Interjú Borsa Brown írónővel, Az arab szerzőjével

Aki kedveli a kalandot, az erotikát, az szeretni fogja Borsa Brown regényeit.

Aki kedveli a kalandot, az erotikát, az szeretni fogja Borsa Brown regényeit. A fiatal írónővel beszélgettünk legújabb könyveiről és arról, hogy hogyan kezdett írni és miképpen születnek regényei.

Azt hiszem az írás, az nem az elhatározás kérdése.  Az mindig is jelen van. Tehát, biztos, hogy nincs olyan író, aki felkelt és azt mondta, hogy mától írok. Hanem ez olyan gyerekkortól kezdődött, szerettem az irodalmat, olvasni, írni is. Nyilván inkább tinédzser korban versek, vagy napló és ez így folyamatában kialakult, hogy egyre feljebb léptem ezen a létrán, ha lehet ezt így fogalmazni. Nyilván a végső fok a regény volt, amiben azt gondoltam, hogy egy összeszedett dolgot tudok alkotni. Más mint egy novella,  más mint egy vers, más mint egy napló . Nyilván ezt a legnehezebb írni, hiszen egy regénynél rengeteg dologra kell figyelni. Magára a történetre, a karakterekre, a múltra, jelenre, jövőre. Tehát ez volt a legnagyobb feladat. Az meg, hogy szerelmes vagy erotikus regényt írok, az meg lényegében abból adódik, hogy szerintem nőként azt gondolom, hogy ez mozgatja a világot – férfi-női kapcsolat.

Én bevallom az első könyv az Az Arab volt, amit elolvastam Tőled. Az a férfi oldaláról mutatja be a szerelmet.

Ez egy feladat volt. Az Arabot megelőztem a Maffia trilógiám, ami nő szemszögből volt elmesélve. Úgy gondoltam, hogy az arabot azért kell megírnom férfi szemszögből, egyrészt mert nekem is egy kihívás volt. Másrészt viszont szerettem volna elvonatkoztatni, szerettem volna előítélet-mentesen írni egy olyan kultúráról, amiről nagyon keveset tudunk, és ezt nyilván csak egy muszlim, vagy egy arab szemével tudtam megtenni. Nem véletlenül volt utolsó szempont az sem, hogy bemutassam egy karakter jellemfejlődését.

Miért pont az arab világot választottad és hogyan kaptál segítséget ahhoz, hogy minél hitelesebben ábrázold ezt a világot?

Hát, hogy miért a keletet választottam, azt igazából nem tudom megmondani. Talán, mert az az egyik legelzártabb az európaiak elől. Segítségemre nagyon sok minden volt. Hát, ha most azt mondom, hogy mindenféle újságokat olvastam, csatornákat néztem az Arab News-től kezdve, Al Jazeera-t. Akkor ez még nagyon kevés. Ezen kívül rá kellett jönnöm az írás közben, hogy személyes információkat kell szednem, mert maga az utánaolvasás, az utánanézés nagyon kevés. Személyes információkat, pedig csak személyesen emberektől lehet kérni. Ezt is olyan emberektől, akik nem Magyarországon élő arabok és olyan körülmények között élnek, akikről én írok. Ez volt a legnehezebb lépés, tehát felvenni a kapcsolatot bizonyos emberekkel.

Mennyire voltak nyitottak a Te megkeresésedre?

Semennyire. Konkrétan az első levelemre nem is kaptam választ. A másodikra már igen, mert ott már belinkeltem mindenféle oldalt magamról, hogy utána tudjanak nézni, annak, hogy ki is vagyok. Mondhatom azt, hogy tulajdonképpen még a születési anyakönyvemet is elkérték, ahhoz hogy egyáltalán szóba álljon velem az az illető, aki szóba állt velem. Ez volt az első lépés, de ez utána már hozta magával a többit. Tehát ő már utána újságírókhoz irányított, konkrétan az iraki Associated Press újságírója volt az, aki segített nekem politikai vagy vallási témában. Az első informátorom az inkább személyes témában, vagy inkább személyes tapasztalatai alapján segített. A harmadik informátorom pedig tényleg a szaudi királyi család tagja. Ő egy nagyon fiatal leszármazott és ő volt az, akitől valójában semmit sem kérdezhettem, mert mindentől elzárkózott. Olyan dologra volt hajlandó válaszolni, időjárásra, ételekre, ruhákra, tehát semmilyen intim témában nem tudtam vele dűlőre jutni. Ezt az első informátorom adta meg, aki nem szaudi, hanem szintén iraki.

