Úgy vettem észre, manapság (is) nagyon "menő" lett feszegetni a határokat, megbotránkoztatni az embereket és ennek eszközéül sokan a szexualitást választották.
Úgy vettem észre, manapság (is) nagyon “menő” lett feszegetni a határokat, megbotránkoztatni az embereket és ennek eszközéül sokan a szexualitást választották. Megint.
Nem ritka és nem is meglepő, ha a mai fiatal lányok mellett középkorú vagy idősebb nőknek is volt már szexuális kalandja nővel. Ez most amolyan divat lett. Hobby. Bizonyára okkal választotta magának minden korosztály ezt az újfajta szabadidős tevékenységet, én mindenesetre inkább a saját korcsoportomban (harmicasok klubja) találkoztam nagyobb számban velük. Könnyen felismerhetők, hiszen büszkén mesélik el baráti társaságban vagy teszik közzé közösségi oldalakon hódításaikat. Szinte már zavarba ejtően gátlástalanok. Miért ne? – kérdik ők. Nos, több okot is fel tudnék sorolni, hogy egy magamfajta leszbikus miért nem szereti, ha nyíltan, hobbyból, gátlások nélkül esnek egymásnak. Sokan próbáljuk úgy élni a hétköznapjainkat – egy alapvetően homofób országban – hogy ne lehessen ujjal mutogatni ránk. Vannak helyzetek, amikor zavar ez a bezártság. A moziban nem foghatom meg a barátnőm kezét, nem ölelhetem át, nyilvánosan nem csókolhatom meg. Ugyanakkor, amikor Bécsben járok, ott sem teszem meg ezeket, pedig lehetőségem lenne rá, hiszen maga a város nyíltan melegbarát és talán az emberek is toleránsabbak. Viszont jobban belegondolva, még a barátaink előtt sem teszünk ilyeneket, noha őket egy cseppet sem zavarná. Nem kívánok jobban belemerülni ebbe a témába, mindössze egyetlen gondolatot fűznék hozzá: mindenkire lehetne valamiért mutogatni.
Tehát. Megjelentek azok a fiatal lányok, nők, asszonyok, akik hobbyból néha leszbikussá vállnak. Az én olvasatomban leszbikus nem akkor lesz valaki, ha egyszer-egyszer lefekszik egy nővel. Még biszexuálisnak sem nevezném. Nem hiszem, hogy csak a gyönyör vagy a női test megkívánása miatt teszi. Az első barátnőm dicsekedett azzal, hogy lefeküdt egy nővel. Velem. Dicsekedett, a férfi kollégáinak és bár ő csak dicsekedni akart, jóleső érzés volt felismerni, hogy valamennyit felizgatta ezzel és magára vonta a figyelmüket. Tehát menő a kóbor leszbikufirc. Érdekes. Lázadás és a korlátok ledöntése.
Tulajdonképpen mit jelent hobbyleszbikusnak lenni? Véleményem szerint, a fiatalabb generációnak a fent említetteket, az érettebb korú nőknek az önmegvalósítást. Kiváló példa erre a Chloe című film, melyben Julianne Moore idilli életébe (jó munka, férj, gyerek) betoppan a csábítás a gyönyörű Chloe személyében és az addig hetero életet élő doktornő átadja magát a vágyainak. Bár a filmben egyetlen (érzéki) éjszakát töltöttek csak együtt, a doktornő kész lenne többre is, amolyan hobby szinten. Talán amiatt is jó néha egy kis leszbikus kaland, hogy megtalálják, amit keresnek. Önbizalmat, erőt, dominanciát vagy épp alárendeltséget, intimitást. Talán nem arról szól az egész, hogy valóban csak unaloműzés, szabadidős tevékenység? Talán így kapják meg a bennük kavargó számtalan kérdésre a választ, az útmutatást, az új életet? Talán…
