Van értelme a párterápiának?

Meddig tart a párkapcsolat szavatossági ideje? Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál…Madách szerint az embernek tennie kell a céljaiért, bízhat az Úr védelmében, és minden rossz döntés, cselekedet ellenére védelmezi… „Nem hiszem, hogy meg tud változni, nem hiszem, hogy rendbe jöhetnek a dolgok.

Meddig tart a párkapcsolat szavatossági ideje? Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál…Madách szerint az embernek tennie kell a céljaiért, bízhat az Úr védelmében, és minden rossz döntés, cselekedet ellenére védelmezi…

„Nem hiszem, hogy meg tud változni, nem hiszem, hogy rendbe jöhetnek a dolgok. Lehet újrakezdeni? Csak a töltött káposzta jó felmelegítve – már a nagyanyám is ezt mondta – akkor meg mindek szenvedni?”

Sokan tesznek fel nekünk hasonló kérdéseket. Sokakban ott a bizonytalanság, a kétely, hogy merre, hogyan és miért. Miért esnek bele az emberek a hazugság, a látszatboldogság csapdájába? Miért hazudnak maguknak, társuknak az egész világnak? Amikor azt érezzük, hogy válságba került a párkapcsolatunk, akkor az egész világunk megborulni látszik, és nem találjuk a kérdéseinkre a válaszokat. Van értelme küzdeni, dolgozni a kapcsolatért, vagy inkább gyorsan kilépni, elmenekülni és újrakezdeni valaki mással, máshol? Sokan választják az utóbbi megoldást. A fogyasztói társadalom eszménye a kapcsolatainkra is rányomja a bélyegét. Vedd meg, használd és dobd el! Ugyanolyan a párkapcsolat, mint egy kenyérpirító? Ha már van újabb modell, vagy már nem melegít megfelelően, akkor szemétbe vele és jöhet az új? Merem hinni, hogy sokan érzik, hogy az emberi kapcsolatoknak nem szabad sohasem ide eljutniuk. Egy párkapcsolatot igenis érdemes „megjavítani” és holmi újabb modellekért nem szabad lecserélni a választott társunkat. Még akkor sem, ha krízisek terhelik éppen a kapcsolatot, mert megszülettek a gyerekek, vagy éppen elhagyják a családi fészket; vagy gondok vannak a munkahelyen, esetleg beteg lett valaki a családban. Mindenkinek végig kell járni egy utat, melyen jó, ha van egy kísérője, ám annak a társnak is megvan a saját útja. Néha vidáman megyünk együtt, míg máskor támogatnunk kell, és olykor minket támogatnak, hogy túljussunk a nehézségeken. Olyan is adódhat azonban, hogy mindenki terhe egyszerre válik nehézzé, vagy nem figyelünk egymásra és nem látjuk, hogy a másiknak éppen mire lenne szüksége és azt gondoljuk, már más úton kellene mennünk valaki mással. Ilyenkor sokan hátat fordítanak társuknak, családjuknak, viszonyba kezdenek, vagy depresszióba, betegségbe zuhannak; és máris jönnek a kérdések. Mi legyen, merre, hogyan tovább, mert ez így nem mehet!

A legnagyobb lépés az, ha nem hagyják kidobni a kapcsolatot, hanem hajlandóak még egy esélyt adni maguknak és segítséget kérnek. Akik eljutnak párterápiára a legfontosabb lépést már megtették, vállalták, hogy tesznek a kapcsolatukért és innen már csak előre vezethet az út. Rendben, akkor minden párkapcsolatért küzdeni kell?
Annak a párkapcsolatnak, melynek volt egy biztos alapja, mert szerették egymást, együtt képzelték el az életüket, annak van jövője. Abban van annyi erő, hogy visszatalálhatnak egymáshoz és új alapokra helyezve, megerősödve folytathatják együtt az útjukat. És hogy meg fog-e változni a társunk 30, 40, 50, vagy 60 évesen? A válasz igen, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy mi magunk is változunk és a kapcsolatunk is. Ám mindehhez kell a szakszerű segítség, mert hiába jó valakinek az önismerete, hiába próbálja megérteni társa érzéseit, cselekedeteinek mozgatórugóit, a legtöbben nem rendelkeznek olyan eszköztárral, mely rálátást biztosítana a kapcsolatukra, vagy megújulást, erősödést hozna.

Mikor is kell párterápiát alkalmazni? Ha a pár mindkettő tagja kitűzött egy célt, amelyet közösen szeretnének elérni. Ha mindketten érzik, hogy van miért, kiért, a másikért, önmagáért, a MI egységéért küzdeni. A férfi női kapcsolatért.
Egy terápia alatt letehetjük a ki nem mondott, vagy kimondott, de meg nem hallott fájdalmakat, elgyászolhatjuk a veszteségeinket, megbocsájthatunk magunknak és a társunknak és megengedhetjük magunknak, hogy újra boldogok legyünk. Megváltoznak a helyzetek és az azokban betöltött szerepünk és olyan erőt találhatunk a kapcsolatunkban, mely kimozdíthat a leglehetetlenebb állapotból is. Természetesen ehhez elengedhetetlen az elköteleződés. Az akarat, hogy együtt megpróbáljuk, együtt teszünk azért, hogy más legyen, hogy jobb legyen, könnyebb és boldogabb. A terápia egy kézfogás, mely kihúz, segít, hogy a beragadt pár ki tudjon lépni a játszmák, a meg nem értések, titkok és maszkok mocsarából, hogy minden megváltozhasson.