Mára a házasság az erősebb elköteleződést, a kötődés egy mélyebb fokát jelentheti, éppen ezért egyesek szemében felértékelődik, miközben másoknál pont a formalitásra hivatkozva érvényét veszti.
Mára a házasság az erősebb elköteleződést, a kötődés egy mélyebb fokát jelentheti, éppen ezért egyesek szemében felértékelődik, miközben másoknál pont a formalitásra hivatkozva érvényét veszti. Sokan tartanak attól is, hogy a házassággal megváltozik a párkapcsolatuk és ezt nem szeretnék. Valóban hoz változást a házasság, még akkor is, ha már évek óta együtt él egy pár?
A válasz sokaknál igen. Amíg nem házasok, addig szabadabbnak érezhetik magukat és nincsenek a házasság csapdájában. Amikor valaki fél az elköteleződéstől, nem tudja, hogy készen áll-e a nagy feladatra, akkor a házasságkötés alapjaiban rombolhatja le az előzőleg jól működő kapcsolatot. Ilyenkor megkérdőjelezhetővé válik a partner szeretete. Mindezt nehezítheti a pár eredeti családja, mely a házasságkötésig nem biztos, hogy komoly partnernek tekintette a gyermeke választottját, és amikor már eldőlni látszik a fiatalok életének alakulása, akkor ellenkampányba kezdenek, mely által még bizonytalanabb lesz a jó házasság kimenetele.
A szerelemmel teli házasság ellenlábasa lehet továbbá, amikor társadalmi vagy családi erőhatás miatt mozdul el egy pár az elköteleződés eme formája felé. Ilyenkor azt élik meg, hogy a házasságról hozott döntésük valamilyen kényszer szülötte, nem is az Ők saját elhatározásukból jött létre. Hasonló hajtóerő van a gyermek/gyermekek születése miatt házasságra lépők esetében is; de az sem mindig egy jó alap, ha a férfi esküvésével szeretné maga mellé kötni a nőt.
Ám, ha nem ezen okok állnak a háttérben, hanem két ember ilyetén módon szeretné ünnepelni szerelmét és megmutatni a másiknak, a világnak szándékát, hűségét, elköteleződését, még akkor sem biztos, hogy a házasság nem öli meg a vágyat, az egymás iránti lángoló szerelmet. Ennek oka az állandó változásban kereshető. Mindannyian életszakaszokon megyünk át és a kapcsolataink is alakulnak lépésről-lépésre. Ezekben nagyon egyszerű „elcsúszni” és egy kis változást is hatalmas traumaként megélni.
Nehezítheti mindezt, hogy sokszor a pár tagjai nem egy életszakaszban vannak, vagy összeérnek az egyes szakaszok változásai, krízisei, felerősítve a házaspár problémáit, konfliktusait. Míg például a férfi utazgatni, pihenni, szórakozni szeretne a partnerével, addig a nő már gyerekre vágyik, vagy akkor érkeznek a csemeték, amikor a pár már az életközepi változásokat éli meg. Sokan a növekvő gyermekek mellett nem találják a helyüket és nem tudnak visszatalálni a munka, a társ szerepébe.
Ilyenkor kellene felfigyelni a viharfelhőkre, hátrébb lépni egy kicsit és megoldásokat keresni, és ha mindez nem megy egyedül, párunkkal, akkor segítséget kérni, mert a házasságban nem kell meghalnia a szerelemnek! Bár érezhetjük néha úgy, hogy hullámzik a kapcsolat – mely a változások megélésének természetes kísérője – és nem mindig ugyanolyan intenzitású az érzelmünk, a vágyunk a partnerünk felé, de egy szeretetteljes házasságban minderről tudjuk, hogy csak átmeneti és biztonságban vagyunk addig is, míg átlépünk egyik életszakaszból a másikba és beleszokunk annak feladatiba és közben megélhetjük, hogy a szerelem nem hogy elmúlna, hanem egyre erősebbé válik. A jó kapcsolatokban olyan erőforrások lakoznak, melyek a legnehezebbnek tűnő kríziseken is átsegíthetik a házaspárt, hogy visszataláljanak egymáshoz és megőrizzék szerelmüket.