A szaudi királyi család ismeri-e a történetet és volt-e valami visszajelzés tőlük, hogy mit gondolnak erről a regényről?

Nem, sőt még aki a szaudi segítőm volt, még ő sem. Egyáltalán nem is érdekli a könyv, tehát, amikor én megírtam neki, hogy én írnék egy ilyen könyvet és ebben szeretném a segítségét kérni, akkor végig az volt az érzésem, hogy tulajdonképpen nem is tudja, hogy miről szól ez az egész, vagy, hogy ő miben is segít nekem. Nagyon elzárt és nagyon nem nyílnak meg. Sokszor nem is találtam velük a közös hangot. Igazából mondhatom, hogy amit én viccesnek találtam, azt ő nem találta viccesnek, amit ő talált viccesnek azt én nem értettem. Sokszor elbeszéltünk egymás mellett, úgyhogy iszonyatosan nehéz volt.

Nagyon sok intim részlet feltárulkozik a könyvben az arab világgal kapcsolatosan, pontosan a háremek világa. Arról, hogy hogyan készítenek egy nőt a házasságra. Hogy mit jelent egy nő tisztelete. Ezek az információk honnan érkeztek hozzád?

Ezek leginkább az első segítőmtől, aki iraki. Ő egyébként egy politikus család sarja. Nyilván azért ennek utána is kellett néznem, mert Irak azért nem Szaud-Arábia. Tehát azt azért még meg kellett szoroznom egypárral, mert Szaud-Arábia még ennél is szigorúbb. A politikai és vallási dolgokban az újságíró segített, de a személyes, ilyen házasság dologban az első segítőm.

Meg mertél kérdezni tőlük valóban olyan intim dolgokat, hogy mondjuk egy együttlét az arab világban hogyan történik? Vagy ez már inkább a te fantáziád szüleménye?

Nem, hát nyilván szexuális kérdésekben azért annyira élénken nem faggatóztam, hiszen az már egy olyan viszonyt szült volna, ami nem lett volna szerencsés. Én azt gondolom, hogy az alapokat megkaptam. Voltak intim kérdéseim természetesen, a körülmetélésről például, amire láttam a segítőmnél, hogy megbotránkozik rajta, de aztán feldolgozta és végül válaszolt. Kértem, hogy mesélje le, hogy mire emlékszik a körülmetélésével kapcsolatban és ott volt egy kicsit ilyen megrökönyödés, hogy egyáltalán hogy merek ilyet kérdezni. Nyilván amikor elkezdtük ezt a kutatómunkát, én nagyon egyszerűen kezdtem: milyen az idő, mit esznek, meg küldjön képeket a palotáról. Ebből átmenni egy intim beszélgetésbe, hogy akkor beszéljünk egy körülmetélésről vagy házasságról, az tűnhetett akár pofátlannak is az ő szemében. Nyilván annak is tűnt. Azt hiszem, hogy ebben segített ez a nyolc hónap, tehát nyolc hónapon keresztül csináltuk ezt a munkát. Azt hiszem az idő volt a legnagyobb barátom, különben sosem nyílt volna meg, vagy sosem válaszolt volna bizonyos kérdésekre, Nyilván ezt egy két hetes kutatómunka, vagy két hetes levelezés alapján, ha felteszem, akkor biztos nem válaszol. De a nyolc hónap, azért elég huzamos volt. Volt olyan, hogy egy hétig nem kérdeztem semmit, felnyitottam reggel a laptopot és ott volt a kérdés, hogy „Questions?” –hogy van kérdés? Ekkor éreztem azt, hogy na, most tört meg a jég, most már oké minden, most már kérdezhetek.

