtja minden mozdulatában.

– Mégsem tetszik a szakállad, bár a combomat édesen tudja, bizsergeti. Öregít.

Josh felnevetett és kielégülten terült el az ágyon.

– Ne aggódj, mindjárt megszabadulok tőle. Most négy napot tudok maradni. Remélem, minden percet velem tudsz tölteni!

– Szabadságot vettem ki és remélem, a lakásból sem kell kilépnünk vasárnapig.

– Hmm, szeretem, amikor felkészült vagy!- búgta mély hangon és csókolgatni kezdte a nő vállát.

A nő kissé megborzongott és meztelenül kipattant az ágyból, miközben kacéran visszanézett azokba a meleg, barna szemekbe.

Josh és Evelyn egy éve találkozgattak, amit megnehezített, hogy a férfi San Francisco-ban élt. Evelyn senkinek nem beszélt kettejük viszonyáról. Az ő világában Josht csak lenézték volna, hiszen csak egy építőmunkás volt; arról nem is beszélve, hogy ő is kemény bírálatokra számíthatott volna, ha kiderül.

A férfi sokat jelentett neki. Legfőképp lázadást és jó szexet. Mindent, amire titkon vágyott, és amit szeretett volna megélni, átélni, de nem lehetett. Nem gondolta volna, hogy a barátjával való szakítás után a legjobb, ami vele történhet az Josh, akivel a vak véletlen hozta össze egy elhagyatott kocsmába. Már nem is emlékszik rá, hogy hogyan keveredett a világvégi ivóba, de a kiskosztümjével igen kirítt a társaságból és Josh volt az, aki megmentette az érces kritikáktól. Már a pultos kötözködésénél közbelépett és egy perc alatt megváltoztatta Evelyn életét, mert azt kapta akkor és azóta is a férfitól, mikről álmodni sem mert. Bármikor felelevenítette ezeket a pillanatokat, máris elfogta a férfi iránti vágy és szinte magán érezte annak érdes tenyerét, amint bejárja meztelen a testének minden centiméterét…

Evelyn megborzongott egy pillanatra.

– Hol jársz, széplány? – kérdezte Josh

– Csak merengtem. Dekantálnád a bort, míg terítek?

– Édes… én nem értek ilyenekhez. Bontok egy sört, a kántálást pedig meghagyom a népnek.

Evelyn gyertyát gyújtott, halk zenét kapcsolt, majd leült a kanapéra és élvezettel figyelte a férfi minden mozdulatát. Josh habot tett az arcára, majd simára borotválta pont úgy, ahogyan Evelyn szerette. Tudta, hogy a nő minden mozdulatát követi és jóleső büszkeség töltötte el, hogy valaki így figyel rá. Már hónapok óta azon gondolkodott, miképpen tudna változtatni a kapcsolatukon. Az együtt töltött napok fantasztikusak volta és Evelynnel a szex is tökéletes volt, így szerette volna kicsit szorosabbra fűzni az ismeretségüket.

Josh magabiztosan lépett ki a fürdőből és nem volt kétsége a felől, hogy Evelyn milyen választ ad. A kanapéhoz sétált és karjaiban vitte be a nőt a hálóba. Minden porcikáját csókolni, simítani, birtokolni akarta. Tudta, hogy nem akarja többet elengedni, csak még jobban magához vonni, még erősebben szorítani, még inkább szeretni. Oly élvezettel habzsolta a nő testét, hogy az magába feledkezve merült el az összeolvadásba. Mintha minden egymás nélkül töltött percet be akarnának pótolni, mintha kéjjel akarnák megtölteni a szoba minden szegletét, mintha az élvezet mámorító érzetét nem mernék elengedni.

Négy napig jóformán ki sem keltek az ágyból. Josh megrészegülten állt a zuhany alá a részegítő hosszú hétvégéjük végén.

Evelyn a nappaliban pihent, amikor a férfi tisztán és illatosan visszatért hozzá.

– Arra gondoltam – kezdett bele Josh – hogy itt keresnék munkát. Két jó munkáskézre, mindenhol szükség van.

Evelyn kiszabadította magát az erős férfitest öleléséből és tanácstalanul nézett Josh-ra.

– Miért tennéd? – kérdezte.

– Talán mert szeretnék veled lenni! – bizonytalanodott el kicsit a férfi.

– Szerintem nem jó ötlet. Maradjon minden úgy, mint eddig!

Ez nem az a válasz volt, amit Josh elképzelt. Nagyon nem az volt.

– Azt hittem, jól megvagyunk. Talán tévedtem?

– Igen, jól megvagyunk, de így, ahogy most. Én nem akarok semmin sem változtatni, hiszen nem is lehetne, nem vagyunk egy súlycsoportban.

Evelyn mosolyogni próbált saját erőltetett poénján, de Josh átlátott a szavain.

– Szóval, szégyellsz, csak egy munkás vagyok.

– Josh… ez bonyolult.

– Aha.

A férfi csalódottan fordított hátat a nőnek. Ő nem érezte, hogy fontos lenne, hogy a nő ügyvéd és sokkal többet keres, mint ő. Számára ezek nem voltak fontosak. Ő szeretett volna büszke lenni az imádott nőre. Nem a gazdag ügyvédre, hanem a Nőre!

Csendesen öltözködni kezdett.

Evelyn végignézte, amint az izmos test lassan eltűnik a ruhák alatt, és ahogyan a férfi összepakol. Azt is némán figyelte, ahogy lassan becsukódik álmai férfija mögött az ajtó. Nem szóltak egyetlen szót sem. Josh várta, hogy a nő maradásra kéri, de az nem tette, így búcsú nélkül távozott.

Négy nap. Ennyi jutott számára. Se több, se kevesebb. Négy nap a mennyországban.