A 19-es asztalnál ülők (2017) amerikai film

 Mi történik, ha ismeretlenek kerülnek össze egy esküvőn és pont az utolsó asztalnál? Ott ahová, már a mosdó szaga is beérződik? Ez az az asztal, ahol a lúzerek kapnak helyet, vagy azok, akiknek el sem kellett volna jönniük, akik ugyan kaptak meghívót, de illet volna visszautasítani az invitálást? Első ránézésre itt mindenkinek van valami defektje.

 Mi történik, ha ismeretlenek kerülnek össze egy esküvőn és pont az utolsó asztalnál? Ott ahová, már a mosdó szaga is beérződik? Ez az az asztal, ahol a lúzerek kapnak helyet, vagy azok, akiknek el sem kellett volna jönniük, akik ugyan kaptak meghívót, de illet volna visszautasítani az invitálást? Első ránézésre itt mindenkinek van valami defektje.  Egy szakítás után álló volt koszorúslány, egy magukat kereső, kihűlt párkapcsolatban élő büfétulajdonos pár, egy sikertelenül, állandóan a párját kereső fiúcska, egy élete végéhez érkező dadus és egy családi „feketebárány”. Így verődik össze a 19-es asztal társasága, hogy együtt egy kicsit magukra találjanak egy esküvőn. Egy esküvőn, ahol azonban a helyszín és maga az esküvő ténye is úgy érzem, csupán a keretet és a hátteret adják a történethez. A szereplők először csak furcsa szemmel nézegetik, méregeti egymást, majd elkezdenek együttműködni, nyitottak lesznek magukra és a másikra, és képesek lesznek egymás életét előre mozdítani, kibillentve addigi életüket a holtpontról.

A film kategóriáját tekintve dráma és vígjáték, de inkább az első elemei dominálnak benne, de nem amolyan sírós filmesen. Pont jó az arány egy olyan elgondolkodom, kicsit benne élek, aztán mosolygok egyveleghez.  Vannak benne ugyan vicces, de leginkább csak megmosolyogtató jelenetek, de ezek olyan életszagú humorral fűszerezett részek, így, ha valaki egy amolyan igazi vígjátékot szeretne helyzet és jellemkomikummal, akkor ez nem az ő filmje lesz. Ám, ha valaki szereti, ha a bánatot, búskomorságot, csak úgy az élet nagy kérdéseit tudják a szereplők néhol humorral ízesíteni, akkor tetszeni fog a 19-es asztal.

Jeffrey Blitz alkotása jól beleillik azon filmek sorába, melyek szeretnének elgondolkodtatni, de nem túl mélyre merülni, hogy nagyobb nézői réteg tudja befogadni a filmet és annak mondanivalóját. Ki-ki értelmezhet és merenghet a maga szintjén a mondanivalón, az üzeneteken. Egy amolyan páros film ez, mely jó választás lehet egy közös esti, vagy délutáni filmezéshez, és talán még nem fekszi meg a férfiak gyomrát sem, de a nők kicsit elérzelgőzhetnek rajta. Van benne egymásra találás, szerelem újra fellobbantás, az élet nagy kérdései körüli táncikálás és ahogyan kell, szinte minden happy end.