Maga a könyv is nyolc hónap alatt íródott vagy ez sokkal hamarabb elkezdődött?

A könyv is valahogy ennyi idő alatt. Azt kell mondjam, nagyjából a második oldaltól az utolsóig tartott ez a kutatómunka. Tehát mindig kaptam új információkat, mindig valami új hír, ami jött. Akár a szaudi király halála. Mindig volt valami, amiért újra és újra információra volt szükségem. Maga a történet megírása, az nem sok, olyan 2-3 hónap. De az, hogy ezeket a plusz információkat, amik el vannak rejtve egy mondatban, egy bekezdésben két-három mondat, azt rengeteg idő összeszedni és úgy beleépíteni egy párbeszédbe, vagy egy monológba, hogy az ott megállja a helyét és nem tűnjön száraznak.

Ezek után még különösebbnek hat nekem az, hogy 8 hónapig együtt dolgoztál a te segítőiddel és ők végül nem kíváncsiak a végeredményre?

Igen, amikor megjelent a könyv, én nagy boldogan küldtem a fotót, hogy itt a könyv, és hogy megjelent. Igazán gratuláltak, Allah áldásával. Megkérdezték miről szól, én elmondtam, hogy ez egy romantikus regény, onnantól kezdve ez senkit nem érdekelt. Nem tudom, hogy mi ennek az oka igazából. Egyetlen egy visszajelzést kaptam, egy arab férfitól, aki elolvasta a könyvet, mert itt él Magyarországon és magyar a felesége, hogy iszonyatosan hálás, amiért megírtam ezt a könyvet.  Arab férfiként mondja, mert annyira élethűen és annyira valósan mutatom be az arabokat, ahogyan valójában élnek és ő is azt írta az utolsó két sorban, hogy annyira jó lenne, ha lefordítanák ezt a könyvet, de ezt minden arab országban betiltanák, úgyhogy azt azért tudjam.

Az Arab azért is különleges, mert az egyik helyszín Szaud-Arábia mellett Budapest. Milyen volt a saját hazádat beépíteni egy regénybe? Olyan helyekről írni, amit jól ismersz?

Hát, azt hinné az ember, hogy könnyű. Nekem sokkal nehezebb volt. Nekem könnyebb volt valahogy Szaud-Arábiáról írni, mert ott egy kicsit elengedhettem a fantáziámat. Tehát egy kicsit szárnyalhattam. Magyarországon abszolút szorítkoztam arra, hogy az valós legyen, míg Szaud-Arábiánál elengedtem ezt a kötelet, mert tudtam, hogy az olvasó most másra kíváncsi, kicsit mesébe illően akarja magát érezni.

Már elárultad, hogy lesz folytatása a regénynek, mely hamarosan meg fog jelenni. Együtt íródott a két regény vagy egymás után?

Már az elejétől így volt, hogy az Arabot megírom férfi szemszögből és megmutatjuk, mit gondol a nő is, tehát meglesz az Arab szeretője női szemszögből. Ez azért volt meg bennem, mert amikor megírtam a Maffia trilógiát női szemszögből, mindenkitől azt kaptam, hogy de szeretnék tudni, hogy mire gondol a férfi. Gondoltam, hogy na akkor ezt most megkapjátok. Akkor meg is írtam, férfi és női szemszögből és ami még jött újdonság, hogy lesz még egy harmadik része is: Az Arab lánya. Ez még egy kicsit odébb van.

Mennyire kedvelted meg az arab világot, az arab férfiakat a könyved által?

Amikor elkezdtem írni, akkor talán inkább negatív előítéletek voltak bennem irányukba. Szerintem a legtöbb embernek ez van meg. A kutatómunka alapján ezek elmosódtak és pont ez volt talán a célom, hogy azért is akartam férfi szemszögből megírni, mert nem akartam előítéletekkel írni. Tehát ezek abszolút elmosódtak. Azt kell mondjam, talán egy kicsit felnézek rájuk, a hitük miatt, ami az életének alapja. Itt most nem a fundamentalistákra gondolok, meg a fanatikusokra, hanem magában, a saját családunkba, saját éltünkbe, vagy a saját világunkba vetett hitünk.

