Miért kell, hogy szeressek és szeressenek?

Vajon tudnánk élni egyedül egy lakatlan szigeten? Szükségünk van egy másik ember szeretetére? Aki nem szívesen forgatja a könyveket, az is tudja a Számkivetett óta, hogy legalább egy Wilsonra szükség van az életben maradásra.

Vajon tudnánk élni egyedül egy lakatlan szigeten? Szükségünk van egy másik ember szeretetére? Aki nem szívesen forgatja a könyveket, az is tudja a Számkivetett óta, hogy legalább egy Wilsonra szükség van az életben maradásra.

Emberi kapcsolatok, szeretet és szerelem nélkül aligha élhető le tartalmas emberi minőségben egy egész élet. Így aztán, el lehet bújni a világ elől, de mi értelme?

Az embernet a két legfontosabb ösztönköre, a lét- és fajfenntartás. A létfenntartáshoz csatlakozó érzelem a szeretet, míg a fajfenntartáshoz a szerelem tartozik.  Mindkét érzelem tanulás eredménye. A belső, öröklött programok és a külső, környezeti tényező együttműködésével, tanulás útján épülnek be a személyiségbe. A nemi szerep tanulása szinte a születés pillanatában kezdődik. Látjuk a körülöttünk lévőket, szüleinket, a pedagógusokat, hogy Ők hogyan viselkednek, mi mindent várnak el tőlünk és azonosulunk mindezzel.

A legtöbb kislány nem csak elfogadja, hanem szereti, ha rózsaszínű habos-babos ruhát hordhat, ha a konyhában főzőcskézhet, ha egy-egy hisztivel eléri, hogy megkapja a sokadik babáját. A kisfiúkat ezzel szemben inkább kék ruhákba öltöztetik és babát is ritkán adnak a kezükbe, inkább fegyvert, autót, vagy repülőt. A fiúkra nem néznek olyan rossz szemmel, ha verekedni kezdenek vagy fára másznak, de mindezt egy kislánynak nem illik megtennie. Látjuk, apánk hogyan udvarol anyánknak és minderre milyen visszajelzést kap és tudattalanul megtanuljuk mi e világban nő és férfi szerepe. A szeretetet pedig legtöbbször az anyák tanítják.

Tőlük kaphatjuk meg, annak a tanulási lehetőségét, hogy időnként magunkat a héttérbe kell szorítania egy másik ember érdekében.  Ahol testvér is van egy családban ott könnyebben éli meg, tanulja meg egy gyermek, hogy senki sem szerethet mindig azonos intenzitással, azonos hőfokon; ennek megértése segít elfogadni érzelmi sokszínűségünket, felkészít „nagybetűs életre”, hogy néha a szeretett társunkra is lehetünk mérgesek, dühösek. A nő szerelméhez gyakran anyai érzelmekkel fordul, ezáltal gondoskodó, védő, ápoló, megérző, átérző és mindezt nem teherként éli meg, hanem természetesen; ám szereti, ha érzi a társa védelmező, biztonságot adó, határozott jelenlétét.

Ez a magatartás a szexualitásban is megnyilvánul. Minden nő vágyik rá, hogy simogassák, becézgessék és szeretkezzenek vele, ne közösüljenek, de értékeli, ha e mellett érezhető a férfi vezetése, hogy lehessen tudni a nemek szerinti szerepek a helyükön vannak; a nő nőként, a férfi férfiként éli meg a mindennapokat és a szexuális együttléteket. Mindehhez szükséges, hogy ismerjük, elfogadjuk és szeressük egymást; szeressünk és szeretve legyünk. Dr. Lux Elviránál olvashatjuk, hogy aki nem tud szeretni, az elsivárosodik, beszűkül, eltompul, neurotizálódik, esetleg szervi szinten is beteggé válik, és szélsőséges esetben depressziós lesz.

Ám nem kell aggódva keresni magunkban a megfelelő szerepeket, hogy minden a helyén van-e, mert ha úgy érezzük, valami nem a megfelelő mederben van, akkor csak egy jó szakembert kell keresni, hogy utat mutasson.