Amikor én elkezdtem a könyvet, engem kimondottan idegesített az első pár 10 oldal. Mi volt az első 40-50 oldallal a célod és mások milyen visszajelzést adtak neked?

Pontosan ez volt a célom. Egy író iszonyatosan örül, amikor utálják őt az olvasók, mert ez azt jelenti, hogy valami szélsőséges érzést vált ki. Tehát egy olyan könyv, amin csak mosolygunk és tetszik és felrakjuk a polcra, az nem oké. Annak nem volt mondanivalója, azon egy év múlva úgy siklik át rajta a szemünk, hogy azt sem tudjuk, mi volt abban a könyvben. De, ha egy könyvet utálunk az elején, vagy a végéig utáljuk akár, biztos egy év múlva is ott lesz, hogy valamiért tetszett, csak nem tudom megmondani, hogy miért. Ez a szerelemben a jó, amikor szerelmes vagyok valakibe és fogalmam sincs, hogy miért szeretem őt. Én azt gondolom, hogy ez a legjobb dolog. Pontosan ez volt a célom, hogy dühöt, hogy megbotránkoztatást váltsak ki az olvasóból. Azért, hogy, ha a könyv lapjait kiolvasod, minden lapnál egy kicsit közelebb kerülj hozzá, minden lapnál kicsit nyelj egyet és azt mondd, hogy hát mégis lesz itt valami. Sokkal nagyobb így szerintem a mondanivalója. Hiszen egy jellemfejlődést bemutatni azt hiszem elég nehéz, hogy az ember kezdi elfogadni még azt a brutális, vagy rossz tényét annak az embernek, mert megmutatkozik az, hogy ő is ember és neki is vannak érzései. Ilyenek vagyunk és kész.

Hamarosan meg fog jelenni az Arab trilógia második része. Mit várhatunk ettől?

Hát nem az Arabot. Aki azt gondolja, hogy kinyitja és elolvas egy második Arabot, az nagyon téved. Pont ez volt a célom vele, hogy ne is legyen ez. Teljesen más történet, attól függetlenül, hogy ugyanazt az időszakot öleli fel. Egy magyar lány, egyszerű magyar életéről. Azt gondolnám, hogy leginkább a felnőtté válásról, a családtól való elszakadásról, a szerelembe vetett hitéről szól. Ebben nincs iszlám. Ebben a kelet is éppen csak megcsillantja magát, de érzelmileg viszont sokkal többet ad az olvasónak. Hiszen egy női lélek, azt hiszem a legszínesebb. Ebben nekem is benne van minden fájdalmam, minden örömöm, ami ért az életben. Mindenki, aki már felnőtté vált, aki már veszetett el esetleg a szüleit, az meg fogja benne találni a mondanivalót. Mert attól függetlenül, hogy búcsúzásról is szól, szól szerelemről, szól sokmindenről. Az, hogy gyermeket szülünk, az még nem jelenti azt, hogy semmivé válik a múlt, vagyis a gyerekkorunk. Az Arab szeretője írásakor arra jöttem rá, hogy ha mindkettőt elolvassuk, akkor van egy harmadik mondanivalója, amit soha nem sejtettem volna. Ami annyira szembejött velem, amikor írtam ezt a történetet. Hiszen vannak párbeszédek, amik ismétlődnek benne, és teljesen más női oldalról látni. Hiszen az Arabban tudtuk az arab gondolatait, a Jamal gondolatait, de itt a magyaréban nem lesz benne. Itt csak nyersen az lesz benne, amit kimond. Én is arra jöttem rá, hogy tényleg az a fontos, amit az ember kimond. Lehet, hogy én most azt mondom, hogy besüt a nap rád. De lehet, azt gondolom mellette, hogy besüt a nap rád és milyen szép zöld, ebben a napsütésben a szemed. De ezt már nem mondom ki. Teljesen mást vált ki az olvasóból, és igenis ki kell mondani dolgokat és igenis útjára kell engednünk a gondolatainkat. Ez lesz az egyik legnagyobb tanulsága szerintem ennek a könyvnek.